Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-117

382 117. országos ülés máfas 6. 1879. Higyje meg a t. képviselő ur, hogy épen az által sértenők a papságot, ha azt mo anók, hogy többé nem törődünk vele, hogy mily szellemben képezi növendékeit. Örüljenek azon, hogy még a papságot oly fontosnak, oly jelentékenynek tekintjük, a kik olyannok tekintjük; — ez által tehát nem sértjük azt, de inkább megbecsüljük, mert magasabbra emeljük. Ezen logikai összefüggésnél fogva nekem a lelkészek kiképzésére gondolni kelletvén, szóltam két különböző, de rokon-tárgyról: előbb az egyetem kath. faeultásáról és külön czéloztam röviden a püspöki seminariumokra. Megmondom azt is, hogy az elmondottakon kivül mi ok vezetett erre. Az egyetemre nézve világos törvényünk van, a mely nem hajtatik végre, és most mi egy törvényt hozunk, a melynek végrehajtása legalább is jelentékeny nehézségekbe fog ütközni, mert előre demonstratiókat rendeztek ezen hozandó törvény ellen; az egyliázi testületek petitionáltak ellene s azzal fenyegetőznek, hogy az nem lesz végrehajtható ; hogy az ő törvényes jogaikat sérti és nem hajthatják azt végre azért, mert nemzeti érdekeikbe ütközik. Ugyanakkor tehát, midőn ettől félünk, nekem nem lehet meg nem látnom, hogy törvénykönyvünknek van egy fontos törvénye, a mely szintén nincs végrehajtva és megvallom, annyival inkább elcsodálkoztam rajta, hogy épen most szól a t. miníster arról, hogy ő ezen törvényt nem is fogja végrehajtani; mert azon állítását nem fogadhatom el, hogy ez a kath. egyház érdekével ellentétben áll. Ha a törvények végrenemhajtásában maga a kormány megy elő példával és nem hajtja a törvényt végre azért, mert véleménye szerint a, katholiczismus érdekébe ütközik: minő jogon fogja követelni a most hozandó törvény végrehajtását a nemzetiségeknél és másoknál; midőn ő maga kijelenti egy szentesített törvényre vonatkozólag, hogy azt végrehajtani nem fogja s minő állást fog elfoglalni, ha a nemzetiségek azt fogják mondani kijelentvén, hogy nem akarják végrehajtani a most hozandó törvényt, hogy ime, ott van egy másik törvény, melyre maga a minister kijelenti, hogy nem hajtja végre. Ha ezen országban lehet törvényt végre nem hajtani, mert az a katholiczismus érdekébe ütközik, a nemzetiségek is azt mondhatják, nem hajtjuk végre e törvényt azért, mert meggyőződésünk szerint nemzetiségünk érdekeibe ütközik. Ez lesz, uraim, a következménye a törvény végre nem hajtásának. Az én figyelmemet mint a törvényhozás tagjának, ennek nem volt szabad kikerülnie, mert ha azt akarjuk, hogy a hozandó törvények végrehajtassanak, akkor a már meghozottakat is végre kell hajtani. Az az ellenvetés, hogy a jelzett törvény a katholiczismus érdekeivel ellenkezik, határozottan nem áll. Erre nézve felhoztam, hogy ha más országokban, péld. Németországban, Francziaországban és merem ismételni Olaszországban nem ellenkezik a kath. theologiai facultásokon a nemzeti nyelven való előadás a katholiczismus érdekeivel, miért ellenkeznék a katholiczismussal Magyarországon^ a theologiának magyar nyelven való előadása. Én nem mondtam, hogy Francziaés Olaszország minden intézeteiben francziául és olaszul adnak elő; nekem elég, ha egy intézetben, elég ha az órák egy részében adnak elő nem latin nyelven; mert azt tudjuk, hogy ha a katholiczismus érdekeivel összeférhető nem lett volua a nemzeti nyelven való előadás, nem engedte volna meg az illető ország papsága a nemzeti nyelven való előadást egyetlen egy intésében sem, hogy nem latinul, de az illető nyelven adassék elő a theologia. Ha tehát én ki tudom mutatni, hogy egyetlen egy katbolikus theologiai intézeten vagy egyetemen nem latin, hanem az illető nemzeti nyelven adnak elő, ezzel bebizonyítottam azt, hogy ez a katholiczismussal nem ellenkezik. Már pedig kétségtelen, hogy Münchenben,Bonuban és Németország több facultásaiban németül adnak elő, Francziaország több intézetében francziául, sőt Olaszországban is — merek hivatkozni azokra, a kik Rómában meglátogatták ez intézeteket és tudják, — rendes szokás, hogy az óra első negyedében a tanár latin nyelven töri az előadást, azután áttér az olasz nyelvre. Tehát elég e példákra hivatkoznom, hogy a katholiczismus érdekeivel ez nem ellenkezik, s midőn egyetemünknél is ezt kívántam, nem sérthettem a katholikus egyházat. Erre nézve van egyéb bizonyságom is; hiszen az 1868-iki nemzetiségi törvény XLIV. t.-cz. 19-a az összes egyetemeknek az előadási nyelvéül kizárólag a magvart teszi. Hozatott ez az országgyűlésen és tárgyaltatott a törvényhozás mindkét házában. Ugyan méltóztatik-e feltételezni, hogy Magyarországon, a hol a püspöki kar nemcsak hazafias, de egyszersmind oly kitűnő intelligentiát képvisel, és egyházának érdekeit oly éber szemekkel őrzi, nem méltatta volna ezt figyelemre, áteresztette volna, ezen §-t a nélkül, hogy csak ellenvetést is tegyen iránta; és méltóztassanak megnézni a nemzetiségi t. javaslatnak a főrendi házban lefolyt tárgyalását, a magyar püspöki kar részéről nem elleneztetett ezen 19. §. felvétele; már pedig én nem tudom feltenni a magyar püspöki karról, hogy ha e §-t a katholikus egyházra nézve egyáltalában sérelmesnek tekintette volna, az ellen, mikor szó volt róla, fel ne szólalt volna. Pedig szóltak a nemzetiségi törvényhez. így maga az ország prímása Simor János bibornok érsek a magyar nyelv kizárólagos használata érdekéből kitűnő beszédet mondott a főrendiházi tárgyalások alkalmával. E beszédében azon meggyőződését fejezi ki, hogy Magyarországon nem lett