Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-125

125. országos ülés május 15. 1879. 177 mindenki tartozik a bíróságba való megválasztást elfogadni s az erről alapos indokok nélkül való lemondás, egyszersmind a közigazgatási bizottsági tagságról való leköszönésnek tekintetik. T. képviselőház! Méltóztassék ezen szakaszt Összevetni a már elfogadott 26. §-sal, mely szerint az erdőügyi viszonyok rendezésére és a törvényben körülirt teendők ellátására, a közigazgatási bizottság formaszerint mint ilyennek megválasztott tagjain kívül, a belügyminister a törvényhatóság indokolt kérésére még más egyéneket is fölruházhat, illetőleg fölruházhatja a közigazgatási bizottságot azon joggal, hogy ezen ügyek ellátására még pedig szavazási joggal — azon kérdésben — a közigazgatási bizottság keretén kivül álló egyéneket is, vagy mint az idézett 26. §. mondja, a közigazgatási bizottságon kivül álló erdészeti ügyekben jártas tagokat is választhasson. Gondolom, hogy akkor, a midőn a törvényjavaslat szerkesztője a 26. §-t ezen szerkezetben projectálta, szeme előtt kellett, hogy lebegjen és lebegett is azon körülmény, hogy vagy nem lesznek a közigazgatási bizottságnak oly tagjai kellő számban, a kik eléggé jártasak az erdészeti ügyekben, vagy pedig a közigazgatási bizottság tagjai esetleg a közigazgatási bizottság más teendői által történt elfoglaltatásuk miatt azon hosszadalmas és sokszor fáradságos ülésezésekre nem fognák magukat elszánni és elszánhatni, melyeket az erdőügyek ellátása szükségessé tesz. Hát én azt gondolom, t. ház, hogy ezekre nézve van provideálva különösen a 26. §. azon, szerintem helyes intézkedésében, hogy a közigazgatási bizottságon kivül álló, az erdőszeti ügyekben jártas tagok is választhatók ezen ügyekbe való befolyásra, még pedig szavazási joggal. De' ezen intézkedést azután elégségesnek is tartom, sőt hosszabb gondolkozás után sem vagyok képes belátni indokát annak, mivel lehessen indokolni azt, hogy havalaki — mondjuk hát alapos ok nélkül,— amely kifejezés mindenesetre annyira ruganyos és subjectiv valami, hogy mindig csak az egyén megbiráiására lesz bizva, mit tart alaposaknak és mit nem, mert ez törvényben körül irva nincs, — a mint hogy nem is lehet — mondom, mivel lehessen indokolni azt, hogy azért, hogy valaki, fölteszem 8—10 mértföldről eljár a közigazgatási bizottság üléseibe rendszerint minden hónapban egyszer, esetleg rendkívüli esetekben többször is és ez által eleget tesz kötelességének; de azután azért, mert nem szánja el magát, vagy talán körülményei olyanok (de ezen körülmények megítélésénél mások nem tekintik azt alapos oknak), hogy ő időközben napokat töltsön el az erdőügyi bíráskodással és ez maga után vonja a közigazgatási bizottsági tagságának elvesztését: KÉPV. NAPLÓ 1S78 — 81. VI. KÖTET. , ennek okát, sem előnyét ezen törvény végrehajtására nézve belátni nem tudom. Hiszen én helyeslem azt, hogy az önkormányzati elemekben, mindenesetre kell a kötelességérzetet ébreszteni és ha a kötelességérzet önmagától nem támad, nem növekedik és nem istápoltatik, akkor, ha szükség van azon önkormányzati elemek befolyására a közügyek elintézésénél: meg van adva a törvényhozásnak oly törvényhozási intézkedéseket léptetni életbe, melyek által azok részvétét a közügyekben biztosíthatja. Ámde, t. ház, a tálság mindig többet árt, mint használ. Én azt gondolom, hogy ezen intézkedés mely a 123. §-ban be van iktatva, nem fogja a közigazgatási bizottság tagjait arra ösztönözni, hogy ők attól való félelmükben az erdőügyi bizottsági tagságot is elfogadják, hanem fogja az ellenkezőt előidézni, a mitől én félek és a mi alapját képezi felszólalásomnak, hogy t. i. önkényt fognak lemoudani a k. i. bizottsági tagságról is épen azért, mert ily módon mintegy kényszeríttetnének az erdőügyi bírósági tagságnak elvállalására. Én, t. ház, merem állítani, hogy ezen 123. §-nak, ha alkalmazásba hozatik, semmi sikere nem lesz egyéb, mint azon káros és hátrányos eredmény, hogy a legjobb erők fognak visszavonulni a közügyekben! részvételtől, a kiket talán e szakasz megtartani óhajt. Meggyőződésem szerint, a közigazgatási bizottságokból, úgyis, a mint a törvényjavaslat elő irja csak a választott tagok jutnak az erdőügyi bíróságba sem a megyei illetőleg városi tisztviselők, sem az állam hivatalnokok, a kik tagjai ti közigazgatási bizottságnak az erdőügyi bíróságnak tagjai nem lehetnek; és kérdem, hog}^ miért ilyen kényszerítő szabályt fölállítani a törvényekben azon tagokat illetőleg, a kiket a törvényhatóság a közönség közbizalma kifolyásaként kell, hogy tekintsünk; miért ezen tíz tagot — hogy ugy mondjam — kényszerhelyzetbe hozni az által, hogy elveszítsék tagsági jogosultságukat, hogy ha ők az administratió egy^éb ágaiban szolgálatot, még pedig ingyenes szolgálatot tesznek, sokszor idejüknek elfecsérlésével, költekezéssel, de talán nem képesek arra, hogy ezen áldozatot, a melyet'törvényjavaslat ezen §-a előír, hogy az erdőügyi bíróságot elvállalják, elfogadhassák. Akkor a törvény ezen §-a szerint ki lennének zárva abból, hogy az administratió más ágaiban a közügyeknek, mint a közigazgatási bizottság tagjai szolgálatokat tehessenek. Én, t. ház! kötelességemnek tartottam és hozzáteszem, másoknak is alapos és a gyakorlati életből merített nézetei folytán ezen aggodalmaimat előadni. Lehet, hogy másoknak nem lesznek ezen aggodalmai, de én azt gondolom, hogy ártani e §. kihagyása semmi esetre sem