Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-124

ISi. országos ülés málms 14 1S79. 143 a mennyiben a feljelentés alaptalannak nem mutatkozik, az eljárás megindítását indítványozni, ennek folytán", a többi marad „a tényálladéknak szükség esetén a helyszínén való felvételére és megállapítására három héten túl nem terjedhető tárgyalási határnapot tűznek ki". A „pedig" szó a harmadik sorban kimarad, a többi marad. A módosítvány tehát azt czélozza, hogy a feljelentés első sorban az erdőfelügyelö által biráltassék felül, a tekisitetben, vájjon nem teljesen alaptalan-e az, és ha az alaptalannak nem mutatkozik, a további tárgyalás a hivatalos közeg által az erdőfelügyelö indítványára tűzessék ki. Mindjárt szövegezni fogom módosítványomat. B. Kemény Gábor földmivelés-, iparés kereskedelmi mmister: Nem tudom, méltóztatik-e megengedni a t. ház, hogy mig a szövegezés elkészül, szólhassak. (Halljuk!) Méltóztassanak elhinni, hogy én egyáltalában igen szivesen elfogadok minden szövegezést, a mely stylariter a törvénynek előnyére válik, és a mely az illttő eszmének helyesebb kifejezésére vezet, mint az a törvényjavaslatban van. Én az ellen már tegnap tiltakoztam, hogy az lett volna a törvénynek intentiója, a mint azt Molnár Aladár t. képviselő ur felfogta, hogy tudniillik, bárki feljelentése következtében a birtokos ellen vizsgálatot kell indítani és deputatiót kiküldeni a helyszínére, mértföldekre nagy költséggel stb. Már tegnap bátor voltam kijelenteni, hogy ez nem volt contemplálva, és hogy ha e tekintetben némelyeknek aggodalma van, vagy egyáltalában ha tisztább, helyesebb, határozottabb szövegezés nyujtatik be, én szivesen hozzájárulok ahoz. Ha Molnár Aladár t. képviselő ur tegnap nem azt mondta volna, hogy utasíttassák vissza e szakasz a bizottsághoz, hanem hogy ezen a hiányon imigy lehet segíteni, méltóztassanak meghallgatni, az én szövegezésem tisztább: én szívesen elfogadtam volna. Most ily módosítvány, mely a szöveg világosságának emelésére vonatkozik, kettő nyújtatott be. Az egyik Baross Gábor által a 62. §-ra vonatkozólag, a melynek lényege abból áll, hogy e mondat*. „E végből tudomására jutott áthágásokat bárki is feljelentheti*, mint ilyen, szó szerint kimaradjon, de ez nem ejti el az eszmét és ennek el nem ejtése azon esetben, ha hivatalból üldözendők az erdei kihágások, szükséges, a mennyiben az 5-ik sorban ez van mondva: „azon hivatalnokok", a kik elő vannak sorolva „a tudomásukra jutott" — tehát akár maguk tudták meg, akár pedig más adta tudtukra, — esetekben ugy kötelesek eljárni, a mint az a 62. §-ban meg van állapítva. Miután ez az eredeti szövegnél szabatosabb, és az eszmét nem viciálja, én ahoz hozzájárulok. A mi a 63. §-t illeti, már előlegesen kifejeztem, hogy a zaklatásoknak lehetőleg elejét kívánom venni; és azért azon módosítást, melyet Teleszky képviselő ur nyújtott be — és a mely szerint azon esetben, hogy ha a kir. erdőfelügyelő a feladás alaptalanságáról meggyőződik, az eljárást beszüntetheti és csakis az ő ajánlata folytán állapittatik meg a helyszíni tárgyalás, a melyre a szakértők és a tanuk is meghívandók, — mint olyat, a mely a törvénynek csak előnyére válhatik, szivesen elfogadom. Ne méltóztassanak egyébiránt azt hinni, hogy az erdőtörvényben mellékesen lehet oly intézkedést felvenni, a mely minden vádaskodási és zaklatási eljárásnak útját szegi, mert ha ez lehetséges volna, ezt nem itt, hanem a büntető törvényben kellene megállapítani. A büntető törvény gondoskodik arról, hogy az ily alaptalan vádaskodások megbüntettessenek, mert ezt mint büntetendő cselekményt jelöli ki, de körülírása a dolognak rendkívül nehéz. Ha valaki arról vádolna bennünket, hogy tegnap főbe ütöttük az utczán a chinai császárt, ez, mint büntetendő cselekmény, előleges vizsgálatnak tárgyát képezi ugyan, de azért helyszíni, commissionális eljárást a szolgabíró által tartatni mégis felesleges volna. Én tehát, mint mondám, ugy a Baross Gábor, mint a Teleszky képviselő urak által tett módosítványt elfogadom. Szederkényi Nándor: T. ház! Azon indokolás, a melyet most a t. mmister ur előadott, szerintem téves. A t. minister ur a királyi erdőfelügyelőről beszél, mint olyanról, ki majd az indítvány szerint elhatározandó lesz, hogy vájjon helyszíni vizsgálat tétessék-e, vagy nem; (Kemény Gábor kereskedelmi minister tagadólag int) — én legalább ugy értettem a minister ur szavait — holott az erdőfelügyelőnek éhez semmi köze. Az erdőfelügyelő ép ugy meghivatik a tárgyalásra az illető közegek, t. i. a szolgabíró, vagy rendezett tanácsú városban a rendőrkapitány által. Az eljáró közeg mégis a rendőrkapitány, illetőleg a szolgabíró, habár az erdőfelügyelő vizsgálja is meg, hogy vájjon megtartattak-e az előirt törvényes eljárási módok. Az erdőfelügyelőnek egyéb dolga nincs. Én, t. ház, ezen kérdésben forgó aggályokat a magam részéről ugy gondolnám elháríthatónak, s ugy vélnék e dolgon segíthetni, hogy ha a 63. §. ezen szava után: „ezen hatósági közegek a történt feljelentésről" ezen szavak tétetnének: „a rögtőn teendő előleges vizsgálat után az illető erdőfelügyelőt azonnal értesítik, és a többi, ki a helyszínén tárgyalást rendel el". Hogyan értem én ezt? Mindjárt a gyakorlati eljárásból kísérlem ezt megvilágosítani. Feljelentés történt, pl. a szolgabírónál, hogy ilyen vagy olyan kihágás, vagy erdőrendészeti iígy forog fenn. A szolgabíró olvasván a folyamodást,