Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-124

124. országot ülés május 24. 1879. 153 péld. az erdőben ellopnak egy kocsi fát, a mely ölbe volt rakva. Ez már eladásra szánt fa. Ezen lopás tehát már nem tartozik az erdei kihágások közé; ez már bűntett, melyet a törvényszék fog megbüntetni esetleg egyhavi fogsággal, marasztalva az illetőt, az ölfa árrának megtérítésében is. Hanem ha le nem vágott, tehát még álló fát lop, megfizeti az illető a 30 frtot. Kérdés azonban, hogy ez által kártalanítja-e az erdőtulajdonost, mert az, ki tudja, milyen összegért engedte volna meg, hogy az ő erdejét igy megcsonkítsák, igy elrutítsák. A tolvaj, ha csak ezen 30 írttal büntettetik meg, ha módja nyilik, ismét lopni fog. Ismerni kell a falopók mesterségét. Ok sokszor nem azon osztályhoz tartoznak, mely fizetésképtelen, hanem vannak közttük vagyonosak is. Ezek köztt van a legtöbb fatolvaj, s ezekre nézve ez a törvény a legnagyobb jótétemény lesz. Ha egyszer felfedezik, hogy lopott, a tolvaj kifizeti a bírságot, s ismét kezdi a lopást, mig ki nem lopja a büntetést. Igy fog ez mindig váltakozni. En az ilyen törvény megalkotásához hozzájárulni nem akarok, és miután ezen a bajon segít Veszter Imre t. képviselőtársam módosítványa, én ahhoz hozzájárulok. (Helyeslés a szélső halon.) Tisza Lajos: Én, t. ház, igen röviden fogom nézeteimet elmondani. Előre bocsátom, hogy ezen íejezethez nem is kívántam hozzászólani, miután az szakértők által készíttetett és szakemberek által biráltatott meg. (Közbeszólás a szélső balon: Eolf) Majd megmondom, tessék bevárni. Mondom, e fejezet szakértők által is , átvizsgál tátott s ugy, a mint most előterjesztetett, tulajdonképen a gyakorlati és a jogász-emberek köztti compromissumnak tekinthető. Mondom, nem kívántam e fejezethez hozzászólani, de olyan dolgok emiittettek fel, a melyek ellen fel kell szólalnom. Az előttem szólott t. képviselő ur felhozta, hogy: de mikor kerül a dolog az elzárásra? Ha nincs semmije — úgymond — akkor elzáratik az illető, és az sokkal könnyebb is reá nézve, ha elzáratik. A kinek pedig van valamije, az könynyen megfizeti a büntetést. Hát kérem nem egészen igy áll a dolog, mert van esetleg olyan is, a kinek fáj azon 30 frtot, vagy esetleg annak duplumát kifizetni es mindenesetre sokkal jobban fáj, mint 15 napig valahol a községházában szobaáristomban ülni. Határozottan jobb tehát. Ha tehát az a czél, hogy az erdei kártételtől visszariasszuk az embereket, a pénzbüntetésnek, határozottan több befolyása van. Méltóztatott azt mondani, hogy vannak egyes vidékek, a hol a fatolvajlást épen gazdag emberek Űzik, a hol semmibe sem kerül; mondatott továbbá, hogy utoljára egyszerre, ha rajta kapják, megfizeti a 30 frtot és eddig van. De nem 30 írtról van szó, hanem legtöbb esetben KÉPVH. NAPLÓ. 1878—SÍ. VI. KÖTET. 90 írtról, igen sok esetben 100 frtról van szó. Azt hiszem, hogy a kinek oly nagyon könnyen esik ezt megfizetni, az még sem megy az erdőbe fát lopni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy nem!) Ez a meggyőződésem. Nem jogászi szempontból szólok a dologhoz, hanem csakis gyakorlati szempontból. Nem érzem magamat hivatva jogi szempontból védelmére kelni e törvénynek, de kötelességemnek tartottam ezt megjegyezni és arra egyúttal figyelmeztetni a t. házat, hogy általában az erdei kihágások minden törvényhozás által külön szoktak megállapittatni és az ezekre vonatkozó büntetések külön megszabatni és majdnem mindenütt az ide vonatkozó büntetések eltérnek a büntető törvénykönyvben foglalt rendes kihágási esetekben használtaktól. Mi, a kik befolytunk ezen erdőtörvény készítésébe, specialiter azon elv által vezéreltettük magunkat, hogy ne j legyenek a büntetések túlmagasak; miután bizonyos idő keli arra, hogy a nép, a mely századok folytán, mig az elkülönítés meg nem történt volt, megszokta az erdőben büntetlenül barangolni, ez ne sújtassák nagyon erős büntetésekkel. Hiszen, ha ma meghozatik e törvény és életbe lép és a gyakorlat azt fogná mutatni, hogy ezen büntetések nagyon enyhék, hogy fokozni kell a büntetéseket, senki sem fogja útját állani annak, hogy a törvényhozás kimondja, hogy most már a kihágási törvényben foglalt erősebb büntetések az erdei kihágásokra is applicáltassanak. Ez egy §-ba fog kerülni. En tehát kérem a t. házat, méltóztassék e §-t igy elfogadni; azt hiszem, hogy ez által az ügynek legtöbb hasznot, a közönségre nézve pedig a legkevesebb kárt fogunk okozni. Ajánlom elfogadás végett a szöveget. Eötvös Károly: T. ház! Az előttem szóló igen t. képviselő ur megígérte annak bebizonyítását, hogy ezen törvényjavaslatot szakértők hozták létre és formulázták. Tisza Lajos: Elkerülte figyelmemet. Eötvös Károly: Es ennélfogva — nézete szerint — az lett volna a consequentia, hogy nagyon meg kell gondolnunk minden szót, melyet mi kiejtünk ezen törvényjavaslat feletti tanácskozás alkalmával. Én azt hiszem, szakértők készítették e t.-javaslatot, de szakértők csak abban az értelemben, a mely értelemben az előttem szóló t. képviselő ur és a t. szakminister ur is kijelentették, hogy ők nem mint jogászok, nem mint jogi szakértők szólnak a dologhoz, hanem praktikus szempontból. Hát bocsánatot kérek, én a t. minister urnak figyelmét egy körülményre vagyok bátor felhívni. És ez az. Az eddig fennálló mezei rendőrségi és erdei törvényeinkben, az erdei kárttevő tolvajokra, meglehetős szigorú rendszabályok voltak alkalmazva, és az erdőtolvajra elzáratás, 20