Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-97
i7. srmtsm Méu márnám £6.1S7». 77 zált államok köztt, Angliában azon férfiak, kik a krimi háborúban Törökországért lelkesedtek, Gladstone, Granville, Stratford, Shaftsbury és a többiek most mindnyájan pálczát törtek Törökország felett. Hallottam sokszor itt a házban, a mi oly régi európai általános frázis volt, hogy hiszen mi nem vagyunk ellenségei a keleti keresztyén népeknek, csak nem akarjuk azt, hogy azok Oroszország uralma alá jöjjenek. Ugyan kérdem, t. ház, mit tett Európa 20 éven át e keleti népek javáért? Ott voltak a követek, ott voltak a eonsulok és a törökök egyik-másik tartományban raboltak, gyilkoltak, és ha egyik követ, vagy oonsul az igazságot feljelentette, megrovatott; sőt volt eset, hogy egy consul áthelyeztetett csak azért, mert az igazságot kimondotta. Kérdem t. ház, ha most ezen szerencsétlen népek elhagyatva egész Európától, fordulnak Oroszországhoz, csoda-e ez? Eu azt mondom, hogy ha Oroszország háborút nem izén Törökországnak, a Balkán-félszigeten a török gazdálkodás épúgy meg van ma is, mint volt. Nem a keresztyénekben van tehát a hiba, hanem Európában, hogy t. i. Európa nem tudott positiv eszmével fellépni. És mikor az orosz hadak Konstantinápoly falai alatt állottak, ismét felrezzent Európa az orosz túlterjeszkedés iránt, de ismét nem tudott positiv álláspontra helyezkedni, ismét negatív állásponton maradt. Akarták eltávolítni Oroszországot a Balkán-félszigetről, de minthogy háborút kellett volna izenni Oroszország ellen, ez pedig még maga Angolországra is reszkírozott vállalat volt, engedtek. De mikép engedtek ? Ugy, hogy sem Oroszország, sem a keresztyének, sem Törökország, egyszóval, hogy senki, sőt még gróf Andrássy sem volt megelégedve. Ez a berlini szerződés tartalma, ez a szelleme. S most, t. ház, legyen szabad ezen berlini szerződést, tekintettel monarchiánkra és hazánkra bírálat alá venni. Mikor már a szerződő felek ezen berlini szerződéssel nincsenek megelégedve, kérdem, ki van vele megelégedve a monarchiában és Magyarországban, ki van megelégedve azon mandátummal, melyet Ausztria-Magyarország elfogadott? Meg van-e elégedve Magyarország? Meg van-e elégedve Cis-Lajthánia? Meg vannak elégedve a magyarok, a németek, a szlávok? Én nem ismerek népet, mely meg volna elégedve ezen mandátummal. Sőt a horvát testvérek is, kik az oceupatióért lelkesedtek, most már más véleményben vannak. Ez oly jelenség, melynek én példáját a történelemben nem találom. Tudni, hogy az egész monarchiában, egész Magyarországban senki nem helyesli a vállalatot, és mégis végrehajtani az occupatiót, ez sajátszerű'. Sőt találkozott alkotmányos kormány, mely daczára az oly hangos közvéleménynek,' ezen occupatióért a felelősséget elvállalta. Ez oly példa, mely sehol sem fordult még elő; ez a parlamentarismusnak kijátszása, (Helyeslés bal/elöl) mert azok, a kik a parlament nélkül is igy cselekednének, a parlament jóváhagyásával cselekednek. S most legyen szabad pár szóval érintenem a berlini szerződést jogi oldalról. Én azt, hogy lehet-e nemzetközi szerződést érvényesen kötni a parlament hozzájárulása nélkül, tökéletesen theoreticus kérdésnek tartom. A theoriában a kormánynak tökéletesen igaza van. Nemzetközi szerződést kötni eminens joga a souverainnek. A nemzetközi szerződések más alakjokra nézve úgy köttetnek, hogy nem az államok, hanem a souverainek, vagy az országos fizetett meghatalmazottak kötik a szerződést. Hiszen mindezen szerződés egyforma alakkal bir, és különös, hogy mikor a berlini szerződés köttetett, Francziaország már köztársaság volt és a bevezetésben nincs benne, hogy Francziaország köti a nemzetközi szerződést, hanem a köztársaság elnöke meghatalmazta a követet, hogy ő kösse meg a szerződést. De, t. képviselőház, a gyakorlatban ez nem lényeges és itt van egy körülmény, a melyet hangsúlyoznom kell. Nézetem szerint az ellenzék nem helyesen támadta meg a kormányt, azt mondva, hogy a parlamentnek jóvá kell hagyni, mert ez sokszor nem lehetséges; de én azt mondom, hogy alkotmányos országokban nemzetközi szerződést kötni, hol az egész ország közvéleménye ellene van, nem fordulhat elő, mert szeretném én látni azt az angol ministert, ki a koronának egy nemzetközi szerződés kötését tanácsolja, melynek ellene van az egész ország. Az ilyen nem fordulhat elő. Abban van tehát a hiba, hogy a magyar kormány oly szerződést kötött, melynek az egész ország közvéleménye ellene van. (Derültség jobbjelöl) Azt mondják a kormánypárti képviselők, hogy Magyarország jóváhagyta az occupatiót. Kérdezze csak meg a ministereluök ur, hogy a magyarok jóváhagyják és helyeslik-e az occupatiót — és látni fogja, hogy vájjon ez urak fognak-e nevetni. T. képviselőház! Már volt alkalmam a fölirati vitánál az occupatiót illetőleg véleményemet elmondani. Akkor azt mondtam, és most is abban a meggyőződésben vagyok, hogy Ausztria-Magyarországnak öntudatos czélú politikája nincs. A herczegovinai felkelés óta mindig habozott. Egyrészt politikájával, mint a keleti szlávok felszabadítója akart szerepet játszani és némileg Oroszországot substituálni, másrészt ellenséges állást foglalt el a keleti szlávok ellen, sőt úgy tüntették fel az egész occupatiót, mint valami elnyomatását a szlávságnak, másképen nem is magyarázhatom a ministerelnök ur mondatát, mikor azt monda, hogy az occupatió a
