Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-96
9*5. országos ülés márczius 25. 1879. S7 nak azon jogai, melyeket minden alkotmányos ország vindicál a maga részére, arról meggyőzött bennünket annak idejében a tiszt, ellenzék ezen oldala, (a szélső balra mutat) mely a kormány vád alá helyezését tárgyazó határozati javaslattal lépett föl. Azt hiszem, hogy ez elég bizonysága annak, hogy a korona érintett és általam jelzett joga mellett, senki sem tagadta a magyar képviselőháznak azon jogát, hogy a nemzetközi szerződéseket, a mennyiben azok az ország érdekei ellen vannak, az által tegye lehetetlenné, hogy egyrészről a kormányt felelősségre vonja, másrészről hogy ezen szerződések végrehajtására szükséges eszközöket megtagadja. (Igaz! Ugy van! jobb felől. Közbeszólás a szélső balon: Dehogy úgy!) Hogy a többség annak idejében, t. ház, az ellenzékkel nem volt egy véleményben, annak egyszerűen az az oka, mert a többség azon meggyőződésben volt, hogy a kormány a berlini szerződés megkötésénél gyakorolt befolyás által az ország érdekeit nem sértette. Oly politikát követett, mely az ország érdekével legjobban megegyez. (Igaz! Ügy van ! jobbfelöl. Zajos ellenmondások balfelöl.) Én, t. képiselőház, alkotmányunknak azon Intézkedését, a melynél fogva bizonyos természetű nemzetközi szerződések érvényességéhez a képviselőház jóváhagyása nem szükséges, a monarchia és Magyarország jól felfogott érdekében nemcsak szükségesnek, hanem helyesnek is tartom. Méltóztassanak megfontolni, hová vezetne az ellenkező tétel felállítása. Azt méltóztatnak képzelni, hogy a birodalom képes volna az európai államok concertjében az őt megillető állást csak egy perczig is megtartani, ha azon jog, mely minden koronát kétségen felül megillet, a tiszt, ellenzék által felállított tanok értelmében korlátoltatnék? Én azt hiszem, hogy ez sem a monarchiának, sem Magyarországnak érdekében nem állana. A mi a paritást illeti, tiszt, képviselőház, e tekintetben nekem sajátszerű nézetem van. Meglehet, hogy ezen nézettel nagyon isoláltan állok; de mert megszoktam véleményemet minden körülmény között kimondani, elmondom azt ezen kérdésre nézve is. En a paritás alapjára, és miként érvényesítésére nézve irányadóul az 1867. évi XII. t.-cz. 28. és következő §§-ban lefektetett elveket tekintem. Mi van ezen törvénynek általam érintett §§-ban? Az, hogy Magyarország azt követeli, miként a két fél köztt a közös-ügyek kezelésére nézve mellőzhetlen feltételként a teljes paritás ismertessék el. Miben találták a törvény alkotói a paritást megoldva és megőrizve? A delegatio intézményében. Ez következik a törvénynek nemcsak világos szavaiból, hanem következik annak természetes egymásutánjából is. Ugyanis az érintett elv kimondása után, a 29. §-ban rögtön megállapíttatik, hogy a magyar országgyűlés a paritást miként kívánja gyakorlatilag keresztül vitetni. Az 1867-iki törvény ezen intézkedéséből folyólag, szerintem a paritás nem abban áll, hogy a birodalom két felében a képviselőtestületek jogai minden tekintetben, minden irányban egészen egyenlően szabályoztassanak; a paritás azt követeli, hogy azon kérdésekben, a melyek közöseknek tekintendők, és a melyekre nézve közös orgánum van a delegatióban szervezve, hogy azon kérdésekben Magyarországot ugyanazon befolyás illesse, a mely illeti a lajthántúli tartományokat. Megengedem, t. ház, hogy az, ha a birodalom másik felének képviselőtestülete a paritást másként értelmezi, mint mi, az határozottan anomáliának tartandó; de ebből csak kettő következik: vagy az, hogy az illető képviselőtestület, tehát Reichsrath saját alkotmányának jogait helyesen értelmezi, vagy az, hogy nem helyesen I értelmezi. Ha helyesen értelmezi, akkor az olyan I anomália, melynek megszüntetésére, mint a ministerelnök ur is monda, alkotmányos úton a szükséges lépéseket előbb-utóbb megtenni kell; ha azonban nem helyesen értelmezte, akkor ezen helytelen értelmezés Magyarország jogaira nézve semminemű praejudiciummal nem jár. És ezek után áttérek azokra, a mik a tegnapi vita folyamában Eötvös Károly és Szilágyi t. képviselő urak által felhozattak. (Halljuk!) Eötvös képviselő ur a többi köztt azt mondta: erősnek tartja a kormányt, mert ezen oldal nem gyakorolja az ellenőrzés kötelességét úgy, mint azt a feliratban Ígérte; ezzel szemben, szerinte, annál határozottabban kell az ellenzéknek kötelességét teljesíteni. Azt hiszem, senkisem fogja az ellenzéknek azon jogát kétségbe vonni, hogy ellenőrzési kötelességének teljes mértékben eleget tehessen; azt sem fogja senki kétségbe vonni, hogy ezen kötelesség teljesítésére a legalkalmasabbnak látszó eszközöket megválaszthatja. De engedje a t. képviselő ur ezen oldalnak ugyanezen jogot, engedje meg ezen oldalnak, hogy teendőjének és meggyőződésének ne azt kelljen tartania, mit a t. túloldal erővel rá akar kényszeríteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja továbbá a tiszt, képviselő ur: elutasítaudónak tartja a szerződést, mert azt a nemzet jogai ellen sérelemnek tartja. Hivatkozik e végből a törvényre, mely a szerződések közlését rendeli, de ennek értelmezésére nézve a kormánynyal egyet nem ért. Szerinte a közlés nem azt jelenti, hogy az országgyűlés a történtekről egyszerűen tudomást szerezzen, hanem közlendő a szerződés azért, hogy a nemzet, ha a szerződés tőle pénzt, vagy pénzbeli áldozatot követel, attól megvonhassa a jóváhagyást, illetőleg a szerződés érvényességét megtagadhassa.