Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

123. országos ülés májas IS. 1879. 113 illetőknek időt a hosszabb tanácskozásra. A kormány inkább a czélt tartotta szem előtt, azt, hogy a dolog létesüljön, minthogy formaságok miatt eíhalasztassék. {Helyeslés.) A bizottság által felterjesztett kérvény egyes pontjaira nézve leszek bátor most nézeteimet elmondani, miszerint, ha e kívánságok a vita folyamában a képviselő urak részéről felemlittetnének, a t. ház ezekre vonatkozó nézeteimmel már is ismerős legyen. (Halljuk!) A központi bizottság kérvényében általában kívánatosnak tartja, hogy általános nyilatkozat történjék abban a formában, mint a gróf Lónyay képviselő ur által benyújtott határozati javaslatban van, vagyis hogy a kormány utasittassék ezen állandó törlesztési kölcsön mielőbBi benyújtására. Erre nézve már voltam bátor nyilatkozni. A 2-ik pontban az kívántatik, hogy ezen törvényjavaslat ne csak az eddig a törvény értelmében megalakult társulatokra terjesztessék ki, hanem azokra is, a melyek ezentúl fognak alakulni. Ezen javaslatot, ugy tudom, maga a központi bizottság és magok a kérelmezők elejtették, mert belátták, hogy az 1871 : XXXIX. t. ez. értelmében kell alakulni azon társulatoknak is, melyek ezentúl fognak létesülni, s igy azokra is alkalmazandó e törvényjavaslat. Van ezenfelül e felterjesztésnek két pontja, melyben azt kívánják, hogy addig, mig a második szakaszban említett formalitások megtörténhetnek, felhatalmaztassék a kormány az egyes társulatoknak bizonyos előlegeket adni mindaddig, mig ezek kimutatván összes szükségleteiket s az egyénenkénti kivetés megtörténhetvén, az előlegek visszafizettethetnek. Ha ez iránt, valamint azon kérdésre nézve, hogy az 1879-iki árvíz folytán felmerült költségek fedezésére felvett függő adósságok törlesztésére az illetők bizonyos összegeket kaphassanak, a felveendő kölcsön fejében itt felszólalások történnek és a t. ház hajlandónak mutatkozik e két pontra nézve a tiszai érdekeltség kivánatának eleget tenni, én nem fogok ellene nehézségeket emelni és eleve is hozzájárulásomat jelentem ki, kijelentvén Simonyi Ernő képviselő urnak mellékesen, hogy ő az én felfogásom szerint tegnap félreértette az előadó ur felszólalását. Mert az előadó ur csak azt érthette, a mit én is bátor voltam kijelenteni, hogy az 1879-ki árviz folytán felmerült költségek fedezésére adassanak előlegek, nem pedig azt, hogy 30 évre is visszamenve, a régi tartozások is ez előlegekből fedeztessenek. Ezek után még egyszer kijelentem, hogy az előterjesztett kérvényben az érintett két pont az, melyekre nézve, ha előterjesztés tétetik, én részemről szívesen hozzá fogok járulni. Simonyi Ernő képviselő ur tegnap azt KÉPT. NAPLÓ 1878—81. VI. KÖTET. [ mondotta, hogy jövőre is csak a halaszthatatlan munkálatokra terjesztessenek ki az előlegek. Ez világosan ki van mondva magában a törvényben; ennél világosabban ezt kimondani én részemről nem tartom szükségesnek. Minthogy tehát ezen előlegekről szóló javaslat alkalmat és módot ad a kormánynak arra, hogy a társulatok épen ezen elhalaszthatatlan munkálatok teljesítésére kaphassanak pénzt, a lehető olcsón és azonnal: én kérem a t. házat, méltóztassék megadni a kormánynak az által, hogy e törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövege szerint fogadja el, a lehetőséget árra, hogy ebbeli kötelességének megfelelhessen. (Helyeslés.) Bakay Nándor: T. ház! Bármennyire érzem tehetségem szerény és igénytelen voltát, azon nagy tehetséggel szemben, melylyel az előttem felszólalt gróf Lónyay képviselőtársam bir, mégis kénytelen vagyok vele ellenkező állást foglalni el. Az igen t. képviselő ur mindjárt felszólalása elején azt mondotta, hogy a kormánynak s a törvényhozásnak gondjának kell lenni az egyes polgárok adóképességének fokozására, emelésére. E vezéreszméből indulok ki én is, hogy a kormánynak és törvényhozásnak gondjának kell lenni nemcsak az egyes polgárok adóképességének fokozására, hanem gondjának kell lenni az egész nemzet adóképességének fokozására is. Ugy hiszem, gr. Lónyay képviselő ur sem méltóztatott az egyesek érdekét az összesség érdekével ellentétbe állítani; de tekintve a t. képviselő úrnak a Tiszaszabályozás körüli eddigi szereplését, bátor vagyok azt állítani, hogy az ő eljárása mindig az egyesek érdekének szembeállítása volt a nemzet érdekével. (Halljuk!) Én azon kedvező helyzetben lettem volna, hogy elfogadhassam a kormány javaslatát, elfogadhassam különösen a t. pénzügyminister ur utóbbi kijelentése után. He már a bizottsági ülésekben meggyőződtem arról, hogy gr. Lónyay t. képviselő ur és érdektársai követni szándékoznak azon rég-i szabályozási politikát, melyet eddig követtek, a melynek következtében az alföld elúszott, Szegedinek 30 milliója elveszett, sok embere meghalt, (Ugy van! a szélső baloldalon) s a mely meggyőződésem mellett nemcsak a t. képviselő ur nyilatkozatai szólnak, hanem szól az is, hogy egy, néhány hét előtt tartott bizottsági ülésben egy irományt láttam nála, melyben meg volt téve a hozzávetőleges számítás a 20—24 millió frt költség megállapítása iránt és láttam, hogy annak nagy részét a felsővidékre szándékozik fordítani, mig az alsó, már tönkre tett, vagy rövid idő alatt tönkreteendő vidékre alig néhány százalékot óhajt fordítani. T. ház! Legkevésbbé sem tartom a képviselő feladatának, hogy személyes támadást 15