Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-117

117. országoí Ülés május 6. 1879. 333 volua szükség a nemzetiségi törvényre és sajnálja, hogy az megliozatik, mert itt a nem magyar ajkú népek érdekeivel nem ellenkezik a magyar nyelvnek kizárólagossága. A többi köztt azt mondja: „és midőn így szólok, nem érhet a részrehajlás gyanúja, mert egyházam megőrzi a latin nyelvet, de minden népnek saját nyelvén hirdeti az isten igéjét, de minden nyelven egyiránt terjeszti a katholikus műveltséget. No, ha minden nyelven egyaránt terjeszti a keresztény műveltséget, a mit nem vonok kétségbe és az ország prímása, midőn ezt a nyilatkozatot teszi, egy szóval sem kifogásolja a 19. §-t: nem tudom átlátni, hogy miután a 'theologia és a keresztény míveltség minden nyelven egyaránt terjesztetik, ha a magyar egyetem theologiai faeultásán a keresztény míveltség magyar nyelven terjesztetik, ez a katholicus egyház érdekeivel ellenkeznék. Tehát minden oly nézetet, a mely azt állítja, hogy e törvény végrehajtása által a katholicus egyház érdeke sértetnék, határozottan visszautasítok. A második tárgy, a melyről szólottam, a püspöki seminariumok voltak. És legyen itt szabad t. ház, helyreigazítanom egy sajnos tévedést. (Halljuk! Halljuk!) Midőn Miehl képviselő ur a gyorsírói jegyzetekből felolvasta szavaimat, akkor lettem figyelmes arra, hogy ő azokat ugy olvasta, hogy én azt mondottam, hogy a püspöki seminariumokbói évenként százával kerülnek ki lelkészjelöltek, a kik magyarul nem tudnak. Nem merem azt állítani, t. ház, hogy ez nem így sikamlott ki nyelvemen, de arról biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy nem volt szándékom ezt így mondani, hanem hogy számosan kerülnek ki. Meglehet, hogy ez gyorsírói tévedés, meglehet, hogy ez nyelvbotlás, és én nem szoktam szavaim értelme előtt visszavonulni és nem szégyenlem az elkövetett botlást bevallani; (Helyeslés) de ha igy mondottam volna, hogy százával, ezt ezennel helyreigazítom; és kijelentem, hogy ezt ugy kívántam mondani, hogy számosan. Beismerem, hogy ha azt mondottam volna, hogy százával, ez egy kis exageratio volna, de nem nagy. Az összes püspöki seminariumokban, a római és a görög-katholicus és a g.-keleti seminariumokban évenkint körülbelől 1250—1300 papnövendék szokott lenni, kik közül 250—300 kerül ki évenkint. A számot biztosan meghatározni nem lehet. Ezen növendékek köztt, ha vesszük a karloviczi, a balázsfalvi és a nyitrai theologiai intézetekből kikerült növendékeket, nem messze lesz a száztól azok száma, a kik magyarul nem tudnak. Zsámbokréthy t. képviselőtársam lovagiasan védelmére kelt a saját vármegyéjében levő püspöki theologiai intézetnek. Óhajtom, hogy azon lovagias védelmet az az intézet legalább a jövendőbben érdemelje meg; s csak azt jegyzem meg, hogy a nyitrai püspökről én egy szót sem szólottam, hanem beszéltem arról, hogy azon theologiai intézetben tudtomra nem tanítanak magyarul semmit és hogy az ott uralkodó szellem sem volt elég magyar eddig az ideig. Ennek bizonyságául saját közvetlen tapasztalatomat hoztam fel, a mely szerint én a felvidéken, Trenesén, Nyitra és Liptóvármegyében nem egyszer találkoztam katholicus lelkészszel, a kivel kénytelen voltam németül beszélni, mert magyarul nem tudott. Tehát az, hogy kerülnek ki oly lelkészjelöltek, a kik nem tudnak magyarul, az tény. Egyébiránt igen jól tudom, hogy a püspöki képezdékre törvény nincsen. Németország szükségesnek látta törvényt hozni arra nézve, hogy az egyik felekezetnek sem lehet lelkésze más, csak az, a ki az állam nyilvános egyetemeinek theologiai faeultásán végezte a tanfotyamot. Hogy félre ne értessem, megjegyzem, hogy én azt nem akarom, hogy Magyarországon is törvényt hozzunk arra, hogy csakis az ország egyetemein végezhessék a katholicus és más felekezetek lelkészei a kursusí. Azonban óhajtom, hogy az állam kezelése alatt álló tanintézetben a magyar nyelv és míveltség kellőleg ápoltassák és azon hitemnek adok kifejezést, hogy a magyar hazafias főpapságnál a kormánynak ebbeli törekvése nem fog ellenállásra találni. (Helyeslések.) Ha ma is vannak egyes tanintézetek, a hol p. o. az egyházjog és más tantárgy magyar nyelven adatik elő; nem látom át, hogy abból, ha a püspöki seminariumokban, ha nem is minden tárgy, de legalább egy pár, magyarul adatnék elő, mi kár háramoliiék a katholicus egyházra, (Heh/eslés.) Nyereség volna ez a magyar műveltségre mindenesetre, a nélkül, hogy ez a katholiea egyház kárára volna. Ha tehát én azt óhajtom, hogy a katholicus egyház lelkészei olyanokká neveltessenek, hogy azokból a hazai cultarának minél számosabb apostolai váljanak, azokat nem sértettem, hanem csak érdekökben szólaltam fel. (Helyeslés.) Ebben a hitben végzem beszédemet. (Elénk helyeslés.) Elnök: A t. ház megengedte Molnár Aladár képviselő urnak, hogy némely támadásokra feleljen, melyek ellene az általános vita alkalmával intéztettek, mely támadások szerinte szavai félremagyarázásából, intentiói félreértéséből eredtek. Ezek helyreigazítására adott a t. ház engedélyt; azonban azt hiszem, hogy a képviselő ur ezen a határon túl ment s többet mondott, mint a mennyi félremagyarázott szavai értelmének s félreértett intentióinak helyreigazítására szükséges volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt azért voltam bátor elmondani, hogy az utána következő szónok urak ne méltóz-