Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-125

125. országos ülés májas 15. 187!). 189 jelenléte nélkül is hozhat határozatot, aggályosnak tartom. Én ugyan concrét indítványt tenni tartózkodom, csak constatáíom azt, hogy a hozott határozat következményeit is tekintetbe kell vennünk. {Helyeslés a balon.) Báró Kemény Gábor kereskedelemügyi minister: Bátor leszek elmondani, hogy hogyan értem én az eljárást. Nem vonom kétségbe, hogy minden ember csalatkozhatik, a törvényszékek is csalatkozhatnak, de azért a felebbezéseknek meg is van bizonyos határa. Itt a másodfokú bíróság határozata végérvényes és megtörténhetik, hogy, miután az ember csalatkozhatik, hogy ez a politikai bíróság valamely ügyet, mint a melyet ő criminalitásnak, bűnténynek tekint, áttesz a törvényszékhez, mi következik belőle? Magának ezen közigazgatási bíróságnak hatásköre és illetősége a határozat hozatalával bevégződött; s e határozatnak koránt sincs azon hordereje, hogy utasíthatja az igazságügyi közegeket, a törvényszéket, hogy e szerint Ítéljenek benne. A mint a törvényszék ugy van meggyőződve, hogy az áttett ügy nem képez büntettet, hanem vétséget, ítél a fölött a maga meggyőződése szerint, s a mint azt a törvén)' hozza nwgával. Ez a dolognak menete, igy értem én, kérném tehát a §. elfogadását. Gulner Gyula: T. ház! Én osztozom azon aggodalmakban, a melyeket Csider t. képviselő ur felemlített. Az idézett §. második bekezdéséből merem állítani, hogy per absolute nem az következik, és interpretatió utján nem lehet azt belőle kivonni, a mit a t. minister ur méltóztatott abból kivonni, mert ezen §-nak világos szövege — expresse — szigorúan azon értelmezés mellett szól, a melyet Csider képviselő ur felemlített. Méltóztassanak meghallgatni a második bekezdést: „A másodfokú bíróságnak ezen határozata . . . ." Azon határozat, t. i. a másodfokú bíróság kimondja, hogy nem illetékes, mert vagy bűntényt, vagy vétséget foglal magában az eset, tehát az iratok átteendők: „melylyel a fenforgó ügyet az erdei kihágási bíróság hatósági körébe nem tartozónak állapítja meg, mind a kir. ügyész és a felekre, mind pedig a bíróságokra nézve végérvényes, s ez utóbbiak ellenkező felfogása indokából, az eljárás és elintézés nem tagadható meg s az ügy nem utasítható vissza." Már bocsánatot kérek, t. ház, én nem tudok más értelmezést adni ezen szavaknak, melyeket az imént felolvasni bátor voltam, mint azt, hogy azon esetben, ha a bíróság azt mondja, hogy ez nem tartozik reám, ezzel már bűntényt vagy vétséget constatált. A biróságnak, ha alkalmazzuk igy az expressokat, legfeíebb a között van választása, hogy bűntény-e vagy vétség; de ezen • túl nem mehet. Miért nem ? Azért, mert ha ellenkező felfogása van is a biróságnak, ha tudja is, hogy nem bűntény, sem vétség a fennforgó cselekmény, azért ezen ellenkező felfogás indokából az eljárást és elintézést nem tagadhatja meg, és pedig oly irányban, a mely irányban a közigazgatási bíróság áttette az iratokat a rendes bírósághoz. De ha nem ez az értelme e szakasznak és csak oly értelmezés van czélozva ezen második bekezdés által, mint a minőt a t. minister ur méltóztatott felviíágosításképen adni : akkor ne méltóztassanak ezen szövegezés fenntartása mellett lenni; mert ebből legalább, nem mondom, hogy minden ember, de méltóztassanak elhinni, igen sok ember azt a felfogást fogja kiolvasni, a melyet Csider Károly képviselő ur kiolvasott és én is kiolvastam; mert az alatt, hogy ha a bíróság ellenkező felfogásban van is, az eljárást még akkor sem változtathatja meg, csak azt lehet érteni, hogy csak a között választhat: bűntény-e, vagy vétség, habár a bíróság felfogása ezzel homlokegyenest ellenkezik is. (Helyeslés a baloldalon.) Teleszky István: Az előttem szóló képviselő ur aggodalmaiban nem osztozhatom, mert a 158. §. szerint a másod fokú erdei kihágási bíróságok határozatával nem válik több végérvényessé, mint az, hogy az ügy az erdei kihágási bíróság hatáskörébe nem tartozónak találtatott. Ennyiben van res judicata; de arra, hogy van-e bűntett vagy vétség, nincs Ítélet. E tekintetben tehát a bíróságok keze megkötve nincsen, s áttehetik az ügyet a rendes bíróságokhoz, a melyek az ügyben határozni tartoznak. Azon okoskodása sem áll a t. képviselő urnak, hogy a rendes biróság bűntettet, vagy vétséget köteles kimondani. Bátor vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy akár hányszor megtörténik, hogy midőn a vád bűntettre, — vagy vétségre szól, a biróság a végtárgyaláson kihágásról szóló marasztaló Ítéletet hoz. Ebből az következik, hogy a felmerült esetben a bíróságok nem látják a bűntettet vagy a vétséget megállapítva, a kihágást fogják megállapítani. Ha a rendes biróság fog ítélni a felmerült esetben és ez azt fogja látni, hogy tévedés forog fenn, mert nem vétségről, hanem kihágásról van szó, akkor a véghatározat a kihágást fogja megállapítani. E szakasz intentiója az, hogy az ügyek a felfogás különbsége folytán egyik hatóságtól a másikhoz és ismét visszautasíthatok ne legyenek. Egyébiránt a kir. ügyész teszi az indítványt. Gulner Gyula (közbeszól): Hátha nincs jelen! Teleszky István: De jelen van, mert kü• lönben nem indítványozhat, s én ebben garantiát