Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

9?. •rsxág-os: ülés mártziw 20. 1879. ti 3 zetben vannak, hogy az Ő dynastiájuknak nincs külön családi politikájuk; (Ugy van! a szélsőbalon) azon helyzetben vannak, hogy ott a parlament, szemben a koronával, szemben a végrehajtó hatalommal, teljes hatalmú factort képez, teljes hatalmában tartja a képviselet, a nemzet akaratát, (Ugy van ! a szélső balon.) És én kimondom egyenesen, hogy ha hasouló helyzetben volnánk mi is ; ha nekünk is külön fejedelmünk volna, a mely külön fejedelemmel szemben állna egy magyar, teljes hatalmú parlament, mely épen úgy gyakorolná befolyását a felelősségre vouhatás szempontjából a külügyminister irányában, mint a többi minister irányában: akkor azt mondanám, hogy magyar parlamentnek is lehet abstineálni azon jogtól; beérheti azzal, a mit más országok birnak, hogy t. i. az adómegajánlási joguknál fogva, tényleg garantiákat birván, a külügyi kérdésekben elegendő garantiákat birnak magában a parlamentarismus természetében, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugy, de egészen más a mi helyzetünk, t. képviselőház. Nálunk, szemben a koronával, a végrehajtó hatalommal mi áll? Nem egy teljeshatalmú parlament, hanem áll a delegatio. Hogy pedig mi a deiegatio, annak taglalásába bocsátkozni ez alkalommal nem akarok. Nemcsak alkotásánál fogva, hanem a közösügyi törvényben magában megszabott hatáskörénél fogva a delegatio egyáltalában nem képviseli a nemzet részéről azon hatalmat, mely szemben a koronával a nemzet befolyását a külügyekre érvényesíteni képes volna. Épen azért szükség van ezen hiány kipótlására, és ezen hiány kipótlására határozta el maga az 1867. évi törvényhozás, hogy a törvényhozásoknak legyen joguk arra, hogy a nemzetközi szerződések felett határozzanak. Ezen joga úgy Ausztriának, mint Magyarországnak megvan világosan, határozottan, maguk az 1867. évi törvények szerint. Ismeretes Ausztriának azon alaptörvénye, a melynél fogva minden terhes külügyi szerződés csak akkor hajtható végre, ha a reichsráth azt jóváhagyja. Oly világos, oly tiszta Ausztriának ezen joga, hogy ezelőtt önkényt meghajolt maga a külügy minister s meghajolt a delegatio, miután nem bocsátkozott addig a boszniai költségek elfogadásába, inig elébb a reichsráth nem döntött, nem határozott a berlini szerződés érvényessége iránt. És oly nagy erőt tulajdonítottak úgy a delegatio, mint a külügy minister ur Ausztria ezen jogának, hogy abból még nekünk is jutott valami. Mert ime, annak köszönhetjük mi is, hogy a magyar kormány kegyes bennünket legalább abban részesíteni, hogy beczikkelyezhessük a berlini szerződést. Erre nézve azonban közbevetőleg legyen szabad megjegyezni, hogy ha a paritást méltóztatik a t. kormánynak emlegetni, akkor nincs | elég téve a paritásnak, ha nekünk csak beezikkelyezni vau jogunk a berlini szerződést; mert az osztrák reichsráth nem beezikkelvezéssel foglalkozott, hanem érdemileg vitatta és kimondta, hogy a berlini szerződést tartalmánál és lényegénél fogva elfogadja. Ha tehát azt akarja a t. kormány, hogy a paritásnak elég legyen téve, akkor ne azt méltóztassék mondani, hogy nekünk azt szabad beezikkelyezni, vagy nem beczikkelyezni; hanem azt, hogy nekünk igen is jogunk van a berlini szerződés érvényessége felett határozni. Egyébiránt én, t. ház, az egész paritásra nem adok semmit. (Helyeslés n szélső baloldalon.) Én nem kívánom azt, hogy Magyarország jogai a paritásból deriváltassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezt valóságos szatírának tartanám Magyarország alkotmányos jogaira nézve, hogy Magyarország csak az osztrák alkotmányosság teritett asztaláról lehullott morzsalékokkal érje be, képtelenség, hogy Ausztria bennünket vontató kötélen vezessen be az alkotmányosság jogélvezetébe. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hicliguatióval kell visszautasítanunk azon insinuatiot, hogy Magyarországjogai egy octroyált chartából, még pedig egy idegen chartából deriváltassanak akkor, midőn Magyarországnak ezer év óta fennálló alkotmánya van. (Helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van!) Azt hiszem, megélhetünk a magunk becsületéből is és Ausztriára e tekintetben nem szorulunk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azoknak, a kik az 1867-iki törvényből deriválják Magyarország alkotmányosságát, azoknak eleget tehet az 1867 : XII. magyarországi törvénynek 8-ik §-a, a mely világosan kimondja azt, hogy a nemzetközi szerződések a kormány által a parlamenttel közlendők. Már kérem, hogy ezen közlés nem azért történik, hogy a t. képviselő urak tudomást vehessenek arról, hogy mi törté;iik a külügyi kérdésekkel, ez azt hiszem világos. Mert hiszen a t. képviselő urak hamarább m< golvashatják az újságokból az efféle szerződést. Ha az a törvénybe iktattatik, az egyenesen azon czélból történik, hogy a magyar országgyűlésnek alkalma legyen a nemzetközi szerződések érvényessége felett határozni. De erre sem fektetek nagy súlvt; mert azt hiszem, hogy az 1867. XII. t. ez. 8 ík §-a csak rámutat arra, hogy Magyarországnak régi fennálló törvényeinél fogva megvan azon joga, hogy a nemzetközi ügyek felett határozzon. Ezen régi fennálló alkotmányos jogokat, törvényeket, a melyeket itt előttem több képviselőtársam igen helyesen idézett, én általában az alkotmányosságnak azon feltételére alapítom, hogy az ország népének, a nemzetnek, nevezetesen fő életkérdésekben dönteni kétségbe vonhatlan és mulhatat-