Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

J|4 123- orszägos ülés május 13. 1879. intézzea bárki ellen. Nem is óhajtom ezt sze­mélyes támadásnak tekinteni: de méltóztassanak a dolgot ágy venni, a mint van. Az igen t. kép­viselő ur teszi meg a javaslatot, ő küzd a bizott­ságban ezen nézetek mellett és midőn közelebb azon ellenvetést tettem neki egy bizottsági ülés­ben, hogy a kölcsön összege előre meg nem határozható, mert megtörténhetik, hogy egészen új töltésvonalakat kell megállapítani, mi által a költség sokkal nagyobb lesz, mint 20—24 millió frt: ő erre azon megjegyzést tette, hogy ha a társulatoknak többre lesz is szükségük, azt nem ők fizetik, hanem az országnak kell fizetnie. Én ezt elhiszem és csak úgy hoztam fel, mint egy nyilt ülésben a t. képviselő úr által kifejezett nézetet, melyet annál inkább veszélyesnek tartok, mert ennek folytán nemcsak a most fölveendő 8 milliót látom koczkáztatva, hauem a jövendőre felveendő 20—24 milliót is, ha ezen nézetek továbbra is irányadók maradnak. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert ha a társulatok azt köve­telhetik az országtól, hogy az új töltések ily módon állíttassanak fel, akkor követelhetnének kártérítést is a régi töltésekért. A helyett, hogy a t. képviselő ur igen practikus és mélyre ható ismeretei e téren kivezetnének a hínárból, azt tartom, hogy ily módon csak jobban belejutnánk a hínárba. T. ház í A Tiszaszabályozásra nézve leg­közelebb külföldi szakértők fognak kihallgat­tatni ; vannak szakértők a nemzet kebelében is, kik már is ismerik a bajokat, melyek az ily irányeszmékből származnak, {Ugy van! a szélső balon) meijeket a gróf ur mint első vezér­egyéniség képvisel. A rendi alkotmány idejében ez megtörténhetett Magyarországon. De nem hiszem, hogy a népképviseleti kormány idejében ez megtörténhessék. A rendi alkotmány alatt tudjuk, hogy Paleocapa beterjesztette a nádor­ispánnak véleményét és aggodalmát és az 1843­ban hozott törvénynek is az képezte az alap­ját. És ez az oka, hogy a Tiszaszabályozás ily módon történt. Hiszen tudjuk, hogy akkor mily tekintély volt a nádorispán és tudjuk, hogy az akkori rendi alkotmányban, mily nagy befolyással volt a nemzet akaratára a-nádor­ispán ' akarata. Paleocapa mindjárt kezdetben azt mondta: „De mivel kegyelmességed tudtomra adá, hogy itt mielőbb látni kívánná véleményemet azon munkák rendszere és megkezdése felől, melyeknek gyors munkába vételét oly magas érdekek sürgetik: igyekeztem annak tehetségem szerint eleget tenni." A kezdete pedig így szól: „Hogy a Tisza szabályozásáról kimerítő véle­ményt adhassak, szükség lett volna annak min­den vonalait megvizsgálnom egészen a Dunába szakadásáig." Magán érdekek voltak arra befolyással, hogy a nádorispán a felső Tisza érdekének megnyeretett. Ha ez akkor lehetséges volt, nem tartom, hogy lehetséges lenne most. De tekintsük azt, hogy az egész szabályozási rendszer Paleocapa hosszú nagy pontozatai és akarata ellenére vitetett keresztül; hogy ő már előre jelezte az alvidékeknek szükségeit, midőn kénytelen volt úgyszólván a felvidékről szólani, és hogy 20—22 czikkelyeu át mindig ezen aggodalommal tépelődik, midőn tervet kérnek tőle a felső vidékek: hogy nem lesz-e ez nagy baj az alsó vidékekre nézve. Igen t. ház, oly magas volt azon befolyás, melyet akkor, nem mondom, a most az érdekel­teket vezénylő igen t. gróf ur, hanem az akkori érdekeltééi vezérei gyakoroltak, hogy az olasz mérnök, midőn ezen véleményt megadta és javaslatában meghagyta, hogy a Tisza folyam kanyarulataival párvonalba építessenek a tölté­sek, s hogy 6 — 800 egész 1000 ölnyi széles­ségben foglaltassák az ártér, mely termé­szetes birodalmát képezi ezen folyamnak; da­czára ennek, 24 czikkelyen át erről szóló aggo­dalmát ekkép fejezte be: „Bőven szólottam e tárgyról, s mindig sürgettem a folytonos és távoli töltésezést; mé­lyen meg levén győződve a felől, hogy a rend­szernek valódi és közvetlen haszna e ponton épül. S azt hiszem, hogy ha ellenben azon rend­szer követtetnék, hogy a töltések az eleven partok szélén vagy azoktól csak kevés távol­ságban vitetnének, a kanyarok csavargásait kö­vetve, a mint, úgy látszik eleinte, szándékban volt és sokaktól óhajtatott: akkor nagyon sokat kívánnánk megmenteni, utoljára semmi se volna megmentve; s a vidék a töltés fenntartás meg­győzhetlen bajaival lenne terhelve, mind a mel­lett is a szünteleni áttörések veszélyének kitéve hagyatván. „Meg kell pedig e távoli töltésvonalra nézve jegyeznem, hogy ez annál tanácsosabb, minél messzebb esnek a torkolattól, s minél folytono­sabban kanyarognak a folyónak vonalain; mert annál inkább figyelemmel kell lenni, hogy az egyenesen ne vétessék, s a vizárnak tág völgy­tér hagyassák, hogy az alsóbbak annál kevésbbé terheltessék. S viszont épen azért az alsóbb vo­nalokon szükségesek, vagy legalább hasznosak a rendszerre nézve az egyenesítések, melyek ha előleg megtétetnek, akkor magát a töltésirányt is jobban lehet szabályozni. Ezen felül azt is hiszem, hogy ezen alsóbb vonalokon használni lehet, ha nem mind is, legalább nagy részben, a már meglevő töltéseket, melyekről úgy érte­sültemj hogy jó karban vannak, egyébiránt fen­tartom magamnak, hogy e pontra nézve alapo­sabb véleményt adjak, ha a hely szinét meg­szemlélhetendem."

Next

/
Thumbnails
Contents