Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

»S. «rsKág#s HU* mirttimt 37. lS7t. $5 magyarázatra utólag nem számíthatunk a minister­elnök ur részéről, mely lényegében úgy fog hangzani, hogy az örök emlékezet megőrzése rég ott iktattstik törvénybe; de ha, mondom, komolyan veszi: akkor hogyan magyarázható meg a törvényczikk végén a fejedelem nevében az ünnepélyesen odaiktatott azon nyilatkozat, hogy mindazt, a mi ezen törvényben foglaltatik, heh'esnek, jónak, kedvesnek és elfogadottnak vallja a fejedelem, és ő mind maga megtartja, minő mások által meg fogja tartatni. Tehát a fejedelmet azon helyzetbe akarja juttatni, hogy a berlini szerződés ezen ünnepélyes beczikkelye­zése által annak minden pontjának mások által való megtartására eskü által legyen kötelezve; (ügy van 1 , bal felöl) vagy pedig fentartja magának a mimsterelnök ur, hogy minden egyes alkalom­mal az általa nagy ügyességgel alkalmazott idők és körülmények maximája szerint (Derültség) majd ki fogja szemelni, hogy mely határozatok azok, a melyekre czélszerű kimondani, hogy a beczik­kelyezés által törvényerőre emelkedtek, és melyek azok, a mik csak az utódok épülésére vannak beiktatva. (Élénk helyeslés balfelöl.) Vagy mit gondol a ministerelnök ur, ha a berlini szerződésnek, — a mi legalább is nem valószínűtlen, — némely részei módosítás alá jönnek, akkor e módosítás folytán majd ezen törvénynek változtatása lesz szükséges? Még akkor is, ha államunk területét, államunk viszo­nyait e módosítások egyáltalán nem érintik? (Tet­szés balfelöl.) Hiányosnak és könnyelműnek tar­tom a kormány eljárását, mely a törvény formáját ily félreértéseknek teszi ki. De nem foglalkozom tovább a forma kérdésével. Reátérek azokra, a mik a törvénybeiktatás következményei iránt fel­hozattak. Senki erre vonatkozó következtetéseim alaptalanságát n ;m mutatta ki, még a minister­elnök ur sem. A ministerelnök ur e következte­tések nyugtalanító voltát megkísérelte egy nyi­latkozattal gyengíteni, és mint magát kifejezni méltóztatott, megnyugtató nyilatkozatot kívánt tenni, mely a következőkben áll: „Én legalább, mig e helyen leszek, azért, hogy a berlini szer­ződés beczikkelyeztetik, akár annexióról, akár egyes részeknek a monarchiához való csatolásá­ról, akár bármely állandó intézkedésről legyen szó, sohasem fogom mondani, hogy már most a beczikkelyezés folytán a törvényhozásnak ezt meg kell tennie; ahhoz többé hozzászólnia nem lehet, — és hozzá tette, és ez mint egy fenye­getés hangzott ellenünkben! — és nem fogja engedni, ha ott ül valaki más; hogy ez a más mondjon ilyeneket. A ministerelnök ur tehát mindenekelőtt meg akart nyugtatni. Kérdem, tiszt, ház, nem jutott-e eszébe, hogy midőn itt megnyugtatás végett Ígé­retet tesz, aligha számíthat az eddig történtek után sikerre? (Tetszés balfelöl.) Hiszen annyiszor hallottuk a ministerelnök úrtól, hogy ám mulas­sák magukat, kik múlt ígéreteit és nyilatkozatait idézni szokták, mulassák magukat, ha kedTök telik az ilyen gyönyörűségben, idézetekkel: ő részéről biztosítja őket, hogy még Jövőre is sok alkalmuk lesz ilyes idézetekre. (Élénk derültség balfelöl.) Midőn ilyen gúnyos közönyt tanúsított önnön múltban tett Ígéretei iránt, lehet-e azt ala­posan gondolni, hogy ha azoknak hosszú sorát megtoldja még egy gyei, ez a házban, vagy a házon kivül megnyugtatást fog szerezni? (Ügy van! balfelÖl.) Különben, ha ezen nyilatkozatok ebben az eredendő bűnben nem szenvednének is, két nagy körülmény van, a mi azokat minden értéküktől megfosztja. Egyik az, hogy ha ezek a nyilatko­zatok ellenkeznének a törvénybeiktatás természe­tes és szükségszerű következményeivel ; s ha azokat mindenki az előzmények után is teljes bizalommal vehetné : azok akkor sem nyújtanának semmi biztosítékot; mert a törvény szükségszerű következményei ellenében olyan Ígéretek, hogy én nem fogok erre hivatkozni, merő szavaknál, miket az első izellő elragad, több jelent?'seggel nem birr.ak. (Helyeslés balfeidl) Egyébiránt megvallom, a nyilatkozat nagyon óvatos, mert a mi a törvénybeiktatás következ­ményei gyanánt bennünket nyugtalanít, erre nem méltóztatott semmi ígéretet tenni; azt pedig, a mire ígéretet tett, az bennünket épen nem nyug­talanít; mert nagyon jól tudjuk azt, hogy a szerződésbe az occupatió mint ideiglenes, határo­zatlan ideig tartó, de nem mint. annexio van beigtatva; nagyon jól tudtuk, hogy ahhoz, hogy abból annexio legyen, törvény szükséges. Nagyon jól tudtuk azt is, hogy az úgynevezett állandó intézkedésekhez, melyekre mindig mondhatja a ministerelnök ur, hog'v ideiglenesen tartó oecu­patio alapján, nem is lehet állandó intézkedés, hogy azon állandó intézkedéshez kell külön tör­vény. De az én aggodalmaim arra vonatkoztak, hogy a törvénybeiktatás által megteremtetik egy államjogi kapcsolat Bosznia és Herczegovina ide­gen területe és a monarchia közti törvényerejére emelkedve. Törvénynyel vállalja át a monarchia, tehát a magyar állam is, hogy azon idegen terü­leteken az összes állami, uralmi jogokat gyako­rolja és kötelességeket teljesít, azt kormányozza és megszállva tartja; és akkor ennek a törvényes kötelességnek teljesítésére vonatkozó költségek, azon íorvénvből folvó költségek lesznek. És ha egyszer azon — mondjuk határozatlan ideig tartó kapcsolat törvény által van megállapítva monarchiánk, tehát államunk és azon területek köztt: akkor az országgyűlés keze meg van kötve, és arra, hogy ezen kapcsolatnak vége vettessék, ahhoz azon törvényhozás minden tényezőjének

Next

/
Thumbnails
Contents