Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-117
390 11". országos ülés május 6. 1879. törvény hatályba lépte alkalmával betöltött tanítókat e kötelezettség alól a kiütusminister felmeitlieti". A bizottságban erre vonatkozólag két nézet nyilvánult. Az egyik nézet az volt, hogy általában minden eddig alkalmazásban levő tanítót ki kell a törvény ezen rendelkezése alól hagyni. A másik nézet az volt, hogy bizonyos határt kell az engedménynek szabid a törvéay czélszeríísége és hatálya szempontjából, de egy nézeten volt a mellett, hogy a ministeri javaslatiiak e §-a ugy, a mint van, fermtartassék. A bizottság többsége végül abban állapodott meg, hogy e törvényjavaslat vonatkozó rendelkezésének* határául az 1868 : XXXVIII. t. ez. veendő, és oly intézkedés vétessék fel a törvényjavaslatba, a mely ezen 1868 : XXXVIII. t. ez. 88. §-ának rendelkezéseivel eontiuuitásábau összhangzó, és a mely ennek folytán törvényes alapot ad azon intézkedésnek, a melyet a 3-ik szakasz tartalmaz. Ez a tényállás. Irányi Dániel t. képviselőtársam módosít\ anya benyújtásakor azon észrevételt tette, hogy > nem kívánta ezen törvényjavaslat előterjesztését ; nem azon indokoknál fogva, a melyek itt az ellenzék részéről felhozattak, de azért, mert fél, hogy bizonyos nemzetiségű egyének részéről ez újabb izgatásokra fog felhasználtatni. T. ház! Fia általában véve arról vau szó, hogy a közoktatás terén a magyar nyelv tanítása érdekében az eddigi intézkedéseknél radicálisabb intézkedéseket tegyünk, ez magában véve nem lehet semmi esetben ok arra, hogy bárki is nemzetiségi szempontból féltékenységet érezzen és agitáljon. Itt e házban felemlittetett, hogy e kérdés t.il aj donképen hatalmi kérdés. Másfelől ezzel szemben állíttatott, hogy e kérdés eultarális kérdés. Én már mondtam a bizottságban, és hangsúlyozom itt e házban is, hogy igenis ezen törvényjavaslatnak rendeltetése főleg culturális és eultarális marad mindaddig, mig a különféle tényezők részéről ezen törvényeknek végrehajtása tiszteletben részesül és jó indulattal fogadtatik; de igenis hatalmi kérdéssé válik azon perezben, a melyben azon törvény végrehajtása nem találkozik tisztelettel, só't ellenkezésbe ütközik. Es, t. ház, midőn e képviselőházban oly kifejezésekkel támadtak ellenünk, és midőn az országban ezen javaslat ellen izgatással találkozunk, mondhatnám conspiratióval, mely támad mindent, támad fajgyűlölettel, mi a magyarság érdekében elengedheti énül fekszik: van okunk és piapunk ahoz, hogy a törvényjavaslat intéz kedéseinek megadjuk a lehető erélyes sanctiót ott, a hol az szükséges; de ezen túlmenni a bizottság nem akart; a culturális téren maradt, nem óhajtott oly eszközökkel élni, a melyek az izgatottság serkentése, vagy csak felizgatására is alkalmasak lennének. De hát, t. képviselőház! a gyűlölség bizonyos nemzetiségi rétegekben már régtől fogva létezik és én azt hiszem, hogy okai mélyebben fekszenek, bog)" sem bármi barátság vagy jóindulattal azt elenyésztetni képesek volnánk. Hitem, hogy e javaslat legalább is nem ront a létező viszonyokon; a képviselő ur nyugodt lehet! Az első módosítvány, a melyet a t. képviselő ur benyújtott, az, hogy az 1868: XXXVIII. t. ez. hatálya alatt alkalmazott tanítóknak a magyar nyelv megtanulására ne 4, hanem 6 év adassék. Igen, a ministeri javaslatban ezen 6 év fel volt véve, analóg a minister javaslatának 6-ik §-ára, mely a magyar nyelv kötelező behozatalára szintén 6 évet szabott. A bizottság azonban másként intézkedvén a magyar nyelvtanítás kötelező voltának életbeléptetésére, a mint bevezetésemben mondám, az 1868:XXXV1IÍ. t. ez. korlátai közt a 88. §. alapján kívánván a már alkalmazásban álló tanítók eme kötelezettségére nézve intézkedni, a minister javaslatától egészben eltért és azt mondotta ki, hogy mintán az 1882-ben végzendő tanító-jelöltekre nézve az előző szakaszban a 3 évi pracparandiai tanfolyam az, a mely alatt a magyar nyelvet meg kellend täuulniok, és miután az 1868: XXXVIII. t. ez. értelmében még azon kivül egy vagy két évi gyakorlati idő is engedtetik a tanítójelölteknek: ennek következtében 4 évi határidő veendő fel, a mely nézete szerint elegendő a magyar nyelvnek tanítási képességgel megszerzésére, és pedig annvival inkább, mert mint említem, az 1868 : XXXVIII. t. ez. 88. §. g) pontja szerint a tanítóképezdékben a magyar nyelv mint köteles tantárgy már fel van véve. és a bizottságnak fel kellett tenni, hogy ha nem is teljes mértékben, de legalább mégis annyira el kellett sajátítani a tanítójelölteknek a magyar nyelvet, hogy róla legalább fogalommal bírjanak. A bizottság nem akar teljes szigorral eljárni ezen tanítók ellen azért, mert belátta, hogy a közélet terén sok nehézség támad ezen nyelv elsajátítása körül; hogy azon tanítók, a kik már el is sajátították a nyelvet, azt a közéletben esetleg elfelejthették. De a nyelvnek, hogy ugy mondjam, újabb megtanulására és inkább pótlására a 4 évi időt elegendőnek találja és azon nézetből indul ki, hogy ha valaki ezen idő alatt nem képes a magyar nyelvet megtanulni, 6 év alatt sem tanulja meg. En tehát arra kérem a t. házat, hogy a 4 évet e kötelezettségre nézve fenntartani méltóztassék. (Helyeslés.) A második bekezdésre nézve a képviselő ur egy stiláris módosítást nyújtott be. E bekezdés a törvényjavaslat szerint igy szól: „E képesség egy, a minister által rendeleti utón szabályozandó vizsgaletétellel igazolandó." E helyett a t. képviselő ur a következőket indítványozza: „A
