Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

*6. orizágoi ttlés mároeimí 25, 18ff. 41 létre az európai congressus? hol van a népjog, az európai jogrend, a melyet teremtett? Ez esetben a berlini szerződés nem volna más, mint a népjog nem-létének a takarója, és joggal mondhatnók Beust gróffal, hogy nem létezik Európa. A hadtudomány embere, a ki csak stratégiai szempontból indul ki, mondhatja talán, hogy ha Szerbia, Montenegró, mitsem törődve az európai tekintetekkel, a congressus határozataival, per absolutum engedni akarnak terjeszkedési vágyuknak, ezt könnyebben, tán gyorsabban is valósíthatják, mint a mint nekünk sikerült volna az ebből támadt bajokat megszüntetni. Ezt mondhatja a hadtudomány embere, — én még ezt sem mondom, mert a stratégiához nem értek. De ha számba veszszük a psychologiából merített okokat, a melyek ugy egyes emberek, valamint egész nemzetek elhatározására is lényeges befolyással vannak: akkor feltehetjük, ugy hiszem, (Halljuk! Halljuk!) hogy még oly országok is, a melyek gróf Andrássy kijelentése szerint kevésbbé fogékonyak az európai tekintetek iránt, tízszeresen megfontolták volna a dolgot, mielőtt hozzá fognának a terjeszkedési vágyaknak rájuk nézve végzetessé válható kielégítéséhez. (Ügy van! balfelb'l) Tudják ezek az országok, hogy az osztrák-magyar monarchiának egy milliónyi jó, derék és minden kívánalmaknak megfelelő hadserege van. Es ez a tudat, folytonosan ébren tartva a monarchiának baráti figyelmeztetései és annak hangsúlyozása által, hogy a monarchiával való barátságos viszonyuk, a mint ezt gróf Andrássy Gyula is kijelentette exposée-jában — az ő valódi érdekeiknek felel meg, elegendő biztosítékot szolgáltatott volna nekünk terjeszkedési vágyaik ellenében. Ha ezek az államok más hatalomnak a sugalmaira tettek volna foglalási kísérleteket, akkor, a mint tegnap Eötvös Károly t. képv.társam megjegyzé — az operatiónak és cselekvésnek súlypontja ugy sem Bosznia. (Helyeslés a szélső balon.) Tehát mondhatják a taktikusok, hogy a megszállás végrehajtásával minden képzelhető és így nem valószínű esetre is megtámadhatatlan positiót sikerült kivívnunk a Balkán-félsziget nyugoti, de csak nyugoti részén. Ez igen szép dolog; de a roppant költséget nem igazolja ezen inkább csak akadémiai értékű sikernek a kivívása és felmutatása. E lépés tehát meggyőződésem szerint el volt kerülhető és okvetlenül elkerülendő. És ezt nemcsak mi mondjuk, kik a ház ezen oldalán ülünk, megmondta ezt hónapokkal ezelőtt a válaszfeliratnak, a többKÉPVH. >UJ»LÓ. 1878 —81. V. KÖTET. ség müvének is egy tétele, melyet lesz szerencsém felolvasni (Halljuk ! olvassa): De azon készség, melylyel kiki a hazában Felséged parancsait teljesíteni sietett, nem felejtheté el azt, mily súlyosak a tőlünk igénybe vett áldozatok; nem rémíthet el azon kérdés, vájjon a legkedvezőbb esetben is elérhető czél kellő arányban álland ezen súlyos áldozatokkal? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső baloldalon.) Ez kérdés formájába van öltöztetve, de magában foglalja a feleletet is és más szavakkal azt mondja, hogy az occupátió nem volt elkerülhetetlenül szükséges a monarchia és hazánk létérdekeinek megóvására (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ez, a mily kiméletesen, szintoly félremagyarázhatatlanul elitéli az occupátió politikáját ; és én az elfogultság hibájába esném, t. ház, ha azért, mert a válaszfeliratnak ezen formáját annak idejében nem tettem magamévá, el nem ismerném azt, hogy az idéztem tétel világosan elitéli az oeeupátiót. Ennek a válaszfeliratnak, t. ház, a mely nézetem szerint jobb a hírénél, egyetlen baja az volt, hogy ott, a hol létrejött, a legkülönbözőbb magyarázatokra talált. Maga a ministerelnök ur, — a ki azon alkalommal nem volt oly kormányias, mint mások — azt mondta a válaszfeliratról, hogy az minden ítélettől való tartózkodást foglal magában. A többség vezér-szónokai közül némelyek tovább mentek és midőn az oeeupátiót helyeselték, az oeeupátiót helyeslő magyarázatot adtak a válaszfeliratnak is. A ki tehát az okkupácziót rosszaló képviselők közül szavazatának félremagyarázhatatlan kifejezést akart adni, az természetesen nem tehette magáévá ezt a válaszfeliratot. Ugy hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy az occupátió nemcsak nem volt szükséges rósz, — a mint némelyek^ mondották, — hanem szükségtelen rósz volt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Es igy helyesebb volt rámutatnom mindazon bajokra, melyeket e lépés okozott. Mit tudunk most 7—8 hónappal az occupátió végbemenetele után? Tudjuk számszerint, hogy mennyibe került. Hogy mennyibe fog kerülni akár csak ezen év végéig is, azt már nem tudjuk. A közös hadügyminister képviselője, midőn nem rég a dclegatióban azon kérdésre, ha vájjon a megszavazandó 30 millió kifutja-e az év végéig, igen jellemzőleg és a helyzet nyomása alatt válaszolt, midőn ugy nyilatkozóit, hogy a hadügyminister iparkodni fog beérni ezen összeggel, ha a viszonyok és körülmények megengedik. Igen, uraim! mihelyt egyszer megindultunk ezen az ösvényen, okvetlenül alávetettük ü