Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

m 98. orteágoi illés márezim 87. IMI, törvény által: ennek az elvnek megdöntését e példa nem foglalja magában. Mert ha mi minden jogtételnek és elvnek érvényűt, mely a zavaros idők folyamában erőszakos kormány által megsértetett, kétségbe vonjuk, akkor alkotmányunknak egyetlenegy tétele sem állana fel. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Azon felfogást sem értem és helyességét határozottan kétségbe kell vonnom, hogy a linezi békekötést, mely gondolom az 1647-ki deeretumok között foglaltatik, ugy tekinti a t. miuisterelnök ur, hogy ezen békekötésnek stipulatiói teljesen érvényesek voltak beezikkelyezés nélkül is. Engedelmet kérek, azok nem voltak érvényesek, mert azok legnagyobb részére, melyekben az alkotmánynak pótlása, módosítása foglaltatik, ráállhat a magyar fejedelem másik fejedelemmel szemben, a békekötés érvényes is; de az egyes határozatok kötelező érvényeket nem azért nyertek, mert a magyar fejedelem jogosan köthetett békét más fejedelemmel, hanem kötelezővé váltak egyedül a beezikkelyezés által. Ennélfogva, ha ez a példa bizonyít valamit, bizonyítja azt: hogy valahányszor oly állami intézkedésekről van szó, mely intézkedések jogrendünket módosítják, vagy a magyar állani hatalmának kiterjesztését vagy megszorítását területi tekintetben magukban foglalják: ahhoz, hogy azok törvényerőre emeltessenek, és hogy azoknak kötelező erejük legyen. a beezikkelyezés alkotmányunkban mindig szükségesnek tekintetett. Már most elejtem a jogi oldalát a kérdésnek, és bocsánatot kérek, hogy figyelmüket ezzel annyira fárasztottam. (Halljuk! Halljuk!) A jogok beese abban áll, hogy habár néha azoknak érvényesítésére, a körülmények összetalálkozása által, egy nemzet gyönge lehet, de jöhetnek idők, midőn azokban a jogokban fekvő biztosíték erősebb kezekben becses biztosítéka lesz a nemzet érdekeinek. (Helyeslés a baloldalon.) Nem tartom elveszettnek az időt, nem tartom elveszettnek azon fejtegetéseket és azon fáradságot, mely az országgyűlés jogkörének tisztába hozására egy ily gyakorlati eset alkalmával fordittatík. (Helyeslés.) Most már rátérek, t. ház, azon két utolsó rendjére az érveknek, melyek felhozattak azok ellen, a mik határozati javaslatunkban foglaltatnak. És itt, miután ez nem pártkérdés; miután annak megvitatásánál, hogy mi a jogköre az országgyűlésnek és mi nem, — a vonal, mely elválaszt bennüuket, kell, hogy eltűnjék, — hogy azíán önök miként gyakorolják azt a jogot, azt tegyék meggyőződésük szerint: —- arra kérem a t. házat, hogy az ezen kérdés feletti itéletmoudásnál vessen ki elméjéből minden mellékkörülményt; különösen pedig ne helyezzen súlyt azon nyilatkozatokra, a melyeket a t. miuisterelnök ur tett. Ö t. i. azt mondja, hogy a korona törvényes szerződéskötési jogát ő fenn akarja tartani, hogy ő a parlament befolyását ilyen vagy olyan értelemben ismeri el. Nem arról van itt, t. ház, szó, hogy a koronának a nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó joga elismertessék, (ügy van! balfelöl.) Ezt elismerjük mi is, mint szabályt. (Halljuk! Halljuk!) Arról Tan itt szó, hogy némely nemére nézve a szerződéseknek, a monarcha e joga bizonyos korlátoknak van alávetve. Azon jogot tehát fenntartani nem volna szükséges és ne is ereszkedjünk abba, hogy minő kathegoriájú szerződések azok, melyeknek létrejöttéhez az országgyűlés közreműködése szükséges. Szorítkozzunk tisztán annak megítélésére, vájjon ezen egy szerződéshez, a mely előttünk fekszik, t. i. a berlini szerződésnek (Halljuk! Halljuk!) jogérvényéhez, mindig szem előtt tartva, hogy tulaj donkép annak némely határozatairól van szó, szükséges-e az országgyűlés beleegyezése vagy sem? Ha ily körben fogjuk fel a dolgot, akkor elesik azon érvek legnagyobb része, melyeket politikai szempontokból ellenünk felhoznak. Egyik része azoknak az érveknek az volt: nem kell ezen monarchiát előnytelen helyzetbe hozni a többi külföldi államokkal; nem kell e monarchiát oly helyzetbe hozni, hogy az ő képviselője nemzetközi érintkezésekben kötöttebb kezekkel jelenjék meg, mint a többi nagy hatalmaké, mint a többi államoké. (Halljuk! Halljuk!) Hogy minden ellenvetés közt ez a legalaptalanabb, ki lett mutatva Pulszky Ágost és Hodossy Imre t. barátaim által. Ha méltóztatnak kívánni, ismételhetném újra az általuk mondottakat; de mert én ezzel nem akarom untatni a t. házat, ezt elbagyom. (Halljuk! Halljuk!) Hogy én Oroszországon kivül, melynek alkotmánya nincsen, csak egyetlen egy nagyhatalmat ismerek, s ez Anglia, a melynek — erre önök oly nagy önérzettel hivatkoztak és én is fogok rá hivatkozni — souverainje ezeu szerződést korlátlanul megköthette volna. Sem Németország, sem Olaszország, sem Francziaország, sem Poroszország és hogy az apróbb államokat is említsem, sem Belgium, sem Dánia souverainjei nincsenek jogosítva terheket átvállalni és terhes, pénzbe kerülő kötelességeket vállalni, országaik parlamentjének beleegyezése nélkül. Hodossy Imre t. barátom felolvasta tegnap, ha jól emlékszem, a Németországra, Poroszországra és Belgiumra vonatkozó alkotmánytételeket és arra a körülményre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy azon alkotmánytételek mind csaknem ugy hasonlítanak egymáshoz, mint a tojás a tojáshoz, a franczia a belgához, az osztrák az olaszhoz, ez a némethez és a poroszhoz. Igen, mert valamennyinek egy közös politikai szem-