Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

sn SS. trMtágoPi lilét Ntáruifm 17. lHn, beleegyezése lesz szükséges. (Igaz! balfelbl.) Ezekre nézve a t. ministerelnök ur sem ígéretet, sem nyilatkozatot nem méltóztatott tenni. Egyébiránt kérem, ne is tegyen. Mert ha ez a szerződés be is iktattatik törvénybe, mi legalább, s azt hiszem, mások is, őrködni fogunk a felett, hogy annak legszükségesebb, legszorosabb magyarázata alapján való elkerülhetetlen következményein tál többet el ne ismerjen az országgyűlés. Ennyit kénytelenek elismerni; — de csak a legszükségesebb, legszorosabb magyarázaton túlterjedő következményeket ; és ha azokat az országra nézve praejudiciosusnak tartják, azt hiszem, lesznek e házban mindig elegendő számúak, kik tudni fogják védeni és megóvni annak ellenében az országot is. (Helyeslés balfelöl.) És itt, t. ház, át kell térnem arra, a mit a dolog államjogi oldalának másik részére említ a ministerelnök, t. i. arra, a mit elméleti értékűnek nyilvánított, de a mit én a legfőbb fontosságú alkotmányjogok közé sorozok, hogy vájjon a berlini szerződés említett részeinek kötelező erejéhez, tehát érvényéhez szükséges-e ezen országgyűlés jóváhagyása vagy nem szükséges kellék? És itt engedje meg a ministerelnök ur, hogy mindenekelőtt szóljak arról, a mire oly nagy diadalérzettel czélzott beszédében, hogy egész múltkori felszólalásom kibékíthetetlen ellenmondásban szenved. Azt mondta ugyanis és ezek voltak nyilatkozatai : „Ez igazán különös egy törvényjavaslat", mert az én nyilatkozatom szerint „egyszer semmit sem mond, máskor ott, midőn bekebelezésről nincs szó, megteremti azt a jogi kapcsolatot, melynek megteremtése még nem is tartozik a lehetőségek közé." Ámbár megint azt mondja, hogy ellentmondás van abban, hogy midőn beszédemben egy helyen azt mondtam; .nincs meg a paritás", mert a berlini szerződés Ausztriával jóváhagyatott, mi pedig nem akarjuk jóváhagyni, — majd ismét azt állítom, hogy ha a törvényjavaslat elfogadtatik, az országgyűlés többé nem is mozdulhat. Ezt ugyan igy, & mint a ministerelnök ur idézni méltóztatott, nem mondottam-, nem mondottam, hogy az országgyűlés nem mozdulhat, de igenis állítottam kettőt, t. i. azt, hogy a javaslóit beczikkelyezés által nincs helyreállítva a megzavart paritás, pedig ő nem tudott annak indokolására egyebet felhozni, mint azt, hogy meg akar alkotmányos aggályokat nyugtatni és a paritást helyre akarja állítani. Éhez ragaszkodom most is. És másodszor állítom, igenis, e beczikkelyezés olyan, hogy törvényerőre emeli a berlini szerződés némely részeit és azon részeknek azon következményei, a melyekre czéloztam, ellőállnak. Hogy az első, t. i. a paritás, nincs meg, t. ház, én csak egyetlen egy körülménynyel akarom bizonyítani, mertfhisz erről sokat hallott a t. ház. Kérdem: mi volna következménye annak, ha megtagadtatnék e törvényjavaslatnak beczikkelyezése itt, és mi lett volna következménye annak, ha megtagadtatott volna Ausztriában ezen berlini szerződésnek jóváhagyása? Ha Ausztriában megtagadtatott volna, akkor a következményt megszabja az alkotmány 6-ik czikkelye, a melyet fölolvasok: (Halljuk!) „Zur Griltigkeit der Handelsverträge und jener Staatsverträge, welche das Reich und Theiie derselben belasten, ist die Zustímmung des Reichsrathes erforderlich." Tehát „zur Griltigkeit!" Ausztriában e szerint az lett volna a következése, ha a jóváhagyás megtagadtatik, hog}^ akkor ezen része a berlini szerződésnek nem érvényes; nálunk, ha a ministerelnök ur okoskodása szerint és az ő törvényjavaslata szerint járunk el; ha megtagadtatik a beczikkelyezés, a ministerelnök ur azt mondja: önök nem teljesítettek egy oly dolgot, melyet én czélszerünek gondoltam, de azért a szerződés minden részében érvényes és kötelező erejű. (Tetszés balfelöl.) Ezt nevezi a ministerelnök ur paritásnak. (Zajos tetszés balfelol.) Ezzel akarja a ministerelnök ur pártjában az aggódókat megnyugtatni. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) Már most uraim, én csak azt kérném, hogy miután a kormánynak nem sikerült megmutatni, hogy a paritás helyreállítása, az alkotmányos aggodalmak megnyugtatása elérhető ez utón: ugyan mondja meg most, miután más senki sem veheti bírálat alá beszédét, miután már vége van az egész vitának, ugyan mondja meg, hogy mi az igazi czélja a beczikkelyezésnek ? Mi képzelhető czélja van? Mondja meg, ha másért nem ugy saját pártjára való tekintettel. (Zajos tetszés a balon. Mozgás és felkiáltások a jobbon: Mi még vagyunk nyugtatva! Derültség a balon.) Hisz hallotta a t. ház, hogy azon oldalon a felszólalók közül — gondolom hárman voltak, a kik felszólaltak — ezek közül kettő Ormay Károly és Apáthy István képviselő urak, kijelentették, hogy ők ezt a beczikkelyezést formalitásnak tekintik; Jókai Mór t. képviselő ur egy kissé szórakozott figyelemmel, de megengedem annál elmésebben, egész beszédében arról beszélt, mintha a fejedelemnek békekötési és hadindítási jogának korlátozásáról lenne szó és nem arról, hogy lehet-e ezen államra terhet és teljesítést vállalni az országgyűlés beleegyezése nélkül. Hárman pártolták a minister urat. Ketten azt mondották, hogy az puszta formalitás, de nem tudták megmagyarázni, hogy mire szükséges, vagy miért czélszerü e forma. A harmadik félreértette. Buzgón pártolta, az szent igaz. Egygyel azonban e félreértések után, a vita végén