Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

97. #rs»ságos ülés máre/in* 20. 1873. 61 idézett — a mi, mint a képviselő ur maga is elismerte, a mi törvényeinkben tisztán kimondva nincs — ott is a korona által megkötött nemzetközi szerződések érvényét nem vonják kétségbe s azok végrehajtására előzetes törvényhozási intézkedést nem kivannak. így van ez Poroszországban, igy van az Angliában. Angliában — igen jól tudjuk — ha nem is a berlini szerződés által, de Cyprus szigetét és a kis-ázsiai birtokok garantiáját illetőleg — mondom nem a berlini szerződés által — a kormány ugyanazon időben kötelezettségeket vállalt, még pedig ez utóbbi által ki sem számítható nagyságú kötelezettségeket. A végrehajtás meg is indíttatott, részben be is fejeztetett. A kormány eljárását kritizálták, de azt, hogy a koronának e szerződéseket kötni joga ne lett volna; hogy azon szerződések alapján eljárni ne lehetett volna, azt sem Angliában, sem másutt nem állították soha. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) S igy az, hogy ott, hol ily törvények vaunak, hol egy régi parlamenti praxis áll fenn, hogyan magyarázzák e dolgokat, nem a képviselő ur theoriája mellett, hanem' a képviselő ur theoriája ellen bizonvít. (Tetszés jobbfelöl) Az, a mit felhozott régibb törvényeinkből, úgy gondolom az 1608. és az 1647-diki törvényekből. . . . Hodossy Imre: Az 1595-ikiből! Tisza Kálmán ministerelnök; A későbbi két példa, a mit felhozott, — s ez talán az előbbiről is mondható — valósággal első sorban, mint egy más alkalommal már megjegyeztem, foglalkozott Magyarországnak oly tisztán faelkérdéseivel, minő például a templomok visszaadása, vállásegyenlőségi kérdések, és más hasonló dolgok. De nem is terjeszkedve ki ezen különbségre, csak azt kérdezem a t. képviselő' úrtól, hogy megköttetvén a bécsi béke 1606-ban, és a linezi béke is, az országgyűlés összejövetele előtt majdnem két évvel: vájjon azon, a koronás király által megkötött békék végrehajtásával vártak-e addig, mig az országgyűlés azokat tárgyalta? Nem. Hanem azok teljes érvényűek voltak a beezikkelyezést megelőzőleg is. (Ellenmondás balfelöl.) Ezen példa tehát a t. képviselő ur theoriája mellett nem bizonyít. Ezeknek elmondása után, t. képviselőház, még csak néhány rövid észrevételt kívánok tenni. (Ilalliiik!) Kimondottam múltkori beszédemben és fenntartom ma is teljes mértékben, hogy a koronának ez iránybeli jogát, jelesen, hogy az alkotmány szerint arra hivatott kormányközeg, vagy kormányközegek utján érvényes nemzetközi szerződéseket köthessen, kétségbe vonni nem lehet, sem törvényeink, sem az egész világon fennálló alkotmányos nézetek szerint. Ezen nézetemet fenntartom és fenntartom azt is, a mit ahoz kapcsoltam, hogy a mely perczben valamely államban ezzel ellenkezőleg oly praxis hozatnék be, a minőt az előttem szólott t. képviselő ur itt követel, — hogy, felteszem, — megköttetvén egy nemzetközi szerződés akár valamely cougressuson, akár két hatalom közt külön: annak föltételei a parlamentnek előterjesztessenek; hogy heteken, hónapokon át megvitatás tárgyát képezzék és csak azután legyenek végrehajthatók — a mely perczben bármely állam — mert eddig nem tette egy állam sem — ezen példát követné : azon perczben azon állammá] senki sem szövetkeznék, senki szerződést nem kötne. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelol.) Mert mig a többire nézve fönnáll a kötelezettség, azt nem tudnák, hogy az ily állam a maga kötelezettségének képes lesz-e eleget tenni. (Ügy van! a jobboldalon. Mozgás balfelol.) En azt hiszem, hogy a t. háznak minden tagja, még ha legjobban elitéli is a berlini szerződést, követeli azon szerződés némely feltételeinek más hatalmak által való teljesítését. De hogyan lehet más hatalmat, mely ott kötelezettséget vállalt, a teljesítésre szorítani, akkor, ha mi magunk azt a jogot követeljük magánknak, hogy bármit tett is a mi koronás fejedelmtink, nekünk jogunkban álljon — és pedig ha tetszik nekünk, ha tetszik a bécsi Ke^chsrathnak — mindazt semmissé tenni. (Ugy van! a középen.) Én nekem a kölcsönös jogról táplált fogalmaim ezt a föltevést meg nem engedik. Másutt, t. ház, nem szoktak ez irányban a parlament jogairól beszélni és hivatkozom rá, hogy múltkori felszólalásomban is én a parlament jogairól nem beszéltem. A koronának joga fenntartandó úgy, a mint én azt jeleztem; a parlamentek pedig tárgyalják a dolgot — mert a tárgyalás megvan mindenütt — azon szempontból, mely szempontból egyedül felel meg az állam érdekéiiek és ha valamit a jövőben következményeiben károsnak tartanak, óvakodnak ezen következmények ellen az által, hogy az azon politákát alkotott korm'myokat, — ha lehet — megbuktatják, és ültetnek helyükbe olyanokat, melyek aztán készek és vállalkoznak is arra, a mit az előttem szólott kivánt, hogy a megtörtént dolgokat vagy megváltoztassák, vagy hatásukban az ő felfogásuk szerint, kevésbé károsokká tegyék. De oly módhoz, a mely megbénítana minden külügyi, minden európai működést, oly módhoz nyúlni egyik sem fog. (Élénk helyeslés a középen.) S én részemről határozottan azon meggyőződésben vagyok, hogy igenis Anglia parlamentje, ha valaki azt mondaná: „neked nincs jogod," talán azt felelné, sőt bizonyosan azt felelné, hogy „nekem van jogom."