Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

Zh ÍW>. országos ülés jaárczins 25. 1879. E tekintetben közttem és Eötvös képviselő ur köztt csak azon csekély különbség van, hogy míg én állításaim igazolására, melyeknél fogva a képviselőháznak bizonyos jogot vindicáltam, a törvény határozott intézkedésére hivatkoztam, addig a tiszt, képviselő ur egyszerűen dogmákul állítja fel nézeteit. (Igazi jobhjelöl.) Meglehet, t. ház, hogy én is tévedek ; de esetleges tévedésemet mentheti a törvénynek talán nem egészen világos szerkezete, de Eötvös Károly ur tévedését e mentség egyáltalában nem igazolhatja. Továbbá Eötvös képviselő ur az országgyűlésnek azon jogát, melynél fogva ez a nemzetközi szerződések érvényességét esetleg kétségessé telteti, nem a paritásban, hanem az ország egyéb törvényeiben találja. E részben közttem és Eötvös képviselő ur köztt igen csekély különbség vau. A különbség mindössze abban áll, hogy a tiszt, képviselő ur az általa meg nem nevezett, az általa nem jelzett törvényekből a képviselőháznak oly jogot vindicál, mely azt szerintem fennálló törvényeink értelmében meg nem illeti. Továbbá azt mondja t. Eötvös képviselő ur, hogy a központi bizottság előadója az osztrák kormánynyal együtt azt állítja, hogy a koronának joga nemzetközi szerződések tekintetében absolut. Hogy a központi bizottság előadója a koronának e részbeni jogára nézve mi véleményben van, azt nem tudom; de annyit tudok, hogy sem én, sem velem együtt a többség, a koronának e részbeni jogát absolutnak nem tartotta soha; azt legalább rólam azok után, miket e részben kifejteni szerencsés voltam, állítani nem lehet. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur „ín der Hiíze des Gefechtes" nem fontolta meg, hogy a kormánynak oly bizonyítványt állított ki, melyet kiállítani szándéka nem volt. Ugyanis mit mondott? azt, hogy a törvénynek a nemzetközi szerződésekre vonatkozó intézkedéseit elemezve, megengedi, hogy a berlini szerződés a kormány beleegyezésével jött létre. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha a berlini szerződés a kormány beleegyezésével jött létre, és ha azt az ellenzék consíatálja, ezzel csak azt igazolja, hogy a magyar kormány az 1867: XII. törvényczikk által reá rótt kötelességet teljesítette, mert a nemzetközi szerződés létrejötténél gyakorolta alkotmányos befolyását. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) A t. képviselő ur különösen hangsúlyozta azt, hogy ő nem mint kato.ia (Halljuk! Halljuk!) szól az occupatio stratégiai előnyeiről, vagy hátrányairól. Azt hiszem, a t. képviselő urnak nem volt szüksége arra, hogy ezt különösen hangsúlyozza. De ha az volt szándéka, hogy bennünket meggyőzzön arról, hogy nem mint katona szól a kérdéshez, nézetem szerint ez teljesen sikerült neki (Élénk derültség a jobboldalon) és azt hiszem, hogy a sikert illetőleg, ez képezi beszédének fénypontját. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Veuio uunc ad fortissimum virum. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem ismertem volna Cassiodor azon mondatának súlyát, a mely szerint „magna ara est contra artifices loqui," érezném azt a jelen pillanatban f Szilágyi Dezső t. képviselő úrral szemben. Erezném azt annál inkább, mert ő rá a szó teljes értelmében illik az, a mit Plinius mond: „Multa dico, non quia mihi piacent, sed quia dicentibus piacitura sünt." (Derültség a jobboldalon.) Ha mindamellett vállalkozom arra, hogy az általa mondottakra röviden reflectáljak,

7 könnyen tehetem ezt azért, mert azok után, miket a t. képviselő ur tegnap a ministerelnök úrtól válaszként kapott, nekem igen kevés mondani valóm van. Azt mondja Szilágyi t. képviselő ur, hogy a paritásról szóló 1867: XII. t.-cz. 8. és 28. §-ainak alkalmazásánál nem lát paritást abban, hogy midőn az egyik fél törvényei szerinr a szerződés érvényessége a jóváhagvástól függ, akkor a másik fél törvényei szerint a szerződés beczikk élvezése csak „czélszerú'nek" látszik. Hogy e tekintetben t. képviselőtársammal nem vagyok egy véleményen, azokból, a miket e tárgyra vonatkozólag már szerencsém volt kifejteni, minden kétségen felül áll. Erre tehát nem szándékozom reflectálni. De reflectálnom keli arra, a mit a t. képviselő ur a szerződés beczikkelyezésére és ennek következményeire nézve mondott. Azt mondja t. képviselőtársam: „mit jelent a beczikkelyezés? Azt, hogy szentesitterik az államjog! kapcsolat Bosznia és Magyarország' köztt. Ennek az a következménye, hogy a kormány jövőre törvény alapján fogj;., követelhetni azon költségeket, a melyeket az administratio igényel és hogy törvény alapján most már Novibazárt is elfoglalhatja. Megvallom, t. képviselőház, hogy Szilágyi t. képviselő ur ezen nyilatkozata engem meglepett. (Halljuk! Halljuk!) En Szilágyi t. képviselő úrtól, mint az ellenzék egyik kitűnő tagjától, mint jogásztól, épen azellenkezőt vártam. En azt vártam volna, hogy dialectikájának egész erejével tiltakozni fog ezen következtetéseknek még lehetősége ellen is; hogy tiltakozni fog az ellen, hogy azért, mert a berlini szerződés beczikkelyezése által egy formaszertíség teljesíttetett, abból a kormány oly jogokat vonhasson le a maga számára, melyek szerinte ezen beczikkelyezésből nem folynak. (Tetszés a jobboldalon.) Ezt azonban t. képviselőtársam nem tette, hanem a beczikkelyezéssel oly következményeket hozott kapcsolatba, a mely következményekre maga a kormányelnök sem gondolt, (Helyeslés jobbfelöl) mikép azt tegnap