Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

128 128. országos filés május 13. 1879. s hogy mikor már kimondotta, hogy ezen ügyet országos ügynek tekinti, ilyen csekély jövedelem végett ezen elvet homlokegyenest megszegje. Pártolom Madarász t. képviselőtársam indítványát. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház ! Én nem pénzügyi oldalára, hanem elvi oldalára a kérdésnek vagyok bátor álláspontomat kifejteni. A kisajátítási törvényben egyáltalában a múltban sem volt még ily kedvezményről szó. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy még több kisajátítási törvény alkotása lesz szükséges, a melyekben szintén kívántatni fog ezen intézkedés felvétele. Nemcsak a kisajátítási törvény, de egyáltalában a bélyeg - törvények ilyen kivételt nem engednek meg. De különben is a kisajátítási eljárásnál annak, a kinek telke elvétetik, előreláthatólag teljes értékben fizettetik vissza a telek ára, hogy abból ezen csekély összeget meg nem fizethetné, azt nem ismerhetem el. De azonkívül lehet olyan eset, hogy a kisajátítandó telek vételárát nem is az illető kárvallott, hanem annak hitelezője kapja meg, hogy ez kivétessék a bélyegfizetés kötelezettsége alól, azt el nem fogadhatom. Egyébiránt én praecedenst nem szeretnék felállítani arra, hogy a bélyegdíj elengedésekkel olyan könnyen bánjunk el. Azért kérem, méltóztassék az eredeti szöveget megtartani és Madarász képviselő ur indítványát mellőzni.^ Kiss Albert : T. ház! Én a magam részéről ezen bélyegkövetelés elengedését azért tartom szükségesnek, mert hangoztatva volt tegnap is, hogy maga a kisajátítási törvény abban az irányban fog szerkesztetni, hogy tulajdonképen az illető kisajátított telek egy más telekkel fog kárpótoltaim, és igy nem annyira pénz, mint földért föld adatik. Ha tehát igy történik, akkor nem tudom, hogy azon földterület után a bélyegilleték hogy fog kirovatni, és hogy lesz behajtható. Tudtomra az állam Szeged szerencsétlensének enyhítéséhez nagy összeggel, mint állam, nem járult, helyesnek tartom tehát Simonyi t. képviselőtársam azon nyilatkozatát, hogy Szegeden az állam legalább nyerészkedni ne akarjon. Ezen szempontból pártolom és elfogadom Madarász t. képviselőtársam indítványát. Elnök : Szólásra már nem levén senki feljegyezve, következik a szavazás. A 22. §. végső bekezdéséhez, melyet a • pénzügyi bizottság meg akar tartani, Madarász képviselő ur azon indítványt teszi, hogy az kihagya&sék. Felteszem a kérdést: Méltóztatik-e a t. ház a szöveget úgy, a mint a pénzügyi bizottság ajánlja, elfogadni, igen vagy nem? Kérem azon képviselő urakat, kik a Szeged sz. kir. város területén eszközlendő kisajátításokról szóló törvényjavaslat 22. §. végbekezdését elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a bekezdést meg kívánja tartatni. Ennél fogva Madarász képviselő ur indítványa elesik. E szerint e törvényjavaslat végig tárgy altatván, holnap harmadszor fel fog olvastatni, és végmegszavazás alá bocsáttatni. Következik az állandó pénzügyi bizottság jelentése „a Szegednél kitört árviz folytán, valamint a Tisza- és Duna-szabályozási munkálatok iránt meghallgatandó, külföldi szakértők meghívása folytán felmerülő költségek fedezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Hegedüs Sándor: A Szegednél levő vízmennyiség lecsapolása, valamint a Tisza-szabályozási munkálatok és tercek megvizsgálása végett szakértők hivandók be. Természetes, hogy ugy a szegedi munkálatok, mint a szakértők behívása költségekbe kerül, de e költségeket ma megállapítani nem lehet, mert előre nem lehet tudni,, mennyi fog igénybe vétetni. Ezért a kormány általános felhatalmazást kér a t. háztól ezeknek fedezésére, utólagos számadás kötelezettsége mellett. A pénzügyi bizottságnak nem lehetett kifő"- / gása az óhajtott és szükségesnek tartott ezé! érdekében kellő összegek megszavazása ellen; s azért e javaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! A külföldi szakértők meghívása, illetőleg szabályozási terveknek és munkálatoknak ezek által leendő megvizsgáltatása egy általánosan érzett szükségnek, egy általános óhajtásnak van hivatva kielégítést szerezni. Sajnos, hogy előbb — sajnos, hogy a bekövetkezett nagy szerencsétlenség előtt nem történt. De minthogy jobb későn, mint soha, én most is szívesen üdvözlöm e rendszabályt. Engedje meg azonban a t. ház, hogy ezen tárgygyal kapcsolatban két kérést intézzek a t. közlekedési minister úrhoz, részint ez intézkedés kiterjesztése, részint hatásának biztosítása, érdekében. A törvényjavaslat szerint külföldi szakértők csakis a Tisza- és a Duna-szabályozás megvizsgálására volnának meghívandók. Én, t. ház, szükségesnek tartom, hogy ezen külföldi szakférfiak egyúttal e két folyam mellékfolyóinak szabályozását is vizsgálják meg, (Helyeslés) és pedig nemcsak azért, mert ezen mellékfolyók az anyafolyamokra is befolyással vannak, hanem az ezen mellékfolyók mentén lakó népség megnyugtatása végett is. Nem akarok ezúttal bírálatot mondani az ezen mellékfolyókon végbevitt szabályozás felett. Annyi azonban kétséget nem szenved, és ezt a t. minister ur legjobban tudja, hogy ezen mellék-