Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

62 97. országos ttlé* márczins 26. 1879. Csakhogy ott nem a tiszta jog kérdése, nem valaminek in infinitum ellenzése, hanem a mindenek fölé helyezett állami érdek lévén a szereplő; c's belátván az emberek, hogy még egyes — tegyük föl hibás — lépés veszélyeinél is sokkal nagyobb veszély lenne, az állam tekintélyét és befolyását semmisíteni meg: igy élére állítani a dolgot, minden ember óvakodik. (Helyeslés a középen.) Ezeket, t. ház, kötelességemnek tartottam tárgyilagosan, a dologra nézve elmondani. Nem tagadom, furcsa benyomást tesz rám, midőn valaki azt mondja: „hogy jogunkban van törvénybe igtatni, azt vitatom, vitatom talán még túl is azon, a mit vitatni alaposan lehet; de törvényije nem igtatom" ; és annál inkább furcsa logica ez akkor, midőn az illető azt mondja: „nem a berlini szerződés elvetéséről, vagy el nem vetéséről, hanem az eljárási módozatról van szó." Ha valaki egy túlfeszített theoria alapján szerintem igen helytelenül oda menne ki, hogy „elvetem a berlini szerződést", ebben logicát látnék. Természetesen, nem mondhatnék rá mást — mint hogy felelne rá egy európai hahota. De aljban, hogy azt mondja, „nem arról van szó, hanem csak magáról a törvényről," ha valaki azt követeli, hogy meglegyen a jog a szerződést törvénybe igtatni, de azért mégsem fogadja el a törvénybe igtatásról szóló javaslatot — ebben én a logicát nem látom. Kérem a javaslatok elfogadását. (Élénk helyeslés a középen.) Hodossy Imre : Szavaim félremagyarázása tekintetéből kérek szót. A t. ministerelnök ur azt méltóztatott állítni, miszerint én azt mondtam volna, hogy „nekem jogom van a törvénybe igtatni ezen szerződést, de ennem igtatom be," és igy ebben ellenmondás van. Erre nézve bátor vagyok kijelenteni, miszerint én ezen formulát, hogy van-eaz országgyűlésnek joga e szerződést a törvénybe beigtatni, vagy sem, sohasem használtam; én világosan mindig azt mondtam, hogy a kérdés az: szükséges-e ezen szerződésnek jogérvényességéhez a magyar országgyűlés appropriatiója vagy sem; mert törvénybe igtatni nekünk mindent szabad, a mit tetszik, de nem az a kérdés, hanem az, hogy szükséges-e, s ezzel szemben inkább talán azt lehet mondani, hogy különös fordulat az, hogy „nem szükséges, de mégis beigtatjuk." (Helyeslés bal felöl.) Mocsáry Lajos: T.ház! (Halljiűc!) Készemről csak röviden kívánom a szőnyegen lévő tárgyról nézeteimet elmondani; szorosan a tárgyról kívánok beszélni, nem a tárgy körül, s megvallom, nem érzek semmi kedvet magamban taglalásába bocsátkozni azon dialecticai, szónoklati acrobata-mutatványoknak, melyekkel különösen a t. ministerelnök ur bennünket már három ízben mulattatni méltóztatott, (Derültség halfeWl) s megvallom, szinte rósz nevén vettem tegnap felszólalt Orbán Balázs és Helfy Ignácz képviselőtársaimnak, hogy komoly czáfolatába bocsátkoztak az afféle állításoknak, hogy p. o. Bosznia occupatiója egyenesen csak Törökország érdekében és javára történt. Azon tétel állíttatott itt fel, t. ház, hogy a törvényhozásnak nincs joga a nemzetközi szerződések felett határozni. Ezen tételt hallottuk már a delegatiókban a külügyminister úrtól; ezen nézetet állította itt fel határozottan a központi bizottság előadója, de ez van kifejezve magában az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. Itt egy egészen új törvényhozási functió áll előttünk, a mely megkülönbözteti az egyszerű törvényhozási elfogadást és elvetést a beczikkelyezéstől; de e beczikkelyezés alatt nem lehet semmi egyebet érteni, mint azt, hogy a magyar országgyűlésnek joga van beezikkelyezni ezen berlini szerződést, ha tetszik, vagy be nem czikkelyezni, ha nem tetszik: de akár czikkelyezi be, akár nem, annak érvényessége minden tekintetben, minden körülmény között fennmarad. Én ezzel szemben, t. ház, határozottam azon nézetben vagyok, hogy valamint általában joga van a nemzetnek, tehát a nemzeti képviseletnek határozni minden külügyi kérdésben, természetesen joga van határozni a nemzetközi szerződéseknek is, mint igen fontos külügyi actusoknak érvényessége felett. És ez nézetem szerint magából az alkotmányosságnak fogalmából következik. „Semmit rólunk, nélkülünk !" Ez azon általai;os tétel, mely az alkotmányosság alapját képezi, melyet az államélet minden nyilvánulásában ^kalmazni kell. És már kérdem, nem volna-e a legnagyobb képtelenség, hogy egy nemzetnek, egy törvényhozásnak joga legyen intézkedni a belügyekben, de azokban az ügyekben, melyek a lét- vagy nem lét kérdését foglalják magukban, a külügyekben, tehát mint azokhoz tartozókban, a nemzetközi szerződésekre nézve határozni, döntőleg befolyni ne legyen joga? Miképen gyakorolják a nemzetek, a törvényhozások ezt a jogot, az az egyes nemzeteknek körülményeitől, illetőleg tetszésétől függ Kétségtelen az, a mi már igen gyakran felhozatott itt a vita folyamában, hogy a jelenleg fennálló nemzetközi gyakorlatnál fogva az európai alkotmányos országok nem gyakorolják törvényhozásaikban azon jogot, hogy a nemzetközi szerződéseket határozatuk tárgyává tegyék. Igy történt ez most is, hogy a berlini szerződést sem Angolországban, sem Olaszországban, sem Francziaországban vita s határozat tárgyává nem tették. De miért van az isy, t. ház? Azért, mert azon államok, alkotmányos országok azon hely-