Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-126
126. országos ülés május lö. 1879. 203 képviselet szónak és ugyanezen szó használtatik itt a szóban forgó szakaszban s a honvédségről szóló törvényben is egyformán. Lehet, hogy ez fordítási hiba, de maga az, hogy a törvény különböző szakaszai használják ezen kifejezést a törvényhozás megjelölésére, mutatja, hogy a képviselet alatt az országgyűlés mindkét háza értendő. Miután tehát nézetem szerint a képviselőház initiativa jogát nem csorbítja, sem a felelősséget nem könnyíti az, hogy ha ezen határozata a képviselőháznak a főrendiházzal is közöltetik és mint mondám, új törvény alkotásánál czélszerú' lesz máskép intézkedni; jelenleg fennálló positiv törvényeink értelmében ezen határozatot a főrendiházzal is közölni kell és miután ezen positiv törvényeinknek törvényhozási gondolata, úgy látszik, az volt, hogy a ki megadhatja előlegesen az engedélyt a honvédségnek a határon kívüli alkalmazására, ugyanaz adhatja meg a felmentést : ennélfogva én kénytelen vagyok azon indítvány mellett szavazni, mely ezen határozatnak a főrendekkel közlését kivánja. [Helyeslés) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát berekesztem. Szó illeti még az ellemndítvány beadóját. Madarász József; Én azt gondoltam, hogy a t. ház egyhangúlag, vagy igen csekély kivétellel, nagy többséggel fogadja el azon határozati javaslatot, a melyet én beadni bátor voltam. Sajnosán kell tapasztalnom, hogy a határozati javaslatnak hihetőleg elvetés lesz az eredménye. Ez azonban nem tartóztat engem vissza attól, hogy éljek azon kötelességgel, hogy néhány felhozott gyönge érvre megjegyzéseket tegyek. {Halljuk!) Először is engedje meg az én igen t. képviselőtársam , Molnár Aladár, hogy figyelmeztessem őt először is az általa előadott második érvre, hogy t. i. miután a XL. vagyis a véderőről és nem a honvédségről szóló előző törvényben, tehát nemis ugyanazon törvényben, hanem a XL.-ben már ezen szó „képviselet" felhozatik, és itt nemcsak egy államnak, hanem Ausztriának és Magyarországnak képviseletei, országgyűlései, vagyis ott a birodalmi tanács, itt az országgyűlés, tehát a törvényhozások értetnek, lehetetlen, hogy a XLI-ik, tehát egy egészen más törvényben, a szó „képviselet", másként értethessék, mint hogy ez alatt is a törvényhozás értetik." Ez, bocsánatot kérek, felette gyönge érv, mert az 1868: XL. t. ez. 11. szakaszában az ország képviseletei idéztetnek oly tényre nézve, mely törvényhozás tárgyát képezi; tehát törvényhozás tárgya levén, Magyarország és Ausztria kép viseleteihez — törvényhozásaihoz intézendő, mert a kormány törvényhozási tényt ad elő. A XLI-ik következő törvényben azonban a második bekezdésben, a hol az ország képviselete említtetik, nem törvényhozási tényről, hanem a ministeri felelősség következtében, a ministeri felelősség alatt történt ténynek jóváhagyásáról vagy jóvánemhagyásáról van szó. Ez tehát az én t. barátom által elővonszolt, de semmiben sem nyomós érv, mert ezen különböző s más természetű tárgyra vonatkozik, az egyik a törvényhozásra,—és itt megadom , hogy képviselőház és felsőház együttértendö, — a másik ministeri felelősségre, melyre nézve nem engedhetem meg, hogy a felsőház is intézkedjék. A t. képviselő ur másik érve az volt, hogyha új törvényről volna szó, akkor a t. képviselő ur elfogadná az én indítványomat. Azoknak, kik, midőn megvan a jó törvény és azt csak helyesen kell magyarázni, még sem értik helyesen, jó indulatában nem igen bizom, s ez rám nézve még gyöngébb érv. A XLI. t. ez. 3 ik szakasza világosan az ország képviseletét említi, azt pedig nem tagadhatja t. barátom, hogy Magyarország képviselete csakis a képviselőház. Ezen kifejezés alatt: „a törvényhozás tagjai" igenis a felsőház is értetik. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon gyenge !) Természetesen, a kik ellenkező meggyőződésen vannak, azoknak az igazság érve is mindig „nagyon gyenge". A t. miuisterelnök ur észrevételére pedig bátor vagyok megjegyezni, hogy én a felelősséggel nem zavartam össze a vád alá helyezést. Megmondottam, hogy a ministeri felelősség követeli, hogy csak a képviselőház intézkedjék; ez megadhatja a felmentést, meg is tagadhatja és megtagadás esetében roszalását is kifejezheti, s nem mindig szükséges, hogy vád alá helyezze a kormányt. S most is állítom, hogy a ministerek felelőssége tekintetében egyedül a képviselőház illetékes törvényeink szerint, miként ez illetékes minden kezdeményezésre. S ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy az átküldést a jogok szempontjából kivánja, mert ha a képviselőház felmentené is a ministeriumot, a felsőház helytelenítheti eljárását: én nagyon köszönöm azt a jogot, hogy ezt oly testületre bízzam, melyről nem tagadhatja a ministerelnök ur sem, hogy ministeri kinevezéstől függő sok hivatalnok van ott. (Helyeslés a, szélső balon.) S én ily jogból részemre nem kérek. De engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy megfordítsam a dolgot. Ha szükséges minden ily esetben a határozás átküldése, ez azután a minister ur által a parlamenti kormányrendszernek és a ministeri felelősségnek összezavarása. Engedjék meg arra nézve, hogy felolvassak egy idézetet, miként értették ezt azok, a kik a ministeri felelősséggel járó parlamenti kormányzatot nálunk törvényesítették. 26*
