Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-123
123. országos ülés májas 13. 1879. 115 De nem akarom a t. ház figyelmét idézetekkel fárasztani; egyszerűen bátor vagyok kijelenteni : méltóztassék bárki Paleocapa művét bárhol felütni, különösen annak elején, megfogják találni azt, hogy a nagy tudós mennyire küzd azon hatalmas főúri befolyás ellen, a mely reá a már akkor ezen befolyások által megnyert kegyes nádor által gyakoroltatott. Kitetszik ez onnan is, hogy mennyire küzd, mert midőn lejön az alvidékre és ott a gyakorlati kivitelhez szól, úgyszólván önnömnagának is ellentmondf Kénytelen voltam elmondani, mert küszöbén állunk a külföldi szakértők meghallgatásának és a Tisza szabályozásának és mert 8 millióról van szó, mely ismét bizonytalan czélok kivitelére, egy már rosznak beismert rendszernek folytatására van javaslatba hozva; s azért osztoznom kell azon t. képviselőtársaim aggodalmában, kik az ellenjavaslatot beadták; különösen pedig osztoznom kell t. Simonyi Ernő képviselőtársam javaslatában. És e tekintetben ne méltóztassék a t. ház azt hinni, hogy itt az ellenzék a ministeriummal szemben ellenkező, ellenszenves álláspontot foglal el. [Helyeslés a baloldalon.) Nem lehet itt ellenszenves állásról szó, mert az aggodalom, melynél fogva ezen javaslat beadatott, a haza iránti aggodalomból származik. T. képviselőház! Különösen én, bár egészben helyeseltem volna az igen t. pénzügyminister ur javaslatát, nem helyeselhetem azt most gr. Lónyai Menyhért t. képviselő ur felszólalása után azért sem, mert látom, hogy egyenesen neki akarja szorítani a kormányt annak, hogy azon 24 milliós kölcsön felvétessék és hogy ezen kölcsönt okvetlenül azon czélokra kelljen fordítani. Ezért nem pártolhatom gr. Lónyai Menyhért javaslatát, nem pártolhatom a kormány javaslatát sem, mert nem nyújt nekünk kellő biztosítékot; nincs azzal elhárítva azon aggodalom, mely keblemben van, nincs elhárítva anynyira sem, mint Simonyi Ernő t. képviselőtársam javaslatában, mely, mint mondom, ezen aggodalom elhárítására van beadva; mert ez sem tagadja a 8 millió előleg felvételét, csak azt óhajtjuk, hogy fordittassék azon czélokra, a melyeket a kormány a legjobbaknak fog tartani, de csak úgy, ha majd a szakértők nyilatkozni fognak. Mindenesetre szerettem volna szólani városom és vidékem azon óhajtásáról is, a melynek kifejezésével engem megbízott; és ha már e tárgy a házban szőnyegre került, különösen egy igen kellemetlen tárgyat is fel kell említenem. Én nagyon sajnálom, hogy a t. pénzügyminister urat óva kell intenem azon befolyásoktól, melyek 30 év előtt is érvényre emelkedtek. De óva kell inteni a t. közlekedési minister urat is, mert egyik szak-közege készítette gr. Lónyai kép- ' viselő urnak azon eombinatiót, a mely szerint ezen pénzek felhasználandók volnának. T. képviselőház! Azon pillanatban, midőn az ország úgyszólván pusztulásnak indul; a veszély azon pillanatában, midőn annyi milliók vesznek el, midőn annyi sok ember koldusbotra jut, midőn annyi élet tétetik szerencsétlenné, midőn annyi család jut tönkre s tétetik egész jövője bizonytalanná: akkor folytatni ezen rendszert tovább nem lehet. Hogy ezen rendszernek előmozdítói épen államhivatalnokok, a kik magasabb hivatalt viselnek, azt sajnosán kell tapasztalni. Megbízatásom van erre nézve, mert ez felmerült Szeged városában ; kénytelen vagyok ezt nyilvánosságra hozni annyival inkább, mert ugyanezen tárgyban tartott értekezleti gyűlésen láttam egy irományt, a melyet Boros Frigyes, az államnak egyik főhivatalnoka készített. Nem mondom, hogy ez hivatalos vélemény, de elég rósz, hogy a kormány közegei köztt találkozik olyan, a ki képes ilyesmit készíteni. Méltóztassanak elhinni, én nem osztozom városom polgárainak azon ingerültségében, a melyet egyes kormányközegek iránt éreznek, de az ily dolgok mindig indokul szolgálnak arra, hogy a polgárok ily felindulásokat tápláljanak. De, t. ház, nem hagyhatok még egyet említés nélkül. Közelebb Herriefa ministeri tanácsos ur egy felolvasást tartott és ebben Szeged város polgárait ismét vádolta. Midőn látom azt, hogy a kormány alárendelt közegei köztt — mert nem értem a hazafias kormánytagokat, hanem a régi alárendelt közegeket — mondom, midőn vannak ezek köztt olyanok, a kik képesek igy kihívni a közvéleményt: akkor aggódnom kell, hogy majd meg fog változni Szeged város polgárainak legfőbb erénye, a bizalom, hogy bármily megbízhatók is kormányférfiaink, mindamellett mégis megtörténhetik az, hogy a szakközegeknek hasonló magaviselete folytán azon összeg, folyamodván azért az illető társulatok, akként fog rövid idő alatt elfecséreltetni, hogy abból a legszükségesebb teendőkre majd semmisem marad; és ha belemegyünk a 8 milliónak folyóvá tételébe, majd csakhamar hozzá kell nyúlni a 24 millióhoz is, sőt ez is kevés lesz. Én nem tudom, annyi ismeretem nincs a múltban, de ha áll azon elv, a melyet gr. Lónyay Menyhért hangoztatott azon értekezleten, t. i. hogy az ország tartozik az új töltéseket elkészíteni, sőt talán még a régieket is megfizetni, ezen 24 millió, mintha tengerbe dobatnék, ugy fog elveszni. Mindezeket összevetve, pártolom Simonyi Ernő tiszt, képviselőtársam határozati javaslatát annyival inkább, mert az megóvja a kormányt azon eshetőségektől, hogy egyes társulatok az előlegekért akként harczoljanak vele, hogy utána 15*
