Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-126
212 126. országos ülés május 16. 1879. tott azon határozat, a mely az 1876. évi XXXIII. t. ez. 1. §-ának 9. pontjában nyert kifejezést, hanem előleges megvilágításnak és hosszantartó tárgyalásoknak képezi az eredményét. Akkor, midőn e törvény meghozatott, azt hittük, és megvallom gyengeségemet legalább én hittem azt, hogy ez a tengeri kigyó a ház tanácskozásaiból végképen kipusztult. Azonban alig lett e törvény ő Felsége által szentesítve és kihirdetve, néhány napra rá a háznak egy tagja, a ki most is felszólalt a törvényjavaslat védelmére, egy indítványt nyújtott be, mely az 1876. évi XXXIII. t. ez. 1. §-a 9-ik pontjának megváltoztatására vonatkozott, vagyis, hogy világosabban fejezzem ki magamat, az előttem szólt t. képviselő ur határozati javaslatot, vagy indítványt terjesztett be, a mely szerint a ministerium arra lett volna utasítandó, hogy nyújtson be a háznak egy törvényjavaslatot oly értelemben, a mint az most előttünk van, t. i. hogy a székhely Erzsébetvárosból tétessék át Dicső-Szent-Mártonba. Ugyanakkor történt, hogy a háznak egyik t. tagja egy hasonló controversia kérdésében, mely Szamosujvár és Deés köztt forgott, szintén nyújtott be egy határozatot, gondolván, hogy ha az egyiknek sikerül a határozati javaslat elfogadtatása, valószínűleg a másik is hasonló sorsban részesül. Móricz Pál (közbeszól): Ez nem tartozik a dologhoz ! Gulner Gyula: De igenis, a dologhoz tartozik. De miután az illető képviselő urak felvilágosittattak az iránt, hogy ugyanazon ülésszak alatt hozott törvényt, de még csak a képviselőház határozatát is megváltoztatni nem lehet, mindketten visszavonták határozati javaslataikat. Azonban alig nyilt meg a harmadik cyclus, a határozati javaslatok ismét ott voltak a ház asztalán. A ház határozott a javaslatok felett és azt határozta, hogy az Erzsébetvárosra és DicsőSzent-Mártonra vonatkozó a közigazgatási bizottsághoz utasíttatott és tárgyalásra kitűzetett, a másik elejtetett. Azonban talán azon fontos teendők miatt, melyek a múlt országgyűlés utolsó ülésszakát elfoglalták, — nem tudom, vagy tán a miatt — ismét nem tudom, hogy az indítványozó urak ismét megfontolták azt, hogy tán nem lese jó koczkára tenni a dolgot, ugyanazon házban ugyanazon képviselőkkel, kik csak kevés hónappal az előtt hozták a törvényt, — hát ha ismét leszavazzák, — napirendre nem kerültek, és így a múlt országgyűlésen nem tárgy altattak. Most tehát itt van mindezen előzmények után ezen törvényjavaslat, mely az Í876: XXXIII. t. ez. első §-a 9-ik pontjának megváltoztatását ezélozza. Azért tartottam szükségesnek ezeket elmondani, t. ház, hogy azok, a kik tán a múlt országgyűlésen nem voltak tagjai a képviselőháznak, informálva legyenek, ha egyéb iránt nem is, de legalább abban az irányban, hogy itt nem egy kellőleg elő nem készített kérdéssel, hanem egy teljesen megérett, megvilágosított, minden indokában teljesen felderített kérdéssel szemközt áll a képviselőház. Már most, t. ház, a mi magát a törvényjavaslatot illeti, erre nézve röviden fejezhetném ki az 1876-iki meggyőződésemet; de nem anynyira a törvényjavaslatra, mint inkább a törvényjavaslat indokolására van észrevételem; mert előre is bátor vagyok azt indokolatlannak kijelenteni. (Halljuk!) T. ház! Ha a minister egy törvényjavaslatot indokol, megengedem, hogy első alkalommal, és a midőn még a háznak egy rövid idővel előbb hozott határozata nem fekszik előtte, tán lehet ily indokolással benyújtani a törvényjavaslatot, — de hangsúlyozom, hogy tán, — mint a milyen indokolással e törvényjavaslat benyujtatott; de egy oly törvényjavaslatot, a melyben azt kívánja az illető minister, hogy egy három évvel az előtt hozott törvény változtassák meg, — engedelmet kérek t. ház, de az egyes képviselő is legkevesebb, a mit kívánhat, hogy bőven meg leg} r enek világítva azon indokok, melyek szükségessé tették azt, hogy a három évvel ezelőtt hozott törvény megváltoztassék. Mert én legalább, — ha még hozzá veszem azt is, mire egy t. képviselő ur az imént figyelmeztetett, hogy a gyakorlatból sem lehetett meríteni argumentumot, mert a törvény végrehajtva nem volt, — az indokolást oly csekélynek tartom, hogy ez által az 1876-ik megállapodást nemcsak megdöntve, de megérintve sem találom. Hiszen, ha oly fontosak az érvek, a melyeknél fogva azt kívánja a minister ur, hogy ezen 1876-ki törvény megváltoztassék: akkor méltóztatott volna felderíteni előttünk mindazon adatokat, melyek ezt indokolják. Mert azt, hogy KisKüküílőmegye vonakodott végrehajtani a törvényt, nem lehet elfogadni. Mert ha ez irányadó volna, merem állítani, hogy akkor azon arrondirozási törvény szerint újonnan alakított megyék és székhelyek iránti törvényhozási intézkedés ma sem volna végrehajtva. Hiszen nem kell messze mennünk. Méltóztassanak csak visszagondolni azon időre, midőn azon törvényjavaslat tárgyaltatott a házban. Feliratok jöttek a törvényhatóságoktól és községektől, ezerekre menő aláírásokkal, s a törvényhozás intézkedett, s a törvényhozás megállapodása az 1876-ki törvényben kifejezést nyert. A törvényhozás ama megállapodása végrehajtatott mindenütt, kivéve egyetlenegy helyen, Kis-Küküllőmegyében, hol a székhely most, midőn június 3-án lesz a törvény szentesítésének három
