Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

123. országos ülés május 13. 1S79. 117 menyek, semmi viszonyok közt elfogadhatónak nem tartom. Minthogy már e tárgyról szólok és miután a t. házat még a magam részéről is kérem, hogy az előleg iránt benyújtott törvényjavaslatot elfogadni méltóztassanak, meg kívánok egyet jegyezni, kapcsában annak, a mit hetekkel ezelőtt már akkor nyilvánítottam, midőn legelőször kifejeztem a kormány készségét az iráut, hogy a tiszai társulatok segélyezése czéljából, javaslatot fogok a t. ház elé terjeszteni; és ez az, hogy valamint akkor, ugy most is én részemről azt, hogy a kormány garantiát vállaljon a szabályozó társalatok által fölveendő kölcsönre nézve; hogy az állam biztosítsa ezen garantia mellett az előleget is : én ezt azon határozott feltételhez kötöttem, hogy törvényszerüleg megadassák az állam felelős kormányának a lehetőség, a kötelesség és jog, a társiüatok működését kellően ellenőrizni és biztosítni tudni azt, hogy az igy beszerzett pénzzel pontosan, gyorsan, lelkiismeretesen a ezélnak megfelelőleg fognak eljárni. [Helyeslés) Éj^en ezért kötelességem nyilvánítani a magam részéről, hogy ily szempontokból legalább én ezen törvény érvényét függővé teszem, azon, már hasonlag a ház bizottsága előtt levő törvényjavaslat legalább főbb intézkedésedéseinek elfogadásától, mely a vizszabályozó társulatokra vonatkozó törvény módosítását czélozza. Mert azt tartom, hogy mig egyfelől kötelessége az államnak áldozattal is, hitelének mérlegbevetésével hazánk azon nagy vidékének ezen örökös csapástól megmentését eszközölni: addig másfelől nemcsak joga, de kötelessége is, ezt oly föltételekhez kötni, melyek mellett biztosítva van az iránt, hogy a czél, a miért áldozatot hoz, el is fog éretni. (Helyeslés) Ezeknek megjegyzésével kérem a törvényjavaslat elfogadását és gróf Lónyay Menyhért határozati javaslatának elutasítását. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Azok után, a miket az igen t. ministerelnök ur, s a pénzügyminister ur gróf Lónyay határozati javaslatára mondottak, nem tartom szükségesnek arról részletesebben nyilatkozni. A számítások, melyekettett, valamennyien a „mintegy" és „ugyhiszem" körében mozognak. Azt hiszem tehát, hogy azok tüzetesebb bírálata nem is szükséges. A mi pedig a kölcsönkötésnek módozatait illeti; azt hiszem, e tekintetben a ministerelnök ur nyilatkozata tökéletesen megnyugtató. Azonban szükségesnek tartom egy pár szóval megjegyzéseket tenni Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatára különösen azért, mert az az eredeti javaslattal igen éles ellentétbe lőn állítva; és főleg Bakay Nándor képviselő ur által annak akkora fontosság lőn tulajdonítva, s annyira megnyugtatónak, mig másfelől azzal szemben a kormány eredeti javaslata annyira ellenkező irányúnak lőn feltüntetve, hogy okvetlenül szükségesnek tartom egy pár rövid szóval kimutatni azt, hogy a kormány eredeti javaslatában nincs sem több, sem kevesebb, mint azon határozati javaslatban, melyet Simonyi Ernő ur beterjesztett ; sőt határozati javaslata második részének, mely a kölcsönre vonatkozik, a kormány javaslatának indokolásában, valamint a ministerelnök és pénzügyminister ur javaslatában tökéletesen elég van téve azon követeléseknek, melyeket Simonyi határozati javaslatának első részében kifejez. Ugyanis ő határozati javaslatában két dolgot akar elérni; az egyik, melyet határozati javaslatának első részében fejez ki, az, hogy addig, mig a szakértők véleménye a Tiszaszabályozás felől ismerve nein lesz, addig a ház a fölveendő kölcsönről határozni nem fog. Hiszen a kormány sem akar egyebet indokolásában, melyet gróf Lónyay föl is olvasott és bírálata tárgyává tett, hogy addig meg nem állapítható a kölcsön összege; imént a ministerelnök határozottan kijelentette, hogy mily előleges munkálatok szükségesek, mielőtt a kormány a törvényhozáshoz fordulhatna a kölcsön megkötése tekintetében. Ezen határozati javaslat tehát a kormány által javasolt és tényleg bebizonyított eljárási módozattal tökéletesen azonos s egyszersmind semmi összefüggésben sincs ezen törvényj avaslattal, mely most tárgyaltatik; mert ezen törvényjavaslat szól az elkerülhetlenül szükséges munkálatokra adandó előlegekről; nem beszél sem a végleges szabályozási munkálatokról, sem az azokkal kapcsolatban szükséges kölcsönraL Ennek következtében ezen törvényjavaslattal összefüggésben lévő kölcsön iránt a kormány ellenében határozatot provocálni akkor, a midőn a kormány maga ezen eljárást követi tényleg és nyilatkozataiban határozottan ennek czélszerú'ségét ismeri el, tökéletesen fölösleges. Sokkal fontosabb s a tárgygyal szorosabb összefüggésben van a képviselő ur határozati javaslatának második része, melyben azt kívánja, hogy annyiban használtassanak fel, a mennyiben az a haíaszthatlanul szükséges munkálatok foganatosítására, vagy az 1879. árvíz által fenyegetett veszély elhárítására tett intézkedések költségeinek fedezésére okvetlenül szükségeltetnek. Már most nézzük, mit mond ezzel szemben az eredeti javaslat? Azt mondja 1 §-ában, hogy addig is, mig a felveendő törlesztési kölcsönről alkotandó törvény létrejön, az eíhalaszthatlanul szükséges munkálatok foganatosítására és az 1879. és 1880. évek folyamában szükséges költségekre vétetik fel ezen 8 millió frt. Tehát szóról szóra ugyanazt mondja, a mit a határozati javaslat, hogy az eíhalaszthatlanul szükséges munkálatokra. Igaz, azt concedálom, hogy a t. képviselő