Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-123
118 128. országos ülés május 18. 1879. ur kimondja, hogy az 1879. évi árviz alkalmával szükségessé vált összegek convertálására is fordittassék, egyébre nem. De ez egy olyan részleti dolog, a mit a törvényjavaslat szövegébe lehet beilleszteni és a mint a t. pénzügyminister ur nyilatkozott, határozottan be is illeszthető. E szerint tehát a t. képviselő ur ezen intentióját a törvényjavaslat szövegében lehet kifejezni és erre külön határozati javaslatra szükség nincs. Tehát Bakay t. képviselő nr tévedésben van, mikor azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat amaz átkos rendszernek akar folytatása lenni. Már akármilyen legyen azon rendszer, annak megítélése a mai napirendhez nem tartozik; hanem az bizonyos, hogy ezen összegek kizárólag az elkerülhetlenül szükséges munkálatokra adatnak a társulatoknak, azon biztosítékok mellett csak, a melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak. Es ez azon általa átkosnak nevezett rendszerrel semmi összefüggésben nincs. Tehát én nem értem, hogy a t. képviselő ur azon átkos rendszer folytatásának mondja azt az intézkedést, a mely ugyanazt mondja, a mit Simonyi t. képviselő ur határozati javaslata akar kimondani; és a t. képviselő ur Simonyi képviselő ur határozatával tökéletesen meg van nyugtatva; ha az megnyugtatja, akkor megnyugtathatja ez is, mert abban sincs több, abban sincs egyéb, mint ebben. Ajánlom a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Lónyay Menyhért gr.: T. ház! Ha nem is adtam volna be egy határozati javaslatot, mi által jogot nyertem a tárgyhoz még egyszer szólani, Bakay t. képviselő ur, gr. Szapáry t. pénzügyminister ur és Tisza t. ministerelnök ur, mindhárman beszédemre reflectálva, szavaimat félremagyarázták s már ennélfogva följogosítva vagyok a szólásra. Kit egy nagy szerencsétlenség ért, annál természetszerűleg támad a keserűség érzete, melynek befolyása alatt a tények gyakran a valóságtól eltérőleg tűnnek fel, — ez magyarázza Bakay ur némely indokolatlan állításait; én válaszomban azon kímélettel leszek, melyet mindenki megérdemel, ki a nagy szerencsétlenség befolyása alatt áll. Állításait válasz nélkül pedig nem hagyhatom azért, mert azt soha senkinek meg nem engedtem és meg nem engedhetem, hogy rám vonatkozólag tényeket idézzen, a melyek nem valók. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy én és társaim, egyesek érdekeit a nagy közönség érdekével ellentétbe helyeztük. Tagadom az ily általánosságban mondott vádat; s megkívánom, hogy sorolja el azt az illető esetet, még pedig biztos, tagadhatlan adatok alapján. Mire czélozhat a képviselő ur , azt képzelem, mert nem első eset, hogy az alsó Tiszavidéken azon vélemény terjedt el, hogy azon nagy szerencsétlenségnek, a mely Szegedet érte, oka a Tisza felső vonaláni átmetszésekben rejlik, s ezen átmetszések kiásatását én és társaim eszközöltük. Én a felső Tisza-vonalon lakom, ott birok és ott a felső-szabolcsi társulatnak vagyok elnöke. Felszólaltam ezen alaptalan vád ellen,, irtam is róla, s mindamellett a t. képviselő ur fenntartja a vádat; pedig nekem semminemű belyásom nem volt és nem is lehet ezen átmetszések megállapításánál, kiásatásánál, mert ezen átmetszések a Bach-korszak alatt, az ötvenes évek folyamán rendeltettek el s ásattak meg. Tehát 22 — 23 évvel ezelőtt, a felső-tiszai átmetszések megásása után, a mi vidékünk volt azon szerencsétlen helyzetben, hogy töltéseit az áradás évenként lerombolta. Tényekkel tudom bebizonyítani, hogy nekem azon időben, midőn ez átmetszések elrendeltettek, a kormányra semmi befolyásom nem volt. Be lehet bizonyítani azt is, hogy még ma is szenvedünk a magasabb vízállás miatt; ez év kezdetén is a felső-szabolcsi társulat vonalán 26'-ra emelkedett az áradat, tehát 4—5'-al állott magasabban, mint az átmetszések megásása előtt. Szenvedünk tehát mi is épen úgy, mint az alsó vidék, s csak az által igyekeztünk ez állandóvá vált bajon segíteni, hogy töltéseinket nagy költséggel emeltük és erősítettük. Én nyugodt lélekkel mondhatom, hogy közérdekű ügyekben nem a személyes érdek, nem egyes vidék érdeke vezérelt, hanem mindig a közérdek. Mellőzve, a t. képviselő ur több alaptalan állításait, egy kifejezésére kell még reflectálnom, mert ez esetben is szavaimat nem teljesen fogta fel, midőn állítá, hogy én eg} 7 tanácskozásban, hol arról volt szó, hogy ha majd szakértők meg fogják mondani a bajok okát, s ennek alapján majd megrendelteinek új költséges munkák, — én azt állítottam volna, hogy annak költségeit az állam fogja viselni; — én nem ezt mondám ? de azt, hogy a mennyiben bizonyos munkálatok a társulat érdekében fognak keresztül vitetni, —• fogja annak költségeit viselni a társulat, — a mennyiben pedig az állam érdekében fognak munkák keresztül vitetni: viselni fogja az állam; de ha a szakértők véleménye szerint általános érdekből egy — a ministerium által elrendelt — hibásan keresztülvitt munka módosítandó: azok soha sem büntethetők, kik ily felsőbb helyen jóváhagyott terveket létesítettek. Ez az, a mit én elmondtam, nem jól méltóztatott tehát érteni egy magán - értekezletben mondott szavaimat,.
