Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-123
120 123. országos ülés május 13. 1879. irányában, különösen pénzügyi tekintetben függési viszonyban áll. Egészen máskép áll a dolog a törvényhozás tagjaival szemben. A képviselőház azon tagjai, kik a Tiszavidéket képviselik, több izben magántanácskozásra összegyűlve, körülbelül két hónappal azelőtt azon óhajtást fejezték ki, hogy e kölcsönügyben nem hogy döntőleg beleszólhassanak, hanem hogy véleményt adhassanak, tanácscsal szolgálhassanak azon ügyben, mely küldőiket annyira érdekli. Ezen óhajtás kifejezése végett egy 5-ös bizottság ment a t. minister úrhoz, de a közlekedési minister úrhoz is, s mindkét helyen azon kedvező nyilatkozatot nyertük, hogy a törvényjavaslatok a képviselők értekezletével előlegesen fognak közöltetni; alapos volt tehát mindaz, mit beszédemben ez ügyre nézve mondottam. A t. ministerelnök ur felszólalását sem rr hagyhatom megjegyzés nélkül. 0 is, mint a t. pénzügyminister ur, a kölesönjavaslat elhalasztását, kétségbe vonva az én számításaim, minden súlyt a szakértők véleményére helyezi, azt állítván, hogy mig ezen szakértők nem szólottak, addig még csak hozzávetőleges számítást sem lehet tenni a kölcsön nagyságáról. Ezen állítás irányában kérdem: ha előttünk lesz a szakértők véleménye és szám szerint ki lesznek mutatva a szükségesnek vélt munkák költségei: vajjou ezen számítások teljesen biztosak lesznek-e; vájjon nem lesznek-e ezek, mint annyiszor tapasztaltuk, kivált a vízszabályozási munkáknál, csak hozzávetőleges számítások? Nem állhatnak-e be oly körülmények, melyek a munkálatokat drágábbá teszik, mint azok előlegesen megállapittattak ? En azt állítom, hogy ily nagyszerű műnél, mint a Tiszavölgyének ármentesítése, és a belvizek szabályozása, minden kiadást előre kiszámítani nem lehet. Ily művet magasabb szempontból kell tekinteni, s azon összeget biztosítani kell, mely összeg a haszonhoz aránylag csekély, melyet a társulatok maguk javára, saját czéljaikra és maguk terheltetésére kivannak, és az általam említett összeg e kívánatnak felel meg. Egyébiránt sajnálattal tapasztaltam ismét, hogy a t. ministerelnök ur is félremagyarázta szavaimat. Én soha sem mondtam azt, — s az nincs is javaslatomban — mit a t. ministerelnök ur állított: hogy a társulatok garantiát kérnek az államtól, de ki akarják zárni teljesen, a kölcsönre való befolyástól. Én nem azt mondottam, hanem általánosságban kijelentettem azt, hogy azon esetben, ha a társulatok garantiát kérnek az államtól, akkor mindenesetre két dolgot kell teljesíteniük: először, oly rendszabályt s eljárást kell megállapítaniok, a mely az államot biztosítsa az iránt, hogy az állam nem fog oly helyzetbe jutni, hogy a l kimondott garantia reá nézve áldozattal járjon; másodszor, hogy kötelesek legyenek a társulatok egy kielégítő tartalék-alapot szervezni. Ez pedig: megegyezik azon eszmével, melyet a t. kormány is helyesel. De a ministerelnök ur szavaimat a tekintetben is határozottan félre magyarázta, midőn azt állítá, mintha én azt mondottam volna, hogy én a kormány befolyását a kölcsön kötésénél ki akarnám zárni; nem volt tehát indokolt a tiszt, ministerelnök urnak azon nyilatkozata, hogy ha nem a kormány fogja a negotiátiót vezetni: akkor semmi viszonyok és körülmények közt — ezek voltak szavai — nem fogja a kölcsön-törvényt a ház elé terjeszteni. Mert a javaslatban épen az van, hogy a kormány a kölcsön-kötésének bizonyos közvetítést, pártfogolást nyújtson. Azon felfogás irányában, melyből a t. ministerelnök ur kiindulni látszik, hogy a kölesönkötés egészen a kormány hatásköréhez tartozik, magam részéről épen oly határozottan nyilvánítom, hogy ha a kormány az érdekeltek kivánatával ellentétes eljárást követ, s azok beleszólása nélkül fog akarni kölcsönt kötni, kik azt tulajdonképeu fölveszik, s annak terheit viselik: a rólok, nélkülök való intézkedést nézetem szerint a társulatok semmi viszonyok köztt nem fogják elfogadni. En ezen kérdést úgy fogom fel, hogy ily fontos ügynél, melytől függ az érdekeltek egész jövője; melynek terhei reájok súlyosodnak, az ő méltányos kivánataik a kormány által tekintetbe veendők, s ily ügyben a kormánynak az érdekeltekkel karöltve, kezet fogva, az ország valóságos érdekeit tekintve, kell eljárni. Egyébiránt azon örvendek, hogy a t. pénzügyminister ur a kormány nevében nyilatkozott javaslatomnak azon pontjára nézve, melyre én a legnagyobb súlyt fektetem, s melyben tulajdonképen fekszik a kedvező kölcsön sikerülésónek lényege, — igenlőleg nyilatkozott, midőn arról biztosított, hogy a kölcsön kötésénél azon forma alkalmazása fog megengedtetni, mely mellett a kölcsön legjutányosabban realisálható lesz. És minthogy meg vagyok győződve arról, hogy a benyújtandó javaslat tárgyalása alkalmával az adó- és bélyegmentesség megtagadtatni nem fog; miután a főczél, melyet el akartam érni, az volt, hogy a ház előtt mondja ki a kormány, hogy a kölcsön formájára nézve a lehető legkedvezőbb mód lett választható; erre nézve pedig kielégítő nyilatkozatot nyervén: határozati javaslatomat ezennel visszavonom, kérve a t. házat, hogy a ministerium ezen nyilatkozatát és igéretét helyeslő tudomásul vegye. Egyébiránt én nyugodtan nézek a jövő elé. Vannak bizonyos dolgok, a melyek a maguk súlya által érvényesülnek; és ha beállanak azoa
