Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

<2Qg 126. országos ülés május 16. 1S79. helyes eljárás és ezen szempont az, melyből a javaslat elfogadását ajánlom. [Helyeslések.) Horváth Gyula : T. ház! Azok után, miket a miaisterelnök ur mondani méltóztatott, nekem csak egy pár megjegyzésem lesz, melyeknek megtételére kérem a t. ház figyelmét. Igen t. barátom, Jókai képviselő ur, indokolni akarván azt, hogy Erzsébetvárosa legjobb helyen fekszik, azt monda: legelőször is vegyük a topographiai szempontot. Be kell hogy valljam, hogy neki teljesen igazsága volt topographiai szempontból mindaddig, a mig Pozsony-, Nyitraés Zalamegyékről szólott, hanem ezen szerencséje nem kisérte képviselőtársamat akkor, midőn a topographiai szempont helyességét Küküllőmegyére akarta átvinni. T. képviselőtársam ugyanis Küküllőmegyét felosztotta két részre s azt monda, hogy annak vannak jobb- és balparti érdekei. Állana ez akkor, ha Küküllőmegyének körülbelül olyan völgye volna, mint a Duna vagy a Tisza völgye; de a Kis-Küküllő völgye nem egyéb, mint egy szűk völgy, melynek jobb- és balparti érdekei egyáltalán nincsenek. Á jobbparton fekvő községek Dicső-Szt.Mártontól épen olyan távol feküsznek, mint a balparti községek. Ennélfogva nem volt igazsága, midőn balparti és jobbparti érdekekről szólott. Én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, melyben van t. képviselőtársam, hogy én hivatkozhassak később arra, hogy engem roszul informáltak, hogy azon adatok, melyeket nekem adtak, hamisak voltak. Én azokért, a miket e házban elmondandó leszek, felmentést nem nyerhetek ; miután én más adatokra, más felvilágosításokra nem támaszkodhatom. Nekem kötelességem azt elmondani és ugy elmondani, a hogy a valóságnak megfelel. Ennélfogva én csak egyre vagyok bátor rámutatni. A megye országos úthálózatának, nem most, hanem harmincz évtől fogva, a mióta az elkészült, gyúpontja, kiindulási pontja Dicső-Szt.-Márton. Sőt többet mondok. Erzsébetvárosának directe csinált országos útja nem volt, nem is juthatni a megye különböző községeiből csinált utón Erzébetvárosába. A képviselő urnak egy másik adatát szintén bátor leszek megczáfolni. Minden erdélyi ember, a ki valaha ott járt, tudja, hogy két nagy vízválasztó van Küküllőmegyében. Az egyik elválasztja a Kis-Küküdő völgyét a Maros völgyétől ; a másik pedig elválasztja Kis-Küküllő völgyét a Nagy-Küküllő völgyétől. Ebben a központi völgyben fekszik Dicső-Szt.-Márton. Már most határozott tény az, hogy a Kis-Küküllő völgye és a Maros völgyében lakik a megye községeinek 9

/io. része. Az összes lakosság száma 103,000 lelket tesz; ezen két völgyben lakók száma pedig 87,000-re megy, mig összesen csak 13—16,000 lélek lakik azon környéken, mely a Nagy-Küküllő mellett megyén el, tehát Erzsébetváros körül. Még egyet vagyok bátor felemlíteni. Valahányszor a magyar elem fentartásáról van: szó; valahányszor arról van szó e házban, hogy a magyar faj érdeke biztosittassék, mindannyiszor a ház teljes készséggel járul ahoz. Már most kérdem, hogy lehet, és e kérdést felvetem bárkivel szemben is, hogy lehet a magyar érdekeket biztosítani egy vármegyében ugy, hogy a magyar lakosság nagyobb részétől távol eső egy olyan központ jelöltessék ki, melyet a minister ur nyilatkozata szerint az administratio sem kivan, a hova utak hiánya és a távolság miatt csak nagy áldozatokkal lehet eljutni ? Elég életre való a magyar faj; mesterséges utakon nem szükséges előmozdítani érdekeit, de a hol ezen érdekeket természetes utón lehet conserválni, ott igenia kötelessége nézetem szerint mindenkinek a magyar faj érdekeinek biztosítására hatni. Ha arról van szó, hoffv a két város között melyik a külömb, akkor egy téren lehetne csak helyesen versenyezni és arról beszélni; és ez a fogyatkozások tere; e téren a versengés kimerítj hetién lenne. De akkor, mikor az előnyökről van szó, méltóztassék meggyőződni, hogy akkor tökéletesen egyforma niveaun állnak; de nem arról van itt szó, hogy melyik városnak adjunk jutalmat, hanem arról, hogy a megyei törvényhatóság életfeltétele megadassék. Nem a központért kerekítették ki őseink és nem ezért csinálta az utóbbi törvényhozás is a megyét, hanem, miután a megyét megalkotta, azután van szükség arra. hogy az a központ, a mely a lakosság többsége érdekének megfelel, jelöltessék ki. Tehát arra, hogy mi itt helyes, jó adatokkal előálljunk, hogy arról beszéljünk, hogy melyik a különb város, hogy mi statisticai, geographiai adatokat hozzunk fel, arra itt nézetem: szerint szükség nincs és ezzel a magam részéről a házat untatni nem is akarom. Itt egyetlen egy kérdés van, s ez az, hogy a törvényhatóság kívánalma a közérdekkel összeegyeztethető-e? S miután meggyőződésem az, hogy ha központul Dicső-Szt.-Márton jelöltetik ki, abban az esetben ugy a törvényhatóság, mint az állam, valamint a magyar faj érdeke biztosíttatik: kérem a t. házat, méltóztassék a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadni. Bereczky Sándor: T. ház! A kik ámult országgyűlésen szerencsések voltak a házban lenni, hallották azon hatalmas vitát, mely akkor Dicső-Szent-Márton és Erzsébetváros tekintetében e házban kifejlett. Én nem akarom most mindazokat felhozni, mik akkor elmondattak, csupán Horváth képviselőtársamnak egy szavára kívánok megjegyzést tenni, arra tudniillik, hogy a megyéket nem a székhelyekért kell alkotni, hanem a megye részére kell alkotni székhelye-