Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-96
96. országos ülés máreztxu 85. 1879. 48 felismerésére fognak jutni, hogy az eddig követett ut romlásra vezet és hogy ha egyetértéssel, vállvetve oda törekesznek, hogy a külügyi politika helyesebb irányt vegyen. {Helyeslés balfelol). A magyar nemzet ébersége és kitartása, felséges királyunk alkotmányos érzülete és népei javáért dobogó szíve: e két tényező együtt működve fel fogja leim a biztos partraszállás utját; és akkor teljesedésbe menend felséges királyunknak atyai óhaja, melyet a királyi trónbeszédek egyike eme szavakban fejez ki: „Boldog fejedelme csak boldog nemzetnek lehet." Elfogadom Szilágyi Dezső képviselőtársam határozati javaslatát. [Elénk, zajos helyeslés balfelol). Szederkényi Nándor: T. ház! A berlini szerződés tárgyalásának kérdése alaki tekintetben egyike a legfontosabb alkotmány-, tárgyi tekintetben a legfontosabb politikai kérdéseknek, milyen 1867 óta e házban csak megfordult. E kérdés szerencsés megoldása következményének szerencsés keresztülvitele, hivatva van viszszaadni egyrészről az ország nyugalmát és békéjét, másrészben visszaadni lehetőségét hazánk megrongált pénzügyi, közgazdászat! viszonyai rendezésének. így levén meggyőződve, nagyon természetes, hogy a t. előadó urnak azon bemutatását, melylyel tegnap ezen törvényjavaslat tárgyalásának megkezdését kisérte, hogy ez csupán már formakérdés, el nem fogadhatom. Nagyon hasonlítana ez egy olyan ebédhez, melyben forma szerint minden megvan : a tálak körülhordatnak, a tányérok csörögnek, azonban tálak, tányérok és poharak üresek. Azt gondolom, a t. előadó ur volna legelső, a ki ilyen lakomát megköszönne. És igy nagyon természetes, hogy ilyen formaszerű tárgyaláshoz, az ilyen ebédhez nem járulhatunk, abból nem instálunk. A költségvetés tárgyalása alkalmával a kormány oldalán ülő egyik képviselő ur a bajok okait kutatva, költői lelkesedéssel és költői hévvel körülbelül következőleg rajzolta a bajok okát: hogy vannak államok, a melyek egymással szemben égő kanóezczal állanak és senki sem tudja, mikor gyulád ki felettünk a ház; innen van az általános bizalmatlanság, mely az ipart, kereskedelmet, közgazdászatot tétlenségre kárhoztatja és megbénítja. Elfogadom ez állítás helyességét és szerettem volna, ha a t. képviselő ur ezen eszmét tovább is fűzi; és most, midőn épen annak helye van, kérdéseit tovább is megtenné, kutatásait eszközölné, hogy vájjon honnan van az, hogy az államok egymás háza felett égő kanóczczal állanak; hogy nem tudjuk, mikor gyulád ki fölöttünk a ház; az európai államoknak melyik népe melyik társadalmi osztálya az, a mely e rettenetes állapotot folytonosan fenntartja, növeli; a földmíves, a ki békében szántja földjét és várja barázdáinak áldásthozó jutalmát, bizonyosan nem vádolható azzal, hogy ő, a mit magának nem kivan, másnak óhajtja; az iparos, a ki háztüzhelyéu circulusait méregeti, a kinek foglalkozása már a békét föltételezi, szintén nem vádolható, hogy ő* kivánja a szomszéd állam népeinek házi tűzhelyét megzavarni. A nagybirtok, vagy talán a nagyipar képviselői és birtokos tulajdonosai lennének azok, a kik Európa nyugalmát zavarni óhajtanák, ezt azt hiszem, feltételezni sem lehet; vagy a vallások papjai, a kik ma megelégedvén a kor védszárnyai alatt cultusok szabad mívelésével, és feladatukat az erkölcsök nemesítésében keresvén, nem óhajtják többé a vallási üldözés és a háború üszkét dobni a békés hajlékok pitvarába, szintén nem vádolhatók. A baj oka nem lehet tehát másban, mint az államok egymáshoz! viszonyában, mely, fájdalom, tételes jogokkal szabályozva ma ép ugy nem lévén, mint a múlt századokban, az anyagi erő jogán vezettetnek, mely a diplomatia kezében ma is művészi anyag, mint a szobrász kezében a márvány, melyet vésőjével tetszése szerint rombol, igazgat és idomít. De hát ilyen bajokkal szemben, midőn azok constatáltatnak, mi a teendő? A néma hallgatás vagy megadás? Akkor, midőn Európa culturája tél ve tekint az emberi észnek a tudomány és művészet terén összehalmozott kincseire; akkor, midőn az emberi ész és tevékenység csudákat mivel és gyűjti legnemesebb és legszentebb alkotásait : akkor tűrjük ezt és hallgassunk e bizonytalan állapotok láttára? Akkor, és itt különösen, hol még a jog is meg van, hogy ne csak hozzászóljunk, hanem annak vezetésére befolyást is gyakoroljunk. És itt előáll az a kérdés, vájjon az államok egymáshozi viszonyai miként intézésénél a népeknek, azok képviselőinek mily befolyás engedhető? Az itt tegnap és ma elmondott nézetek arról győztek meg líjabban is, a mit már régebben tudtam, hogy e körül ugy a tudósok, mint a nem-tudósok eltérő véleményben vannak. Vannak, kik a nemzetközi ügyek intézkedésénél az absolut uralkodói jogot állapítják meg. Vannak, kik megelégesznek a parlament azon jogával, hogy ez utólag tudomásul vegye a nemzetközi jogügyletekből származó eseményeket. Vannak ismét, és ezek közé tartozik a ministerelnök ur is, kik azt állítják, hogy a ministeri felelősség elvével biztosítva van minden, hogy a ministerek felelősségre vonatván, ezzel a nemzetek jogai védelmet találnak a nemzetközi szerződések ügyletei körül is. Én megengedem, t. ház, hogy vannak kedélyek, melyek ebben teljes megnyugvást taálnak. De Magyarország, melynek törvényei, intéznie &•
