Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

98. országos Ülés márczins 27. 1879. Síi pont, egy közös alkotmányi biztosíték megszerzése szolgált alapul; de Francziaország és Olaszország alkotmánytételeit nem idézték t. barátaim, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy ezeket magam idézzem. (Halljuk!) Franeziaországuak 1875-ben hozott törvénye „surles pouvoirpublics" azt mondja, hogy az elnök, tudnillik a köztársaság elnöke jogosítva van alkudozni és megkötni szerződéseket, „sauf l'approbation législative pour ceux, qui engagent les finances, les État des personnes, ou la proprieté des fran^ais ä l'étranger, et pour ceux, qui concerneraint échange, ou cession des biens domaniaux". Engedje meg tehát a t. ház, ismételnem: hogy mindazon szerződésekre nézve, melyek Francziaország pénzügyeit igénybe veszik, a kamarák jóváhagyásához van kötve a franczia köztársaság elnöke. Olaszországban hasonlólag a kamarák jóváhagyása szükséges az ország pénzügyeit igénybevevő szerződések kötéséhez. Az olasz törvénynek erre vonatkozó 5. §-a azt mondja: „Les traités qui entraíneraient une eharge pour les finances. ou une modification du territoire de l'état, n'auront pas d'effet, qu'ils n'aient obtenu l'approbation des ehambres", azaz, a mely kötések az állam pénzügyi megterhelését vonnák magok után, nem lesznek hatályosak a kamara jóváhagyása nélkül. Már most, t. ház, állapodjunk meg itt egy perezig. Jól tudom, hogy midőn arról van szó, hogy mi jogköre van ezen országgyűlésnek, nem jogforrások az idegen alkotmányok, s erre nézve megjegyzem, hogy épen csak a kormánypárt s csak Ormay képviselő ur állította fel azon tételt, hogy az országggyülési jogkörre nézve döntő szempontul a nemzetközi szokások szolgálnak, holott az nem is nemzetközi jog, hanem az alkotmány belső kérdése ; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső balon) — igen jól tudom, de midőn a ministerelnök azon érvvel él velünk szemben, hogy ne hozzuk a monarchiát kötöttebb helyzetbe, mint más államok vannak: akkor ki kellett mutatni, hogy azon államok, a hol igazi alkotmányosság van, és a nagyhatalmak közül Francziaországban, Németországban és Olaszországban, azon államok fejeinem birják korlátlanul e jogot, sőt ép olynemíí korlátozásnak vannak alávetve, minő korlátolásokat az osztrák állam igénybe vett és milyeneket törvényeink alapján mi is igénybe veszünk. (Helyeslés a baloldalon.) De van egy drága és becses hivatkozása a t túloldalnak : Angolország. Erre akarok néhány szót szólani. Igaz, elismerem — és ebben igazat adok a ministerelnök urnak — hogy Angliában a szerződések puszta, de érvényes megkötése a királyi formai praerogativák KÉPYH. NAPLÓ. 1878—81. V. KÖTET. közé tartozik. Igenis oda tartozik, de aztán itt meg is áll a dolog; mert midőn ezeknek végrehajtásáról van szó : akkor a mit rendeleti úton tehet a kormány, igenis megteszi; mihelyt törvény vagy parlament által megszavazandó összegszükséges, a parlamenttől kérik. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hiszen Anglia alkotmányos állam, miért feszítjük túl törvényeink értelmét, hogy több joggal bírjunk, mint Angolországban birnak ? Itt észrevétlenül fogalomcsere történt. Ministerelnök ur nemcsak a mi souverainünket hozta párhuzamba az angol souverainnel, de a mi parlamentünket párhuzamba hozta az angol parlamenttel. Ez végzetes tévedés. (Tetszés a baloldalon.) Kern akarok arra hivatkozni, hogy a kormány rendeleti joggal sokkal kisebb körben mozog Angliában, mint a continensen, s hogy az az ügy, mely törvénynyel intézendő el, Angliában sokkal több, mint a continensen; úgy hogy alig van jelentékenyebb szerződés, melynek végrehajtásához törvényhozási intézkedés nem volna szükséges. Erre nem akarok hivatkozni, hanem áttérek a dolog lényegére. (Halljuk!) Midőn beszélünk a királyi praero gáti vakról itt és Angliában ; midőn beszélünk a parlament jogköréről itt és Angliában: az alatt két nagyon különböző dolgot értünk, xlngolországban a képviseleti kormány a legteljesebb kifejlődésben van. Ott a legnagyobb politikai hatalom, merem mondani, az egyetlen politikai hatalom a parlament. Miért ne hagyná meg a parlament a formai praerogativákaí a fejedelemnél, mikor a fejedelem csak oly ministerek által gyakorolhatja azokat, kik újabb időben soha és semmi körülmények köztt a parlament akaratától el nem térnek. S ha egy példa kell, ilyet is idézek. Gondolják-e a t. ház tagjai, hogy ha egy angol minister, úgy mint a múlt országgyűlés végén a ministerelnök ur, megjelent volna az angol parlamentben és azt mondta volna, ezen országnak joga van külön vámterületre, de nem lehet gyakorolni e jogot, mert a törvényhozás másik tényezője nem engedte, (Nyugtalanság a jobbon) nincs megnyugtatva; (Mozgás) ennek az országnak joga van az önálló bankhoz, de én nem tudom a törvényhozás másik tényezőjét megnyugtatni annak káros következményei iránt; gondolják-e, hogy ezen igazságérzetével megjelenhetne-e egy angol minister és beszélhetne-e igy az angol parlamentben; és az angol parlament ezen nyilatkozat előtt, mint fatumszerű szükségesség előtt, meghajolt volna-e úgy, mint ezen parlament tette? (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás.) S ha nem hiszik, akkor ismerjük el, hogy a királyi praerogativa ott és itt két különböző dolog, hogy a parlament politikai hatalma ott és itt megint két különböző dolog, hogy ne csak hüvelyére, külső 12