Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-117
117. országos ülés május 6. 18?9. 391 magyar nyelvben elért jártasság egy, a minister által rendeleti utón szabályozandó vizsga letételével igazolandó." Meglehet, t. ház, hogy ezen stiláris módosítás jobban van fogalmazva a bizottság szövegezésénél, azonban én mégis arra vagyok bátor kérni a t. házat, hogy miután a bizottság szerkezetében foglalt pont elég világosan megmondja, hogy miként igazolandó e képesség : az eredeti szöveget megtartani szíveskedjenek; és pedig annyival is inkább, mert a képviselő ur szövegezése csak akkor lenne helyén, ha az általa előzőleg beadott módosítvány elfogadtatnék. A t. képviselő ur a 3-ik kikezdésnek ezen szavai helyett „oly községekben, hol magyar és nem-magyar ajkúak vegyesen laknak" ezeket kívánja tétetni: „Oly községekben, hol a lakosoknak legalább Vs része vegyes ajkú." Bocsánatot kérek, de én ezen módosításhoz sem járulhatok. A bizottság ezen szerkezet megállapításánál ismét alkalmazkodott az 1868: XXXVIII. törv. czikk 58. §-ához, a mely szintén nem foglal részletezést magában arra nézve, hogy mily arányban álljanak egymáshoz a nemzetiségek, mert ez gyakorlatilag nehezen foganatosítható és megnehezíti, sőt tán lehetlenné teszi, hogy e téren czélszertí politika űzessék e kérdéssel. De nézetem szerint ez nem is volna okszerű', mert a t. képviselő ur sem kívánhatja, hogy p. o. azon magyar lakosság, mely esetleg az Vs-öt csekély hiánynyal meg nem üti, mintegy feláldoztassék; s hogy már csak aiért, hogy Vs-nél kisebb, gondoskodni róla nem kellene! Én azt hiszem, hogy miután e részben az 1868 : XXXVIII. t. ez. eléggé intézkedik és a javaslat az idézett törvény 58. és 187. §§. rendeleteit fenntartandóknak mondja ki, t. képviselőtársamnak ezen esetleg czéljainkkal ellenkező visszaélésekre szolgáltatható módosítványa is felesleges. Még egy igen fontos része vau a t. képviselő ur terjedelmes módosítványának. A képviselő ur az első ponthoz a következő tétel hozzáfüggesztését kívánja: „Mely czél elérésének megkönnyítése végett a vallás- és közoktatási minister évenkint a nyári szünidő alatt magyar ajkú városokban tanfolyamot fog rendezni a magyar nyelvből, annak követhetését az illető tanítóknak anyagi támogatás által is lehetővé tévén". T. ház! A bizottság jelentésében maga is kiemelte a mag} T ar tanfolyamok tartásának szükséges voltát, de azt nem tartotta szükségesnek, hogy ez törvényhozási intézkedés tárgyát képezze; mert azon meggyőződésből indult ki, hogy a közoktatási minister kötelességének fogja ismerni, már az eddigi példák után Ítélve is, e tanfolyamoknak megnyitását, mint a melyek a magyar nyelv megtanítását lényegesen elősegítendík. Ez irányban különben a ministertől azon biztosítást is vette a bizottság, hogy, a mint ez eddig is történt, kötelességének ismerendi e tanfolyamok felállítását, mert ő is tudja, hogy ez egyike a leghatékonyabb eszközöknek a czél elérésére. (Egy hang a szélső balon: Hol rá a garantiaf!) No ha még e kérdésben is garantiát kívánunk a ministertől, bármilyen ellenzéki legyen is valaki, nem tudom, hogy hol leli meg a garantia iránti kívánság határát! Ellenzem tehát ezen indítványt is, és kérem a t. házat, hogy ekként Irányi t. képviselőtársam összes módosítványait mellőzni méltóztassék. Sokkal foutosabb azon két módosítvány, melyet Grünwald Béla képviselő ur adott be. T. ház! A bizottság jelentése tartalmazza az indokokat, melyek alapján az 1872—1881-ig, tehát az 1868: XXXVIII. t. ez. hatálya alatt alkalmazott tanítókra a magyar nyelv megtanulása kötelezővé tétetik. Nem ismétlem ezeket. Az első módosítvány mindjárt azon ellenérvvel indul mintegy szellemi útjára, hogy a törvényjavaslat 3-ik §-a első két pontjában foglalt intézkedés sem nem igazságos, sem nem czélszerű. Én, t. ház, bátor voltam már említeni, hogy igazságos és törvényes a törvényjavaslatnak ezen intézkedése azért, mert az 1 $68 : XXXVIII. t. ez. magában foglalja a magyar nyelvnek a kötelezett tantárgj'ak közé felvételét a praeparandiákra nézve. A. képviselő ur azt mondja, hogy a törvény nem hajtatott végre és a magyar nyelv tanítása nem követeltetett. Tudtommal a törvény végrehajtatott, és ha nem oly nagy mértékben volt sikere —• mint azt várni lehetett és kellett — ebben azon viszonyoknak van jelentékeny része, melyekkel közoktatásunk terén általában küzdenünk kell; de hogy nem követeltetett volna a magyar nyelv tanítása, illetőleg megtanulása, azt állítani, de az idézett törvény alapján feltennünk sem lehet. Mert vájjon mit I jelentene egyebet az, hogy valamely tárgy a köteles tantárgyak közé fölvétetett, ha nem azt, hogy azon tárgyat tanítani kell, és meg is kell tanulni. Ismétlem, a végrehajtás körül lehettek nehézségek, és voltak is nehézségek, de az ezek miatt elmaradt eredményt indokolásul venni az igaztalanság vádja nélkül valóban nem lehet, anynyival kevésbé, mert ép a pótlás, a helyrehozás feladata a 3. §. első intézkedésének. Igazságos tehát ez intézkedés, mert törvény és az azon alapuló jogszerű következtetés a bázisa. A másik észrevétele a képviselő urnak, hogy ezen intézkedés nem czélszerű. De hogy ne volna czélszeríí, hiszen épen e körül forog e törvényjavaslat, és ez is egy hatékony eszköze! Ha általában taníttatni akarjuk a magyar nyelvet, gondoskodni kell első' sorban azokról, a kik azt