Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

97. owzáges ülés SÉIrefcrns 28. 1879. 79 politikát űzni, akkor meg kell jegyeznem, hogy az egész keleti kérdés nem más, mint szláv kér­dés. (Ellenmondás. Mozgás. Zaj jobbfel b'l.) T. ház! Jelenleg igaz, Ausztria keleti poli­tikája szlávellenes, az egész occupatió szlávelle­nes és épen azért, mert jelenleg — nem mon­dom, hogy jövőre, — mert jelenleg Ausztria politikája és az egész occupatió szlávellenes: én a magam részéről az oecnpatiót nem helyesel­hetem és a berlini szerződést nem fogadhatom el; nem azért, mert az a szerződés talán nem volna érvényes, hanem azért, mert én a t. kor­mány javaslatában egyúttal bizalmi kérdés fel­vetését is látom, én pedig ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Felkiáltások jobb­felöl: Jól van!) Elnök: Szólásra senki sem lévén már fel­jegyezve, az általános vitát bezártnak jelentem ki. Szó illeti még az előadó urat (Eláll!) és a határozati javaslatok beadóit. (Eláll!) Előadó ur szólási jogával élni nem kivan, következik Eötvös Károly képviselő ur. Eötvös Károly: (Eláll!) T. ház! Ha ezen, harmadnap óta folyó vitában azon álláspont elle­nében, melyet én hangsúlyozni kötelességemnek tartottam, csak olyan ellenvetések emeltettek volna, minőket Apáthy t. képviselőtársamtól, vagy többet mondok, csak olyanok emeltettek volna, minőket a t. ministerelnök úrtól hallottam, én is követném a t. központi előadó urnak tisz­teletreméltó példáját és elállanék a szótól. De midőn a mi álláspontunk alapelvei ellenében olyan ellenvetések támasztatnak, minőket Polit t. képviselőtársam felhozni jónak látott; midőn ngy látszik, hogy a kormány politikája iránti ellenzésben nekünk olyan szövetségesünk is akad, mint Polit képviselő ur, (Derültség jobbfelöl) akkor nekem a szótól elállani nem szabad. Nemcsak nekem, de a t. ház egyetlen tag­jának sem szabad megengedni, hogy olyan nyilatkozatok, minőket Polit képviselőtársam — elismerem az ő álláspontjánál fogva jogosultan — e házban tett, — e házban, Magyarország­képviselete részéről észrevétel nélkül hangozza­nak el. (Helyeslés.) Bátran és őszintén megmondom, hogy Polit t. képviselőtársammal sok tekintetben egyetértek. Egyetértek vele abban, hogy én mindig a magyar politikai körök bizonyos szédelgésének tartottam azt, midőn a magyar és a közös kormáiry, az 8 sajtójuk, s az általok befolyásolt publieistika részéről mindig az hangsúlyoztatott, hogy ime, a san-stefanói szerződést mi reducáltuk; ime az oroszokat hazájukba visszamenni mi kény szeri ­tettük; ime Törökország, a mennyire fennáll, fennállását nekünk köszönheti; ime Boszniát és Herezegovinát m csak azért és egyedül csak azért foglaltuk el, hogy ez által Törökországot erősítsük! A miként ezen eljárást Polit t. kép­viselőt írsam jellemezte, akként én vele teljesen e^vetértek. De a miben vele nem érthetek egyet, az igen sok. Abban is egyetértek vele, hogy Ausztriá­nak nem volt, nem lesz és nem lehet — hozzá­teszem, a jelenlegihez hasonló vezetés alatt — nemzeti politikája. De figyelmébe ajánlom t. kép­viselőtársamnak azt, hogy mi e teremben nem Ausztria nevében beszélünk (ügy van! a szélső balon) és mi e teremben uem Ausztria részére űzünk politikát, (ügy va/n! Ugy van! a szélső balon.) Csernátonv Lajos: Kérdés! Eötvös Károly: Mi ezen az oldalon bizo­nyosan nem. (Elénk tetszés a szélső" balon.) Csernátony Lajos: Épen Eötvös Károly ur! Eötvös Károly: Mi beszélünk a magyar nem­zet nevében és akarunk csinálni politikát Magyar­ország részére, (ügy van! a, szélső' balon.) S én megjegyzem a t. képviselő urnak azt, hogy meg­fogja látni, hogy olyan szomorúan nem alakulhatnak Magyarországnak még Ausztriával kapcsolatban állása alatt is viszonyai, hogy mig Magyar­ország áll, a magyar nemzet nemzeti politikát ne követhessen a jövőben. (Tetszés a szélső balon.) A mi politikánk — ismétlem — a nemzeté, de e tekintetben egy pillanatra abstrahálja a t. képviselő ur a nemzetet a kormánytól. A nem­zetnek a keleti kérdésben is megvan a maga öntudatos politikája; meg van a maga politikája, melyet átgondolt nemcsak évekkel ezelőtt, hanem átgondolt évtizedekkel ezelőtt. A magyar nemzet­nak valódi politikusai, a kik a nemzet érzületé­nek igazi kifejezői voltak, a kik a nemzeti eszme világának e téren helyes kifejezést adtak, már b. Wesselényi Miklóstól kezdve mindenkor tisztán láttak a keleti kérdésben. A politika, melynek a nemzet többségét igen, de kormányát megiryer­nibk nem sikerült, a politika öntudatos volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S megmondom t. képviselőtársamnak rövi­den, hogy miből áll az. Igenis, mi is akként láttuk a keleti kérdést, a mint — gondolom —­a t. képviselő ur is látta, hogy az ma, Európá­nak mai viszonyai közt valóban nem egyéb, mint orosz hatalmi politika, és igenis mi mindaddig, mig Európa keletén, a Balkán-félszigeten lakó keresztény nemzetiségek a maguk jövendőjét, a maguk üdvösségét egyedül Oroszország segélyé­től, Oroszország hatalmi szavától, Oroszország szabadságellenes törekvéseivel szövetkezve vár­ják: addig igenis, mi minden erőnket meg­feszíteni törekszünk, bogy mi az orosz hatalmi érdeket azon dél-szláv nemzetek szabadsági én önállóság;! törekvéseitől elkülönítsük. Ez volt a

Next

/
Thumbnails
Contents