Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

126. országos ülés Májas 16. 1S7J>. ű>07 -város neveztetett ki székhelylyé. Tehát ha az .aviticitásra hivatkoznak, ez is Erzsébetváros mellett szól. De szól mellette különösen azon indok, melyet én tartok leginkább szem előtt és ez az, hogy bármily tisztelettel viseltetem is DicsőSzt.-Márton elismert hazafiságú, derék magyar polgárai iránt, de ők a tiszta magyarság közepett lakván, valami különös nemzetiségi missióval nem bírnak. Ellenben Erzsébetváros, mely úgyszólván a magyarság szélére van tolva, oly cul•íurális feladatot vállalt magára, melyet az országnak, ha szükséges volna, még mesterséges úton is kötelessége volna előmozdítani. (Helyeslések.) Én ebben uagy eulturális missiót találok, és ha egy ilyen derék, mindig hazafias és magát a nemzet iránt mindig érdemekkel tetézett város iránt, legalább annyi elismeréssel fog viseltetni az ország képviselete, mint a milyenről most szó van, ezzel nemcsak érdemeit fogja megjutalmazni, hanem nemzetiségünk ügyének is hasznot fog tenni. (Helyeslések.) Kérem a t. házat, méltóztassék a már egyszer meghozott törvényt megtartani. (Helyeslések.) Tisza Kálmán rainisterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az indokolásban kifejezvén azon nézeteket, melyek ezen törvényjavaslat beadására indítottak; nem tartottam szükségesnek élő szóval indokolni a javaslatot. De most, miután ellenkező nézet fejeztetett ki, kötelességemnek ismerem a magam részéről egész rövidséggel előadni, hogy miért tartom én helyesnek és indokoltnak, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásával Kis-Küküllőmegye székhelye Dieső-SzentMártonban meghagyassék. Midőn éhez hozzászólni kívánok, nem tartom feladatomnak, hogy Erzsébetvárost Dicső-SzentMárton érdekében kisebbítsem. Azt megjegyezni azonban kénytelen vagyok, hogy lehetetlenség itt a hasonlatot úgy állítani fel, mintha pl. Aradról valamely faluba tétetnék át a megye székhelye, mert Erzsébetváros és Dicső-Szt.-Márton közt lélekszám és kiterjedés tekintetében vajmi csekély a különbség. Abban azt gondolom, előttem szólott t. barátom tévedni méltóztatik, hogy Dicső-Szt.Márton körül országutak ne volnának, mert úgy tudom, hogy igenis vannak ép úgy, mint a másik oldalon, vagy talán még nagyobb mértékben. A képviselő urnak abban az alaptételében, hogy ha nehéz a dicsőszentmártoniaknak Erzsébetvárosába átmenni, ép oly nehéz az erzsébetvárosiaknak Dicső-Szent-Mártonba menni, ebben az alaptételében természetesen igazsága van; de az applicatióban nincs igaza annyiban, a mennyiben ha Erzsébetvárosába kell menni, ez a Küküllőmegye bizottsági tagjainak nagy többségére nézve képez akadályt, ha pedig Dicső-Szt.-Mártonba kell menni. ez a bizottság tagjai kisebbsége számára képez akadályt. A mi pedig a nemzetiségi missiót illeti, higyje el t. barátom, hogy e tekintetben Erdélyben minden helynek, az egyiknek úgy, mint a másiknak, megvan a maga missiója. Az egyiknek nem jobban mint a másiknak, hanem egyformán mindegyiknek. Es én legalább azt hiszem, hogy Erzsébetvárosa — és ebben talán jobb véleménynyel vagyok Erzsébetvárosáról, mint t. barátomnak szavai után ítélni lehetne — nem fogja azt, hogy ezen missióját teljesítse, attól föltételezni, hogy óhaja a székhely tekintetében teljesíttetik-e | vagy nem. Mindezeket mellékesen megjegyezve, igen egyszerűen kívánom elmondani, hogy mi határozott el engem arra, hogy e javaslatot beterjeszszem. Midőn az 1876-iki törvény megalkottatott — és ebben ismét figyelmeztetem t. barátomat, hogy ez iránt nem volt jól értesülve — az első bizottsági gyűlése Kíiküllőmegyéüek Erzsébetvárosban jővén össze, azonnal egyhangúlag, legalább a nélkül, hogy a ministeriumhoz bárki részéről ellene kifogás tétetett volna, kérvényt intézett, hogy a székhely Dicső-SzentMártonban hagyassák meg. Ezt tehát oly közgyűlés tette, melynek tagjai Erzsébetvárosában a beszáilásolhatá-sról, vagy be nem szállásolhatásról meggyőződtek, mert mondom ismételten, hogy az ott tartott közgyűlés volt az, nem pedig a DicsőSzt.-Mártonban tartott. A dolgok folyamát hosszabban előadni nincs ok miért; az indokolás is előadja, ismeretes az mindenki előtt. Országos érdek nem követeli a Dicső-Szt. -Mártonban maradást, nem követeli az Erzsébet városba áthelyezést. így állván a dolog, midőn a Kis-Küküllőmegyét képező községeknek határtalanul nagyobb része, midőn Kis-Küküllőmegye maga ismételten és ismételten saját administrationalis érdekeinek szempontjából kérelmezte, hogy a székhely Dicső-Szt.-Mártonban meghagyassék: én azon nézetből indultam ki és indulok ki, hogy miután az ezen hatóságban lakók, a hatósági székhely által legközvetlenebbül érdekeltek kívánalma a köz- vagy haza érdekével ellentétben nem áll, nem volna helyes megtagadni azt, hogy ezen a köz- és a haza érdekével nem ellenkező, de a közvetlenül érdekeltekre nézve mindenesetre roppant fontos kérdésben az történjék, a mit az érdekelteknek talán kilencz-tizedrésze ismételten éveken keresztül kér és sürget. En, t. ház, abban a nézetben vagyok, hogy a törvényhatóságoknak kívánalmai, a mennyiben a köz- vagy a haza érdekével nem ellenkeznek, épen azon kérdésekben, melyek saját belviszonyaikra, administraíiójukra és jólétükre vonatkoznak, teljesítendők a törvényhozás és a kormány részéről: hogy e részben ez az egyedül