Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-124
152 124. országos ülés május 24. 1879. A §-nak utolsó szava után mondassék ki: „erdei lopás kihágása miatt egyenesen elzárás alkalmazandó", ugy, hogy az egész §. következőleg szóljon : „Erdei károsítás kihágása miatt, csakis pénzbüntetés s mindenik kihágásért, valamint a kihágást elkövetett mindenik személyre nézve külön tételben állapítandó meg; erdei lopás kihágása miatt egyenesen elzárás alkalmazandó." Molnár Aladár, Chorin Ferencz, gróf Kun István, Csapó Kálmán, Duka Ferencz, Eötvös Károly, Mocsáry Lajos, Thaly Kálmán, Szederkényi Nándor. Antal Gyula jegyző (olvassa a módosítványt. Báró Kemény Gáborföldmívelés-, iparés keresk. minister: Kérem a t. házat az eredeti szöveg megtartására. (Mozgás balról. Halljuk! Ralijuk!) Igenis ezt kérem és lényegesnek tartom, hogy az eredeti szöveg megtartassák. Itt nem bűntényekről van szó. Veszter Imre (közbeszól): Lopásról! Báró Kemény Gábor földmívelési minister: De kis lopásról, (Derültség) s a zsemlelopásért nem ugy büntetik az embert, mint ha 1000 frtot lop. Az egyik tartozik a kihágások sorába, a másik azon kérdések közé, melyek miatt rendes pert, írásbeli eljárást akasztanak az illetőnek nyakába és ha rábizonyittatik a tett, elzárják érte. Én ismerem azon osztályt, mely az ilyféle kihágást — és nem bűntényt — elkövetni szokta, és mely nem veszi oly súlyosnak az elzárást, mint a pénzbüntetést. Én tehát első sorban a pénzbüntetést kívánom alkalmaztatni és csak második sorban az elzárást, épen a büntetés hatályosságának szempontjából; s ámbár nem vagyok jogász, de nem hiszem, hogy ez a jogelvekkel összeegyeztethető nem volna, annál inkább, minthogy a törvényjavaslat jogászok által is átvizsgáltatott. Kérem, méltóztassék ennélfogva az eredeti szöveget elfogadni. Herczeg odescalchy Arthur: Csak gyakorlati szempontból kívánok a dologhoz szólni. (Halljuk!) Osztoznám Veszter Imre t. képviselőtársam nézetében, de tapasztalásból tudom, hogy azok, a kik az ilyen kihágást el szokták követni, inkább sújtva érzik magukat pénzbüntetés által, mint elzárás által. Ezen szegény emberek sokszor tél idején némileg talán kényelmesebb helyzetnek is tartják az elzárást, mert ott ellátást is kap nyolez napig. így áll a dolog olyan vidéken, a hol szegénység uralkodik, s a hol a kihágás nem duhajságból történik, mint a vagyonos vidéken igen sokszor tapasztaljuk. A szegényebb vidéken, főleg a felső-vidéki erdőkben, igen sokszor merül fel ezen körülmény és a kihágást elkövetőnek elzárása által sújtva van annak családja, vagy az esetleg vele élők megélhetése, vagy hogy ha szolgálati viszonyban van, a gazdája. Tehát e részben a pénzbüntetés mellett vagyok, miután nem jogi, hanem gyakorlati szempontból tekintem a dolgot. Ha ez különben egyesíthető volna Veszter képviselő ur módosításával, erre szívesen rá állok. (Helyeslések.) Miklós Gyula: T. ház! A törvény megalkotását azon körülmény idézte elő, hogy Magyarországban az erdőpusztítás nagy mérvben terjed. Az 1809-iki törvény igen világosan és határozottan intézkedett az erdei kártételekről. Kimondta, hogy a ki az erdőről fát visz el f az lopást követ el és bezáratással, sőt a kártétel kétszeresével büntetendő. Ha az illető felteszi magában: kimegyek szekérrel, felrakok fát s elviszem a piaezra, az ilyen egyént csakugyan nem lehet egy categoriába sorozni azzal, a ki csak épen szükségből vett fel egy rudat, egy rudat, fát. A rendőri kihágásoknál sem lehet kis és nagy lopást megkülönböztetni, hanem egyszerűen lopásról lehet szó és a lopás mérvéhez képest történik a büntetés megszabása. Mihelyt lopásról van szó, tökéletesen helyén van az elzáratás és ennek súlyosbítása, a pénzbüntetés. Én tehát kívánom, hogy az erdőtörvény ne csak irott malaszt maradjon, hanem, hogy az végre is hajtassák, és hogy az erdőtenyésztés lendületet vegyen. Tudjuk, hogy vannak vidékek, a hol az összes lakosságnak egy része nem foglalkozik egyébbel, mint erdőpusztítással. A hetivásár előtt kimennek éjszaka, megrakják fával a szekereket, s a lopott fát beviszik és elárusítják. Hogy ezeket mint tolvajokat és szándékos kárttevőket, csak pénzbüntetéssel rójjuk és azon categoriába tegyük, mint a szegény utazót, kinek eltört a csatlós fája, és kénytelen volt az erdőből egy ilyet elvenni, ezt már a humanitás fogalmaival épen nem találom megegyezőnek, s ezen indoknál fogva támogatom Veszter képj viselőtársam módosítványát s kérem a t. házat 7 méltóztassék azt elfogadni. Szederkényi Nándor: Azon ellenvetésre, melyet előttem szólott Ödescalchy t. barátom felhozott, hogy ha az illető elzáratással büntetnék, ez által talán még kedvezményben részesülne, a mennyiben az illető még ellátásban és — kivált télen •— mikor a falopások történnek, talán még meleg helyben is részesüljön — azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az illető, vagy képes fizetni, tehát jómódú ember, vagy nem képes, Ez utóbbi esetben az a kedvezmény minden esetben bekövetkezik, a melyet t. barátom előadott, mert nem fizethetés esetében elzáratik. Tehát a kedvezmény meglesz. De ha képe& fizetni, akkor mi azon képes fizetőt kiveszszük azon büntetés alól, a melyet a szánt-szándékos lopás által megérdemel és itt valóban kedvezményben részesítjük a többi tolvajok felett. így
