Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

70 97. országos ülés márczius 26. 1879. Tisza Kálmán ministerelnök ur törvény-, alkotmány-, nemzetellenes, hogy ne mondjam árulási bűnöket követett el. Az általam jelzett törvénysértések s nemzetellenes eljárások következtében az ország különböző vidékeiről köztörvényhatóságok, képviselőválasztó kerületek, egyes városok s népgyűlések folyamodványokkal járultak e képviselőházhoz, a melyekben Tisza Kálmán ministerelnök urnak és társainak a nemzet ellen elkövetett bűneiért vád alá helyeztetését kérték. S körülbelő] ezen vád alá helyeztetési kérvények is szolgáltak okul, alapul arra, hogy a berlini szerződés beczikkelyezését tartalmazó s jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat e képviselőház elé terjesztessék; természetesen azért, hogy ennek elfogadása által, Tisza Kálmán ministerelnök ur felmentessék a felelősség terhe alól. Azonban én szeretem hinni, miszerint ez alkalommal Tisza Kálmán ministerelnök ur nem fog ezélt érni; szeretem hinni, azon oknál fogva, mert tudom azt, hogy többen vannak a kormánypárti képviselők köztt olyanok, kik képviselővé lett választatásuk alkalmával pro grammjukban megígérték választóiknak, hogy oly törvényiavaslatokat, a melj^ek a nemzet jogait csorbítják, a melyek a nemzettől új vér- és vagyon-áldozatokat követelnének, nem fognak szavazatukkal támogatni; (Halljuk! Halljuk!) mert a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a nemzet jogainak megsértését czélozza, mivel a nemzettől újabb vér- és vagyonáldozatokat követel, azon képviselő urak ezen törvényjavaslat elfogadása ellen fognak szavazni. Tisza Kálmán ministerelnök ur hivatkozott Magyarország törvényeire, a melyek alapján jogosítva érezte magát, a jelen berlini szerződés beczikkelyezéséuek követelésére. Én azonban, t. ház, határozottan kijelentem, hogy az én tudomásom szerint törvény, a melyre alapíthatná kívánságát, nem létezik. Nem képes Tisza Kálmán ur egyetlenegy esetet is felmutatni Magyarország történetéből, a melyben Magyarország törvényesen koronázott királya, a törvények korlátai között működve, oly törvényt vagy nemzetközi szerződést hozott volna létre vagy hajtott volna végre, a mely a nemzettől vér- és pénzáldozatokat követel, mert ősi törvényeink gondoskodtak arról, és újabb törvényeink is kikötötték azt, hogy a nemzet véréről és vagyonáról való intézkedés joga a nemzet és a nép kezébe legyen letéve. Ez nézetem szerint a leghelyesebb ; mert, t. uraim, nem a királyokért vannak teremtve a népek és nemzetek, hanem a népért a királyok, [ügy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem akarván bűnrészese lenni a Boszniában és Herezegovinában történt vérengzéseknek, rablásoknak, gyilkosságoknak és pusztításoknak ; [Klénk derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk l a szélső balon) nem akarván [Halljuk! Halljuk!) bűnrészese lenni a százados, az uralkodók esküje által szentesített törvények lábbal taposásának és az absolutismus előkészítésének: a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, [Helyeslés a a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hanem csatlakozom Eötvös Károly t. barátom által beadott és általam is aláirt határozati javaslathoz. (Helyeslés a szélső baloldalon) S hogy egyszersmind alkalmat adhassak arra, a haza különböző vidékein lakó magyar érzelmű polgártársaimnak, hogy képviselőjük működését figyelemmel kisérhessék: igenis kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy ezen kérdés névszerinti szavazás által döntessék el. [Helyeslés a a szélső balon) Simonyi Ernő: T. ház! Egészen tárgyilag kívánok a tárgyhoz szólani, igen komoly tárgynak tartván azt, mely jelenleg a tanácskozás tárgyát képezi. Meg fogja engedni a t. ház, hogy előadásom folytán észrevételeket tegyek azokra is, melyek az előttem szólott képviselő urak által elmondottak. [Halljuk!) Én, t. ház, a berlini szerződést, a mint az megköttetett, Magyarország állami érdekeire nézve károsnak tekintvén, azt igen természetesen nem helyeselhetem s ennélfogva el sem is fogadom. Ellenkezik Magyarország állami érdekeivel több tekintetnél fogva, de ellenkezik különösen annak 25. czikke, a melyben Magyarország és Ausztria kormányának mandátumot ad, a mely praecedens nélkül van a nemzetközi szerződésekben ; meghagyja Ausztriának és Magyarországnak, hogy azok saját költségükön, erejök megfeszítésével, egy békés fejedelem országára törjenek, azt elfoglalják és azután administrálják. Engedelmet kérek, én azt, hogy egy internationális eongressusnak ily mandátumot adni joga legyen valamely más államnak, el nem fogadhatom. Méltóztassék meggondolni, hogy mire vezethet az, ha internationális eongressus valamely hatalmasságot megbízhat azzal, hogy az saját érdeke ellen működve, költségbe verje magát és erőfeszítéseket tegyen? Ez az ok főleg, a miért én a berlini szerződést Magyarország érdekeivel meg nem egyezőnek tekintem és azért azt ellenzem. Igaz, hogy az imént, midőn Jókai képviselő ur beszélt és beszéde elején hozzánk fordulva, minket mintegy dicséretekkel halmozott el, következetességünket elismerte, s elismerte, hogy politikánknak van valami basisa, fundamentuma: megvallom, hogy némileg kétkedni kezdtem a felett, vájjon jó utón járok-e. Ugy éreztem magamat, mint az idősebb Balogh János, ki a múlt század végén és a jelen század elején többször volt Barsmegyének követe a pozsonyi országgyűlésen: egy alkalommal egy indítványt tett és a perso-