Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

78 87. oriäüigos ülé.s márceins 36. 1878. szláv kigyó fejére lépett. [Felkiáltások jobbfelöl: Pánszláv!) Na! én nem tudom, vájjon ezzel megfelel-e a ministerelnök ur azon inteutiókuak, a melyeket ő itt képvisel, mert én úgy tudom, hogy Bécsben nem úgy veszik a dolgot, hanem akképen akarják feltüntetni, hogy az egész dologfelszabadítás; de véletlenül a ministerelnök ur az occupátiónak rósz szolgálatot tett, mert az nagy argumentum azon népek előtt, hogy hivatkozhatnak a miuisterelnök mondatára. . . . {Nagy zaj.) T. képviselőház! Az egész occupátiót úgy tüntetik fel, mintha valami nagyszerű éretett volna el. Ha az occupatió praeventiv intézkedés, mint azt a ministerelnök ur sokszor hangsúlyozta, akkor ennél, t. ház, nyomorultabb politikát nem ismerek; (Felkiáltások jobbfelöl: Ohó! Ohóf) mert akkor nekünk azon szerep jutott, hogy mi — bocsánat a kifejezésért — börtönőri szolgálatokat teszünk azon nép iránt. És kérdem én, t. ház, daczára annak, hogy erre milliókat költünk és millió ember vérét ontjuk, lehetséges lesz-e azon népek szabadságát megakadályoznunk ? Lehetséges nehézségeket, akadályokat gördíteni eléje, de utoljára is ezen szabadság mégis győzni fog. A berlini szerződés Bulgáriát két részre szakította. Eu azon meggyőződésben vag} ok, hogy Bulgária, daczára a berlini szerződésnek, épen úgy fog egyesülni, a mint daczára a párisi szerződésnek Moldva és Oláhország egyesült Rumániába, Hiszen nem rég Tirnovában egy skupstinai képviselő azt mondotta, hogy talán a diplomatia nem az egész világ; talán a diplomatián kivül vannak még becsületes népek és becsületes emberek, kik a népnek szabadságát akarják. (Derültség.) Es, t. ház, a mi az orosz háború után történt a Balkán-félszigeten, azt Európa széttépni nem képes. Ha a coalitió Oroszország ellen létre nem jött akkor, mikor az orosz csapatok Konstantinápoly előtt voltak, többé bizonyosan létre nem fog jönni. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Oroszország a berlini congressustól nem félt, a coalitiótól, hanem csak meg volt lepve Németország magatartásától. Nem gróf Andrássy változtatta meg a san-stefanói békét, hanem Bismarck herczeg. Gróf Andrássy Gyula keleti politikája mellett az hozatik fel, hogy elégséges, hogy Oroszország gyenge lett, hogy tönkre van téve évek hosszú sorára, hogy actióra nem képes. A kik ezt elhiszik, nem ismerik Oroszországot. Egy óriási, 90 milliót számláló állam, melynek lakossága évenkint egy millióval szaporodik, ily állam nem gyengül oly áldozat által, minő a keleti háború volt. Gróf Andrássynak mondatik az az érdeme, hogy megakadályozta Montenegró és Szerbia és Bosznia és Herezegovina egyesülését. Ez nagy érdem! Az egyesülés nem sikerült, de ennek ellenében, t. ház, ott van tőszomszédságban a bolgár fejedelemség, mely kétszer-háromszor nagyobb, mint Szerbia. Jelenleg a Balkánfélszigeten három szláv fejedelemség van, melyek egymásra vannak utalva, melyek egymást támogatják. T. ház! Ezen situatióval szemben, vájjon érdeke van-e Európának ezen kis államok fejlődését megakadályozni, meggátolni? Azt hiszem, hogy nem, és hogy inkább Európa érdeke az, hogy ezen kis államokat ebben támogassa. Igaz, a viszonyok fejlődése folytán, Európa nem fogja azt elérni, hogy ezen kis államok ellenséges állást foglalnak el Oroszország ellen, de elégséges az, hogy ezen kis államok önállóságukat megvédeni akarják s nem hajlandók összeolvadni Oroszországgal. Ha már Európának nincs érdekében ezen kis államok fejlődését megakadályozni, én azon legerősebb meggyőződésben vagyok, hogy Magyarországnak és specialiter a magyarságnak sincs érdekében ezt megakadályozni: nem ezen kis államokban van a magyarságra nézve a veszély, máshol van a veszély. Ha Ausztria nagyszabású keleti politikát akar űzni, akkor okvetlenül egyet kell neki érteni Oroszországgal; és ha szláv keleti politikát akar űzni, akkor bizonyosan támogattatni kell itt benn a szláv elem által és akkor megtörténhetik, hogy kénytelen lesz egész belszervezetét megváltoztatni, hogy a dualismust felcseréli a foederalismussal; egy közép orgánumot, legyen az reichsrath, legyen az delegatió, legyen congressus, fog felállítani, de ezen esetben a magyarság mindenesetre roszul fog járni. Én elhiszem, hogy addig, mig gr. Andrássy Gyula a külügyminister, ez nem fog megtörténni, de nekem gr. Andrássy Gyula állása olyannak látszik, a melyre lehet alkalmazni egy német mondatot: „Er glaubt zu schieben, und wird geschoben." Ismerni kell, tudni kell, hogy mi az osztrák politika. Minden államnak van nemzeti politikája. Nemzeti politikája van Németországnak, van Oroszországnak, van Francziaországnak: de Ausztriának nemzeti politikája soha nem volt, soha nem lesz, s soha nem lehet. Hanem az osztrák politikának tartozom azzal, hogy ezen politika a körülményeket tekintetbe veszi. Ha a körülmények kedvezők a németnek, akkor német politikát folytat; ha a körülmények kedvezők a magyaroknak, akkor magyar politikát folytat és ha a körülmények kedvezők lesznek a szlávoknak, meg vagyok győződve, hogy egy perczig sem fog habozni szláv politikát folytatni. És mikor azt mondom, hogy fog szláv