Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

11«. országos ülés inájní ». ISía. 377 országnak nyelvét érti, ez nemzetiség elnyomás? Mi nem akarunk elnyomni semmi nemzetiséget. Hisz ott van ez már a törvényben kimondva. Engedjék tehát meg, hogy a magyar nemzet törvényei és érdekei fölött mi is őrködhessünk. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés^ Zsámbokréthy József: T. ház ! Őszintén bevallom, hogy nagyon nehezemre esik a t. ház türelmét igénybe venni, kiváltképen most, a vita előre haladt stádiumában, mert be kell ismernem, hogy a törvényjavaslat elfogadása mellett több oldalról felhozott igen hatalmas és megczáfolhatlau érvekhez újakat hozzátenni én képes nem leszek. Midőn mégis felszólalok és a t. háznak figyelmét csak néhány perezre kérem ki, teszem ezt — őszintén mondva — főleg azért, mert Molnár Aladár képviselő ur különben classicus beszédében ezeket mondja : „Még tovább megyek, és felkérem a t. minister urat, eszközölje ki, hogy a püspöki seininárinmokbaii is úgy tanítsanak, hogy ne lépjenek azokból évenkiut százágal oly lelkészjelöltek ki, a kik magyarul nem tudnak. Tisztelet azon néhány főpapnak, a kik a papnöveldékben újabb időben magyarul is tanítanak, de a semináriumok egy jó részében nemcsak hogy magyarul nem adnak elő, de még magyar szellemet sem találunk azokban". — Es későbben ezeket mondja: „ A képviselő ur felemlített néhány semináriumot, nevezetesen pedig a nyitrairól nem tetszett szólani. Ezek azok, a mikről szólottam". EB, t. képviselőház, ebben nagy vádat találok ; először a nyitrai püspök, másodszor a semináriuma és harmadszor azon lelkészek ellen, a kik ezen sémitiárumiban tanultak, és onnan kerültek ki. Addig, t. ház, mig az országban az ily felszólalások vádaknak tekintetnek, a magyar érdek igen magas fokon áll; de ha bekövetkeznék az az idő, midőn az ily vádak által senki sem fogja magái: megsértettuek érezni, a magyar érdek veszteni fogjelentőségéből, mert ekkor a közönyösség, az apathia következik be, mivel ez acut jelleggel már nem bir. (Ugy van ! a jobboldalon.) Engedje meg nékem a t. ház, én, mint Nyitramegye fia és mint oly kerület képviselője, melynek lakói tót ajkúak, még néhány megjegyzést tehessek. {Ralijuk! Halljuk!) és Molnár Aladár képviselő úrhoz meg néhány igénytelen szót intézhessek. (Halljuk! Halljuk!) Én nem kétkedem abban, ho_ry a t. képviselő urnak vannak kútforrásai, melyekből az ily vádakat meríti, egy részről egy seminárium, más részről pedig egy püspök ellen, a kinek hazaszeretete ismeretes és ki minden irányban kötelességének pontos teljesítéséről tág körben bizonyítékot adott ; de már bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, ha azon nézetemnek adok KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. V. KÖTET. kifejezést, hogy azon kútforrása még sem oly természetű, hogy abból tiszta kristály vizet lehessen merítem; és azért felkérem a t. képviselő urat, legyen szíves e fontos ügyben magát jobban informáltatui s lovagiasságától elvárom, hogy adandó alkalommal a vádat módosítani, visszavonni fogja. Hiszen, t. ház, ha az úgy volna, mint azt a t. képviselő ur állítá classicus beszédében, melynek különben minden pontját aláírom : hiszen akkor már a nyitrai seminarium üres volna, mert a nyitrai püspök nem tűrne ott olyan növendéket, ki nem magyar érzelmű. A nyitrai püspök Maximovics Miklós (közbeszól): Nem tartozik a tárgyhoz ! Zsámbokréthy József: A t. képviselő ur beszélt németekről, szászokról és más nemzetiségekről, eugedje meg nekem, hogy én papokról, beszéljek (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk!) egy püspökről — kinek több jótékony intézet köszöni létét; ki—épen úgy, mint más magyar püspök, nem holmi mulandó és háládatlan népszerűségvadászatból, hanem igaz, önzetlen, tiszta magyar hazafiságból, részint több alapítványt tett, részint a létezőket gyarapította; mondom, ily püspökről, egyebet mondani nem lehet, mint, a mit nekem szerencsém volt érdektelenül megjegyezni. (Helyeslés.) Igaz marad az a közmondás, t. ház, hogy madarat tolláról, embert tevékenységéről lehet megismerni. A tényekre kell fektetni a súlyt, és épen ezen tényekből kiindulva, bátor vagyok megjegyezni, hogy nem áll az, mintha minden áron azok, a kik a törvényjavaslatot pártolják, magyaI rosítani kívánnák a népet. Nem áll, hogy mi szeretjük magunkat ámítani. Méltóztassanak az az úgynevezett nemmagyar ajkú, például: tót ajkú embert megkérdezni, hogy miféle nemzetiséghez tartozik. Büszkén .fogja mondani: Magyar vagyok! Ez alkalommal, bár nehezen esik mosí, midőn már délutáni 2 órához közeleg, a tisztelt ! iiázat fárasztani, mégis kegyes engedelmével, meg! kisértek egy históriai tényt felhozni, mely a török világból ered. Akkor egy hadvezér egy bizonyos tót ajkú népből álló községnek egy parancsot adott, melyben őt mindenféle tárgy kiszolgáltatására utasította. Ezen község felek a hadvezérnek. Nem akarom fárasztani a t. házat azzal, hogy mit irt a hadvezér, hanem csak azt hozom M, hogy mit felelt az a bizonyos község, mely tiszta tót ajkú népből állott. Pedig tót nyelven irta jelentését. Azt válaszolta : megkaptuk a rendeletet és teljesíteni fogjuk, a mit parancsolt, csak kettőt sajnálunk. Az első uem ide tartozik, a második az: szivünk mélyéből sajnáljuk, hogy velünk magyarokkal igy tetszik bánni. Ez igy van, t. ház, és ha igy van, akkor bocsánatot kérek, hogyan lehet képzelni, hogy midőn 18