Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

18. országos ttlés márczins 27.1879. 91 balfelöl.) Valamint úgy látszik, hogy t. képviselőtársam nem veszi politikai nyilatkozatait komolyan, mert ő kijelentette, hogy ő egész nyugalommal szavaz e törvényjavaslatra: pedig az az egy kétségtelen, hogy Bosznia és Herczegovina oecupatiója foglaltatik azon törvényjavaslatban ; (Igaz! Ugy van! halfelöl. Ellenmondás jobbfelöl) kétségtelen, hogy azon tartományok valami közelebbi viszonyba hozatnak velünk, és ő mit mondott 1878. Julius 21-én választóihoz tartott beszédében ? {Halljuk! Halljuk!) Ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy neki nem kell az annexió és azt kikerülendőnek és kikerülhetőnek tartja, és még azt sem kívánja, hogy ott járt katonáink talpaikon azon föld porát az országba behozzák. A ki ily borzalmas dolognak tartja az azon tartományokkal való közelebbi viszonyba lépést; a ki azok porát, talán még azok szilváját sem akarja az országba behozatni; (Zajos derültség bnlfdöi) a ki igy nyilatkozik ; és mégis, a nélkül, hogy világosan értesülve volna, hogy miről van szó, s egész nyugalommal elfogadja a törvényjavaslatot, mely jogi ténynyé teszi az occupatiót, közelebb hozza az annexiót monarchiánkhoz, és törvény által hárítja az országra az oceupatió költségeit: (Zajos helyeslés balfelöl) az korábbi nyilatkozatát nem vette egész komolyan. Az utolsó érv, melyre a t. ministerelnök ur czéloz, abban áll: a dualismus által alkotott szerkezete ezen államnak olyan, hogy az nem engedi meg, hogy ily jog érvényesíttessék, mert ha ezen monarchia azon helyzetbe jönne, hogy az egyik állam azon szerződést jóváhagyja, a másik állam azon szerződés érvényét megtagadja, ki lépjen ilyen monarchiával viszonyba, ki lépjen ilyen monarchiával szövetségbe? T. ház! Ezek oly tételek, melyek egy meghozandó törvényre nézve lehetnek irányadók, de midőn a ministerelnök ur maga elismeri, hogy a Lajthán túl ezen jog igénybe vétetett; hogy a paritás megzavartatott; kérdem, ha valaki ezen jogot oly veszélyesnek tartja, hogy a mellett a monarchia számára politikát űzni nem lehet, nem-e az kötelesssége, rábirni mindkét államát a monarchiának, hogy ezen jogról lemondjon? (Helyeslés a baloldalon.) De elismerni e jogot az egyiknél, és határozottan elvetni a másiknál, ez felforgatása a dualismusnak. (Helyeslés balfelöl) Egyébiránt nyugodjék meg a ministerelnök ur, legalább én e tekintetben aggodalmainak alaposságát nem látom át; mert nem azt teszi ez lehetetlenné, hogy egyáltalában valami politika követtessék ezen monarchia számára; nem act óképességét teszi lehetetlenné, mert felhoztam azon államok példáját, azok actióképesek, még Francziaorszaggal is lépnek szövetségbe, a mely pedig háborút sem indíthat a kamarák beleegyezése nélkül: hanem egyet lehetetlenné tesz, és ez czélja, hogy lehetetlenné tegye : nem lehet olyan szerződést kötni, a mely a monarchiára terhet ró, a mely a monarchia bármelyik államára elengedhetíenül káros. (Helyeslés balfelöl,) És ehhez annál inkább kell ragaszkodnunk, minél inkább tapasztaljuk, hogy a külügyi kormányzatot közvetlen ellenőrizni hatályos módunk és eszközünk alig lehet. És ha, a mit oly sokszor felhozott a ministerelnök ur, hogy ha a külügyi politikára a két állam gyakorol befolyást, akkor lehetetlen egységes politikát űzni. Ha ez állana, csak áll azon politikára, a mely egyiknek vagy másiknak érdekét határozottan sérti; de igenis azt kívánjuk, gyakoroltassák oly politika, a mely sem egyiknek, sem másiknak érdekét tönkre nem teszi, és ha erre mondatik, hogy ilyen politika is lehetetlen, akkor ez kettőt bizonyít. (Ezt senki sem mondja! jobbfelöl.) Ha senki sem mondja, akkor nem mondom, mit bizonyít ez. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mert ez kettőt bizonyítua: vagy azt bizonyítaná — és pedig ilyfele hivatkozás történt is — hogy azok, a kik jelenleg intézik a monarchia politikáját, nem képesek egy olyan politikát folytatni, a melybe mindkét állam egyenlően belenyugodjék, vagy azt bizonyítja, hogy ilyen politika fenntartása egyáltalában lehetetlen. És akkor ez által kimutattatnék egy olyan szomorú dolog, a mit én nem hiszek, t. i., hogy a monarchia ezen két állama nem volna együvé való. (ügy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Azért óvatosan kell bánni az ilyen tételek felállításában ; mert az ilyen tételek könnyen oda vezethetnek, a mikben nem osztozom én, nem osztozik a ministerelnök ur sem: t. i. a monarchia két állama közötti kapcsolat tűnnék úgy fel, mint a mely a két állam érdekével nem egyeztethető össze. (Helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök ur nem kis éllel hozta fel ellenünk, hogy annyiszor emlegetjük Boszniát, hogy ő már azt hiszi, hogy nekünk nem is a politika megváltoztatása, hanem a kormány és ellenzéki helyzet felcserélése igazi czélunk. T. ház! Én, midőn azt találom, hogy ha valaki hibás politikát űzött; ha valaki bele vitte és saját felelősségére bonyolítá a nemzetet, olyan helyzetbe, a melyről o maga is bevallja: ki kell bontakozni, állítja, erre van mód, de nem tartja ezélszerűnek, hogy megnyugtasson annak előadásával, hogy ezen politika hibás következményeit és az e politika áltai reánk hozott romlást mindannyiszor, midiin annak egyik következménye napirenden van, kötelességünk bt felhozni, kötelességünk fejtegetni; kötelességünk a nemzet lelkébe bevésni ainiak tudatát, hogy minő kezek által s minő utakon idéztettek elő ez eredmények. Még akkor is kötelességünk, ha sikerült a kormánynak a helyzetet úgy elrontani, hogy aztlénye12*