Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-124
148 124. országos ülés möjus 24.1879. fogalma, a lopott tárgynak értéke, és nagyon természetes, hogy ez, mint erdei kihágás, elbírálandó lesz első sorban a szolgabíró, rendezett tanácsú városokban a városi kapitány által, appellata utján pedig a közigazgatási bizottság által. A 74. §. utána mindjárt ezt mondja : „Büntettet képez az erdei lopás, habár a lopott dolog értéke 30 frtot nem halad túl, ha erre vonatkozólag, valamelyike azon körülményeknek forog fenn, melyeknél fogva a lopás, tekintet nélkül a lopott dolog értékére, a büntetőtörvények szerint bűntettnek állapittatik meg." A 73. §- ismét azt mondja: „Ha a lopott dolog értéke, vagy okozott kár összege 30 frtot felülhalad, a cselekmény, a büntetőtörvénykönyv értelmében vétséget, illetőleg büntettet képez", míg a 80. §-ban az foglaltatik, hogy bizou3 r os esetekben a rendőri kihágásokra vonatkozó szabályok rendelkezései lesznek irányadók. Már, t. ház, hogy ezen idézett §§. majd a gyakorlati életben a törvény alkalmazásánál mily eomplicatiókat fognak előidézni, azt könnyen előre lehet látni. Én barátja voltam és vagyok annak, hogy az igazságszolgáltatás különösen az alsóbb fokban ne választassák el ugy, a mint azt évekkel ezelőtt Magyarországon keresztül vinni igyekeztek; de azért nem vagyok barátja annak, hogy most már, midőn az igazságszolgáltatás a közigazgatástól akként választatott ketté, a mint ketté választatott azon intézmény, melyet akkor felállítottunk, ily mellékajtókon, mint a törvényjavaslat ezen intézkedése, mintegy meglopjuk; mert, habár óhajtom, hogy nálunk azon állapot visszaállittassék, hogy az igazságszolgáltatás az administratiótól ne választassék el annyira; habár, mondom, ezt kívánom is: de ezt egy bizonyos rendszerrel kívánom létre hozatni; egy rendszerrel, a mely szerint ez nem csak ugy partialiter és mintegy rendetlen állapotban hozassék létre, hanem bizonyos megállapított bizonyos, a körülmények szerint indokolt viszonyok utján állapittassék meg. Inkább maradjanak az intézkedések oly mereven ketté választva, mintsem oly complikált intézkedéseket tegyünk, a melyek nem felelnek meg a gyakorlati életnek. Vegyük már most fel azon esetet, ha egy panasz jön a szolgabíróhoz, mint elsőfokú bíróhoz. A panasz pl. az, hogy valakinek erdejéből levágott fát elloptak, a mely pl. részint épületfának lett volna eladandó, részint ölfának felvágandó. A szolgabíró megkapván a panaszt, azt mondja: Az erdei lopásról az A) alatt levő minősítvény azt mondja, hogy a ki élőfát, vagy az eladásra még fel nem dolgozott fát lop, csak az büntetendő ezen intézkedés folytán a szolgabíró által, azért azt mondja, hogy: hja ő ezen ügyben nem járhat el, mert ő ezen ügyben illetéktelen bíró, ezt világosan kimondja a törvény is. Ez nem élőfa, pedig ő csak élőfa ellopása esetén illetékes biró. A földön sem feküdt a fa, tehát nem Ölfa. Átadja tehát ezen ügyet a járásbíróságnak, mert ez már bűntettet képez. A járásbiró azonban ismét azt mondja, hogy hja, a 70. §. szerint nem forognak fenn azon körülmények, a melyek folytán ő az eljárásra illetékes, és azért az ügyet ismét visszautasítja a szolgabíróhoz, hogy ő járjon el. így jön ellentmondásba ezen törvéay. Igaz, megmondja azután, hogy az ily esetekben a ministerium határoz, de méltóztassék meggondolni, hogy hova fog vezetni az életben ezen törvényjavaslat. Hisz az életből tudjuk legjobban, hogy sokkal szivesebben vesznek az emberek és általában a haza polgárai akármilyen gyönge eljárást, de az legalább hosszas huzavona alatt és ide-oda utalás alatt ne legyen. Ezen törvény pedig megnyitja nemcsak a huzavonát, hanem az illetékességi kérdéseknek egész halmazát fogja megteremteni; ugy hogy éa azt mondom, hogy egyetlen egy eset sem lesz, a melyben illetékességi kérdés nem fog előfordulni. Ha a szolgabíró megállapítja illetékességét és az ügy apellátában oda megy a közigazgatási bizottság elé, ott ismét előáll a királyi ügyész, a ki ott hivatalból tartozik jelen lenni, és ismét felvetheti az illetékességi kérdést. Ez tehát ismét olyan bonyolulttá teszi a törvényt a közéletben leendő alkalmazásánál, hogy inkább ne legyen semmi; mert igy az életben kifejtett bizonyos gyakorlat, bizonyos usus, a mely, megengedem, hogy rósz, de hát már azt a nép tudja: hanem most behozni egy rósz törvényt, behozni az illetékességi összeütközéseknek valóságos labyrintját a közéletbe, ez mindennél rosszabb és hátrányosabb lesz. Azért tartottam ezeket szükségesnek előrebocsátani, hogy felvilágosíthassam itt a ház előtt azon körülményt, hogy mennyire szükséges még most is és mennyire indokolt épen a törvény érdekében az, hogy a törvényjavaslatnak eza része még kimerítőbb revisió alá vétessék. Én nem tudom, hogy mi érdek és kinek mi érdeke lehet abban, hogy egy világos összeütközések eseteit magában tartalmazó törvény hozatik létre; hogy az kinek érdekében áll, mert ez sem az államnak, sem az egyesek érdekében nem áll. Ezeken mind igen könnyen segíthetne.az igazságügyi bizottság. A tisztelt többség azonban, miért miért nem, igen, fél az igazságügyi bizottság revisiójától. Én azt vártam volna, hogy a háznak azon tagjai, a kik az igazságügyi bizottságban részt vesznek, a jogász tagjai e háznak e §-nál meg fogják tenni azon észrevételeiket, a mely észrevételeket e §-ok itten magok után vonnak. Azt várnám különösen, hogy a t. igazságügyi minister ur is, a ki az igazságszolgáltatásnak és a codificatiónak ellenőre
