Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

12S. országos ff melyekre nem itt, de az értekezleten kellett volna megjegyzéseit megtenni. A t. képviselő ur beszéde folyamában nagy súlyt látszik fektetni azon kimutatásra, melyet én egy magántanácskozás alkalmával már előterjesztettem, de mely kézről kézre járt, s melyet bizalmas közlésként kértem tekinteni; megtámad azért engem, s megtámadja a közlekedési ministert, mert az alatt látta a közlekedési minister egy hivatalnokának a nevet. Méltóztassék visszaemlékezni, mit mondottam én ezen kimutatásról. Azt, hogy a központi tiszai bizottság aetái köztt foglaltatik ezen összeírás, a melyet nem Boros ur készített, hanem a közlekedési minister által az egyes társulatokhoz a pénzbeli szükségleteik iránt intézett felszólítás folytán bemondattak; e kimutatás tehát oly számokat tartalmazott. Boros ur aláírásával csak azt bizonyította, hogy ezen kimutatás az egyes társulatok által bejelentett számokat tartalmazza; épen nem áll tehát, a mit a képviselő ur állított, mintha én a közlekedési minister valamely hivatalnokával kéz alatt, bármi irányban együtt működtemx°hua. Különben, hogy a t. képviselő ur nem azon szompontból fogja fel a tiszai ügyet, mint én, s ítéletében nem igazságos: azt mentve látom az által, hogy ő az árviz által sújtott Szeged városát képviseli itt. A szerencsétlenség keserűséget és bizalmatlanságot szül s ez az indoka személyeskedésének. Bátor vagyok még szavaim félremagyarázásával tett észrevételeire a t. pénzügyminister urnak válaszolni. Gr. Szapáry beszéde kezdetén kitüntette azon ellentétet, mely közttem és Simonyi Ernő képviselőtársam köztt felfogás tekintetében létezik. En mindamellett meg vagyok arról győződve, hogy ha a Tiszaszabályozás érdekében bármely jogos s méltányos kedvezmény fog kéretni a törvényhozástól, Simonyi Ernő képviselőtársam azok közé fog tartozni, kik ezen kedvezményt megadni fogják. Egyébiránt ne kívánja a t. pénzügyminister ur, hogy őt e térre kövessem. Ha elősorolni akarnám azt, hogy mily ellentétek léteznek a t. pénzügyminister ur és Simonyi Ernő t. képviselő ur köztt, azok sora fgen hosszú lenne. Azon ellentétek idővel és a körülmények szerint ugy is eléggé ki fognak tűnni. Azt méltóztatott mondám a t. pénzügyminister ur, beszédének további folyamában, hogy az én adataim nem alaposak, csak combinatió, sőt azt a 8 millió védgát-emelési muukálatokra nézve is állította. Nagyon sajnálom, hogy nem méltóztatott figyelmezni arra, hogy ezen adat benn van saját előterjesztésében, hol ugyanazon czélra ugyanazon számok említtetnek; pedig ezen számítások a szakértők által tett számájus 13.1879. Jj_gf mítások szerint vannak téve. Tehát a minister ur előterjesztésében azt állítja, hogy meghallgatta a szakértőket, ezek véleményének eredménye ezen 7—8 millió; ezen számokat tehát neki nem szabad kétségbe vonni. Egyébiránt azon állítást sem fogadhatom el, és erre nézve épen a t. pénzügyminister úrra fogok hivatkozni, hogy azon 20 millióban, a központi bizottság későbbi számítása szerint azon 24 millióban az adósságok visszafizetésére szükséges összeg benn nem foglaltatott. Nagyon csodálom, hogy a t. pénzügyminister ur ily tévedésbe jöhetett, mert azon időben, midőn e jegyzék készült, egyik elnöke volt a központi bizottságnak, és azon számítások úgy az ő, mint az én közreműködésem mellett készültek. Megvannak azok a közlekedési ministeriumnál, és talán a pénzügyministeriumnál is; és ott egyenként el vannak sorolva azon összegek, melyeket az egyes társulatok kértek adósságaik visszafizetésére, így pl. a felső-szabolcsi társulat 3 — 600 ezer frtot kért az adósságok törlesztésére. Emlékeztetem a t. pénzügyminister urat arra, hogy e kimutatásban 3 rovatban fordulnak elő az egyes társulatok szükségletei. Az első rovatban a mindjárt szükséges munkák, a második rovatban a később szükséges munkák költségei, a harmadikban pedig az adósságok törlesztésére szükséges öszszegek soroltattak fel. Azt állítom tehát most is, hogy ezen kimutatásban, melyre hivatkoztam és melyre a t. pénzügyminister ur is hivatkozott, igenis az adósságok visszafizetésének tételei is benne foglaltatnak. Nem légből kapott állítás volt tehát az, melyet tettem, hanem oly adatokon alapszik, melyek a t. pénzügymiuíster ur előtt is ismeretesek. Bátor vagyok még a t. pénzügyminister ur irányában egy észrevételt tenni. Midőn tisztán az ügy érdekében, a t. pénzügyminister ur előtt azon óhajtását fejezte ki a központi bizottság : megvallom, hibának tartottam volna, ha ily ügyben, melynél az érdekeltek óhajtása figyelembe veendő, melynél a helyi viszonyok ismerete szükséges czélszeru javaslat tételére,—- mondom azon óhajtását voltam bátor kifejezni a központi bizottságnak, hogy mielőtt a kölcsön iránti javaslat a házhoz beterjesztetik, az érdekletteket a minister ur hallgassa meg, mit megígérni méltóztatott, erre nézve azt méltóztatott mondani, hogy ez meg is történt és annak bizonyságául a központi bizottság kérvényét mutatta be. De mikor? Akkor, midőn már több napja a ház előtt feküdt a javaslat. Én tovább megyek és azt állítom, hogy a tiszai központi bizottság meghallgatását joga volt mellőzni, miután annak a ministertől bármit követelni nincs joga; mert a minister a bizottság irányában semmiféle felelősséggel nem tartozik, sőt a bizottság oly közeg, mely a minister