Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

4* 9t. orizágoi tlói Márezin ti. 1$7*. állásponttal ellentétbe helyezem magamat; de a különféle európai államok alkotmányaiból, melyek az ő szavánál is erősebb bizonyítékok, csak a belga alkotmány C8. czikkét, a dán alkotmány 18. czikkét, az olasz alkotmány 5. czikkét, a görög alkotmány 32. czikkét idézem. Felhozhatnék még egyéb európai alkotmányokat, nem is szólva a köztársaságokról, minthogy ott szükségkép más a hatalmak felosztása. Majdnem szó szerint mindenütt ugyanazon hatalmakat és jogokat látom lefektetve, melyeket mi itt vindicálunk. Nem arról szólott, hogy e jogok nagyon előnyösek-e, vagy mily discretióval használandók az egyes államokban. Itt nincs veszély; befejezett tényekről van szó; a ministerelnök ur igen helyesen jegyezte meg, hogy a múltra nézve a dolgon változtatni nem lehet, mert nincs senkinek hatalmában a multat megváltoztatni. De itt a jogkérdésről van szó; a t. képviselő ur a jogkérdést akarja elvitatni, és mi a törvény betűjére utalással vitatjuk ezen jogkérdést. De a t. képviselő ur tovább haladt; azt állítja, hogy a mi törvényeinkkel egy, ugyan igen sajátságos magyarázati rendszer alapján is ki lehet mutatni azon elv alaposságát, melyet ő magáénak vallott. Mindenekelőtt fölállította azon nézetet, hogy: ubi lex non distingvit, nec nos distinguere debemus. és azután ez elv alapján elindulva, distinguált ott, a hol a mi törvényeink nem distinguáltak. Nekünk két újabbkori törvény-utalványunk van azon jogok tekintetében, melyeket itt vindicálunk. Az 1867: XII. és az 1867: XVI. t. ez., és mit találunk a XVI. t. ez.-ben? A kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag egy határozat megállapítását, a melyről azonban mi azt mondjuk, hogy az minden szerződésre vonatkozólag már bennfoglaltatik az 1867: 8. és 28. §§bau. És mit magyaráz ki a t. képviselő ur? Azt magyarázta ki, hogy a XVI. t. ez. §-a, mely egyedül a kereskedelmi szerződésekről szól, nemcsak a kereskedelmi szerződésekről szól, hanem szól minden úgynevezett cartellszerződésről. A cartellszerződés szava, a cartellszerződés fogalma sehol törvényeinkben elő nem fordul. Honnan distinguál tehát a képviselő ur a cartellszerződések és a többi nemzetközi szerződések köztt, mikor a törvény nem distinguál; és ha a törvény csupán kereskedelmi szerződések tekintetében distinguál, honnan vonja ki a többi cartellszerződésekre vonatkozó distinctiót, midőn azok a törvényben egyáltalában megállapítva, a törvényben egyáltalában megnevezve nincsenek? (Helyeslés halfelöl.) Ha azután tovább okoskodva a t. képviselő ur, azt mondja, hogy a paritást ő egészen máskép értelmezi, mint az ez oldalról kifejtetett, elfeledé, hogy önmaga jő ellentétbe a paritás kérdésére ministerelnök úrral, a ki kifejtette, hogy nemcsak jelenleg, de a múltban is egész törekvéseiben a paritásra a legnagyobb súlyt fektette; a t. képviselő ur a paritást csak a delegatió intézményében látja megtestesítve, mintha minden közösügy egyedül a delegatió köréhez tartoznék; és mintha nem volna a közösügyeknek egy egész nagy tere mind a nemzetközi szerződéseket, mind a hadügyi kormányzat kérdéseit illetőleg,melyek nem a delegatió, hanem az országgyűlés competentiájába tartoznak. Tehát az 1867: XII. t. ez. által alkotmányos elvül felvett paritás ez ügyeket, melyek a delegationalis hatáskörön kivül feküsznek, talán nem illeti ? Talán a paritás nem ugy értelmeztetik, hogy ha nem is egy formában, de mégis a jog terjedelmét illetőleg kell, hogy a nép, illetőleg az alkotmányos testületek és a korona jogainak határain ott is a Lajthán túl, itt is ugyanazon vonalak vonuljanak végig; hogy ha másképen gyakorolja is a törvényhozás ott és másképen gyakorolja a törvényhozás a jogát itt, mégis a törvényhozás joga maga ott is, itt is ugyanaz legyen és maradjon? Ha azt mondja továbbá, hogy attól nem függeszthető fel a magyar országgyűlés jogának terjedelme, hogy a Reichsrath helyesen, vagy helytelenül magyarázza a maga jogait — eltekintve attól, hogy mennyiben vagyunk mi competensek azt nemcsak megítélni, de egyáltalában szóba hozni, hogy a mi a monarchia másik felében ma már a törvényhozás minden tényezőjének hozzájárulásával megtörtént—correct, vagy incorrect dolog-e ? Mondom, eltekintve attól, még mindig kérdezhetem a képviselő urat: mi alapon járul hozzá és támogathatja szavazatával a kormány oly felfogását, melyben a kormány saját eljárását épen ama Reichsrath felfogásától tette függővé, és ha oly kétségtelennek tartotta, hogy ily constitutiv szerződés, mint a milyennek, ugy látszik, ő a berlini szerződést tekinti, az országgyűlés helybenhagyási joga nem igényli; mi alapon járul a ministerelnök azon javaslatához, hogy ezen szerződés ma beczikkelyezendő; mi alapon, ha nem azon, hogy a beczikkelyezés nem egy azon törvényerőre való emeléssel, melyre a ministerelnök ur velem szemköztt reflectál? (Helyeslés halról.) Ez ez egész gondolatmenet világosan mutatja, hogy a többség ma sem tudja, hogy tulaj donképen {Nagy zaj jobb felöl. Ugy van! bal/elől.) ez nem intellectualis imputatió, hiszen a ministerelnök ur igen gyakran, ellenzéki és nem ellenzéki korában élt oly argumentummal, mely szerint a kormánynak vagy ellenfelének szemére vetette, hogy nem tudja, eljárásának mik lesznek következményei; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) azt hiszem tehát, ezen argumentummal élnem nekem is szabad ; (Helyeslés balfelöí) tehát mondom, a t. többség, lehet, tisztában van önmagával,