Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

90 S8. országos Ülés márczins 2f. 18Í& színére, a hasonlatosságra kelljen hivatkozni, hanem ültessék át ide a parlament azon döntő erejét, azt a kétségtelen, soha senki által meg nem támadott hatalmat, ültessék ide át azon, az engedelmességet kikényszerítő hatalmát a parla­mentnek, melyet ott a kormányok elismernek, akkor szívesen átveszszük az azzal együtt járó királyi praerogativákat. [Elénk helyeslés a bal­oldalon.) De mig azt tapasztaljuk, hogy itt arra hivatkoznak, hogy a parlamentnek csak utólagos ellenőrzése vari és hivatkoznak ép egy oly ügy­ben rá, midőn, a mint Polit képviselő ur tegnap mondotta, az utólagos ellenőrzést kijátszták. — én ugyan azt mondom, hatálytalanná tették, — midőn azt mondták, hogy az ily irányú szerző­désre nézve abban áll joga a parlamentnek, és biz­tositéka a nemzet befolyásának, hogy az eszkö­zöket megszavazza, de azután végrehajtották meg nem szavazott eszközökkel, és most azzal dicsekednek, hogy ezen senkisem változtathat: (Helyeslés balfelöl) akkor ne kívánják tőlüiik, hogy mi könnyelműen, hogy mi idegen más viszonyú országok analógiája alapján mellőzzük kétségtelen jogunkat. (Helyeslés balfelöl) De van még egy és ez — hogy már udva­riasságból is ne mellőzzem, — t. képviselőtár­samnak Jókainak beszéde. (Halljuk!) T. kép­viselőtársam tegnap úgy nyilatkozott, hogy ő egyszerű józan eszével ugyan nem tartja helyesnek, hogy a békekötés és különösen had­izenet tekintetében az államfő a parlamentek előleges beleegyezéséhez legyen kötve és e fölött humorisált hosszasan azon boldog illusióban, mintha a jelen törvényjavaslatnál ily jog vitatása forogna kérdésben. (Derültség balfelöl.) De ma már észrevehette, hogy azon beszédet bátran elhallgathatta volna, mert nem azon jogról van szó, nem azt a jo-iot veszszük igénybe, hanem egészen mást. De nem ezért akar­tam felszólalni, hanem, —• hogy ámbár t. barátomat, — kinek beszédében, mellesleg mondva, azok három rendes ingredientiáját benne láttam, (Derültség balfelöl) hogy tisztelt baráto­mat megnyugtassam. E három ingredientia abban áll, hogy először sohasem mulasztja el hízelegni önöknek ott a függetlenségi párton. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem kértük!), Önök nem tehetnek róla, de legyenek udvariasak, ne tilta­kozzanak ellene. (Nagy derültség belfelöl) Tehát megdicséri mindig önöket és most is tévé. Miért? Mert önök nagyon tiszteletreméltó emberek, mert önökről azt hiszi, hogy nem törekszenek a kor­mányra. (Derültség, Felkiáltások a szélső bal­felöl: Dehogy nem!) Önök nem törekszenek arra, hogy a mint azt az egyik képviselő ur a budget tárgyalása a'att felhozta, hogy a hollótól kiragadják azt, mire ő az önök közbeigazítása da­czára nem akarta elhinni, hogy csak sajt, hanem makacsul vitatta, hogy az koncz, t. i. a kormányhatalmat. (filénk tetszés balfelöl) A második iugredient'ája beszédének az orosz elleni kirakadás; de természetesen mindig azon hozzá­tétellel, hogy még csak a 11-ik órája van a cselekvésnek; ezen orosz elleni politika tettleges foganatosítására akkor jön el az idő, midőn az ő belátása szerint itt lesz a 12-ik óra. Ez a második ingredientiája. A harmadik részét beszédének teszi a keble mélyéből eredt positiv nyilatkozat; azt monda: hogy ha csak egy nagyhatalom van, legyen az bár Francziaország vagy Németország, a mely a háborúindítás jogát a parlamentek előleges beleegyezéséhez köti, ő rögtön azt mondaná, hogy legyünk mi a második hatalom. No, t. ház, én felteszem, hogy a képviselő komolyan veszi ezt; és minthogy panaszkodott, hogy milyen fájdalmasan esik szivének, hogy a néptől meg kell tagadni ezt a jogot, mert nincs egyetlen egy hatalom, mely elismerné, meg kellett tagadni azt a jogot, hogy az ő vérével és pénzével indítandó háború nem függ előleges beleegyezé­sétől: én, t. ház, azt hiszem, szive fájdalmát eloszlatom, mert igenis van egy ilyen nagy­hatalom, és pedig azon nagyhatalom, melyet óhajtott, Francziaország. Francziaország alkot­mányának, t. i. az 1875. törvénynek, 4. pont­jában az van mondva, hogy a köztársaság elnöke jogosítva van háborút indítani, de csak a két kamara előleges beleegyezése mellett: „il a le droit de fairé la guerre; mais seulement avec le consentement préalable des deux chambres". íme megvan azon feltétel, a melytől függővé tette a képviselő ur elhatározását; már most reménylem, indítványozni fogja, hogy monarchiánk a második legyen. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, indítványát nem fogom pártolni; hanem talán pártolni fogja a minister­eluök ur, mert oly jó egyetértésben vannak, hogy nem tehetem föl, hogy egy ily fontos lépésre nézve egészen könnyelműen lekötötte volna a jövőre nézve eljárását. Elváljuk tehát ezeu indítványt tőle ; elvárjuk, hogy komo­lyan veszi a nép jogai iránt oly érzéke­nyüléssel kifejezett sympathiáját; (Derültség bal­felöl) vagy ha már azt gondolja, hogy azt is csak a tizenkettedik órában kell neki teljesítenie, most pedig a tizenegyedik óra van, addig én neki egyet ajánlok. (Halljuk! Halljuk!) Ne azon törje a fejét, hogy nemzetünknek új jogokat szerezzen, hanem igyekezzék meglévő jogainkat megóvni; (Elénk helyeslés balfelöl, ellenmondás jobb felöl) különben könnyen azon gyanúba jön, hogy az országnak igér oly jogokat, melyek megszerzése, tudja, hogy nem tőle függ: de | elhanyagolja azokat, melyek léteznek, és nem j veszi a nemzet jogait komolyan. (Elénk helyeslés

Next

/
Thumbnails
Contents