Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-118
4 118. országos ülés májns 7. 1879. mondom, hogy fájdalmas részvétének elhunyta felett a jegyzőkönyvben kifejezést ad. (Helyeslés.) A t. ház továbbá felhatalmazz elnökséget, hogy Sárosmegye bártfai választókerületében, az új képviselőválasztás megejtésére a szükséges lépéseket megtehesse. (Helyeslés.) Elhunyta által a véderő bizottságban is megürült egy hely, és helyette oda egy más tagot kellend választani. A t. ház talán méltóztatik megnyugodni, hogy e választás szombaton történjék meg. (Helyeslés.) Határozatilag kimondom, hogy a választás szombaton fog megtörténni. Hegedüs Sándor a pénzügyi bizottság előadója: T. báz! Van szerencsém beterjeszteni az állandó pénzügyi bizottság jelentését először a Szegednél kitört árvíz folytán, valamint a Tisza- és Duna-szabályozási munkálatok iránt meghallgatandó külföldi szakértők meghívása folytán felmerülő költségek fedezéséről; és másodszor a Tisza és annak mellékfolyói mentében alakult vizszabályozó és ármentesítő társulatoknak adandó állami előlegekről szóló törvényjavaslatok tárgyábau. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentés kinyomatását, és annak idején, az osztályok mellőzésével, napirendre tűzését elhatározni. (Helyeslés.) Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Végh Aurél a kérvényi bizottság előadója : T. ház! A kérvényi bizottság letárgyalván a hozzá, utasított kérvényeket, van szerencsém az azokra vonatkozó 16 sorjegyzéket bemutatni. Kérem a tiszt, házat, méltóztassék azt kinyomatni és a házszabályok rendelete szerint a szombati ülés napirendjére kitűzni. Elnök: A sorjegyzék ki fog nyomatni és a szombati ülés napirendjére kitüzetni. Következik az interpellatiós- és indítványkönyvek felolvasása. Antal Gyula jegyző: Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Az interpellatiós-könyvben a következő bejegyzés van: Szily László, a halászati jog szabályozása tárgyában a belügyministerhez. Elnök: A képviselő ur a szokott időben interpellatióját meg fogja tenni. Következik a napirend: a magyarnyelv tanításának kötelezettségéről a népoktatási tanintézetekben szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a 6-ik szakaszt). Molnár Aladár: T. ház! A 6-ik §. első pontjához van szerencsém egy módosítást a tiszt. háznak ajánlani elfogadás végett. E szakaszban ugyanis az van egyszerűen mondva, hogy a képesítő oklevél 1882. június 30-ától kezdve a jelölt részére csak az esetben állítandó ki, ha a tanfelügyelő a jelölt jártasságát a magyar nyelvben kielégítőnek találja. Ezen szerkezet szerint egyfelől egyedül és kizárólag a tanfelügyelő van mint biró kijelölve, a mi azt hiszem, az egyes hitfelekezetek törvényileg elismert vizsgáló-testületére nézve sérelmes, és másfelől semmi garantia nincs arra nézve, hogy ha a tanfelügyelő vétóval él, ha azt mondja: én ezen jelöltet nem tartom képesítettnek, ugyanazon jelölt, a ki a magyar nyelvben nem találtatott eléggé képesítettnek, mégis bizonyos idő múlva más vidéken ne alkalmaztathassék tanítónak. Mert hisz végre mégis egy bizonyítványt kap, a mely neki a törvények értelmében kiadatik. Hogy fogják ezt controlíirozni? Azt mondják, hogy a tánfelügyelő a ministemek jelentést tesz, s ez a lapokban közöltetik, hogy az illető egyén részére kiállított képesítő' oklevél érvénytelen. De vájjon felteheto-e, hogy például, ha Erdélyben, Fogarasmegyében kapott valaki egy képesítő oklevelet, s ha 3—4 esztendő múlva Mármarosmegyében az illető azon oklevél alapján valahol tanítónak elválasztatik, hogy Máramarosmegyében emlékezzenek reá, hogy ezen oklevél érvénytelen. így tehát ez nem ellenőrizhető. Azért én módosítványomban kettőt óhajtok és pedig azt, hogy ne kizárólag a tanfelügyelő legyen biró az illető tanítójelöltnek a magyar nyelvben való jártassága megítélésében; bár nézetem szerint a tanfelügyelőnek legalább hozzászólásának és legalább vétójának kell lenni e tekintetben. Másodszor, hogy az illető bizonyítványon a tanfelügyelő által igazoltassák az illető jelöltképessége. Ezt, azt hiszem, lehet ellenőrizni, mert a minister kiadhatja rendeletben, hogy ezen és ezen tanítóképezdék nem magyar tannyelvnek levén, az onnan nyert képesítő oklevelek általában csak ugy érvényesek, ha az illető oklevelet a tanfelügyelő aláírásával ellátja. Ennek megfelelőleg van szerencsém a következő szerkezetben ajánlani a szakasz első pontját. A 6. §. első pontja igy szóljon: „1. azon tanítóképző intézeteknél, melyekben a tannyelv nem a magyar (a tanfelügyelőnek a tanítás alkalmával időközönként tett látogatásain felül) ugy az évi, mint a képesítő vizsgálatok a 1 tanfelügj'előnek, vagy a közoktatási minister által, kinevezett helyettesének jelenlétében és részvételével tartatnak meg; és a képesítő oklevelek általa is aláírva, csak azon esetben adhatók ki, ha a vizsgálattevő a magyar nyelvet a jelen törvény í-ik §-a értelmében kellően birja." Beőthy Algernon jegyző (olvassa a módosítvdnyt).
