Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

378 116

» «r»«ftg»« ttíe» nutju* 5. 1878. a nyitrai seminariumban többnyire megyebeli ifjak fogadtatnak fel növendékül, hogy ezek köztt magyar szellem nem uralkodnék. Minthogy tényekről szólok, nem mellőzhetem azon fontos körülményt felhozni, hogy Nyiíramegye törvényhatósági bizottsága volt az első, mely kérvényt intézett a képviselőházhoz, melyben a ministe riumot utasíttatni kérte törvényjavaslat beterjesztésére a magyar nyelvnek az elemi és népiskolákban való kötelező tanítása iránt. (Élénk helyeslés.) A törvényhatóságnak egyik bizottsági tagja a nyitrai püspök és több kanonok is tagja, részint mint virilista, részint választás utján. Igen sok lelkész választott tagja a megyei törvényhatósági bizottságnak, kik a nyitrai seminariumból kerültek ki. Lehet-e gondolni, hogy midőn ezek támogatásával ily kérvény szerkesztetett és küldetett fel ide, hogy ezen tagok nem magyar szelleműek. Igen sok jó magyar hazafi és kitűnő egyén került ki a nyitrai seminariumból; igen sok jó hazafi neveltetett ott, és igen sok jó hazafi neveltetik és fog neveltetni ott. Vagy talán a káptalan tagjai tűrnék el, hogy a nyitrai seminariumban ne uralkodjék magyar szellem? Hiszen a nyitrai egyes kanonokok által évről évre fogadtatnak fel tót ajkú ifjak házaikba, ezeket ők járatják iskolákba, taníttatják őket a magyar nyelvben, ellátják őket ruházattal és élelmezéssel. Ezek közül, a kik ügyesebbek, fölfogadtatnak a seminariumba növendékeknek. Képzelhető-e, t. ház, hogy ily körülmények köztt ily ifjakbóí álló seminariumban nem uralkodnék a magyar szellem? De tegyük fel, hogy az mind úgy van, a mint Molnár Aladár képviselő ur apostrophálni méltóztatott, hogy ha találkoznának csakugyan, kik nem magyar szelleműek, tehet e róla a nyitrai püspök vagy a seminarium. Tehetünk-e mi róla, hogy a nemzet képviselői a nemes és szent ezé! elérésére különböző eszközöket választanak? Tehetünk-e róla, hogy a nemzetiségi képviselők, — kiknek véleményét különben tisztelem, mert oyilt homlokkal léptek a nemzet elé, nem pártolják a törvényjavaslatot ? Hát tehetünk-e mi róla, a mint hogy tehet-e róla a családapa, ki szorgalommal gyűjtőit keresményéből egyformán költ fiai nevelésére, mégis vannak közttük olyanok, kikben sem a hazának, sem a családnak öröme nincs. Én meghiszem, t. képviselőház, hogy azok közül, kik a nyitrai seminariumban neveltettek, találkoznak olyanok is, a kik nem beszélnek jól magyarul és talán nem is képesek magukat úgy kifejezni a hazának e szép nyelvén, mint azok, kik az alföldön laknak; de az igazság érdekében felkérem a t. házat, és annak minden érdemes tagját, méltóztassék mindig tanúsított igazságí szeretetét ezek irányában is kiterjeszteni, és a tiszteletteljesen előterjesztett kérdésemre magának felelni: vájjon kisebb érdemük van-e azoknak, kik vasszorgalmuknak köszönhetik azt, hogy csak könyvből, más anyagi érdek mellőzésével, megtanulták hazánk nyelvét, azokénál, kik érdemükön és hatalmukon kivül álló körülményeknek köszönhetik, hogy magyarul tudnak? És már most, t. ház, bevégzem, a seminariumok ügyét és áttérek a t. ház engedelmével. (Felkiáltások : Holnap!) Nem tehetek róla, hogy már délutáni 2 óra felé került rám a sor, de ha azt mondtam volna, hogy méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el, akkor talán azt mondták volna néhányan, hogy eláll. (Halljuk!) Az i^en t. képviselő ur általam többször említett beszédében még ezeket monda : »S nagyon fájlaltam annak idején, midőn 1868-ban a népiskolai törvényjavaslat itt e házban tárgyaltatott, hogy, ba a törvényjavaslat azon szerkezetében, a melyben az az országgyűlés elé került, ez intézkedés uem foglaltatott is benn, nem akadt-e házban senki egyik párt részéről is, a ki ez iránt csak indítványt is tett volna." Én, t. ház, nem azért szólalok fel e passusnál, hogy én is oly szerencsés voltam ama országgyűlésnek egyik szerény és igénytelen tagja lehetni, de az igazság érdekében kérem a t. házat, engedje meg, hojry erre reflectáljak, és ez az, hogy a magyar országgyűlés mindenkor megszokott alkudni a körülményekkel és a világeseményekkel, hogy a magyar országgyűlés mindig azon elvből indul ki, kivált hasonló kérdésekben! törvények hozatalával, hogy csak oly törvény üdvös e hazára, mely a körülményeknek és a nép szokásainak megfelel. (Igaz! U,y van!) Az akkori boldog emlékezetű közoktatásügyi minister, Eötvös József b., valóban repraesentálja a közérzületet és a közvéleményt, s ő akkor nem tartotta szükségesnek egy ily törvényjavaslat beterjesztését, hanem megelégedeti; nemcsak ő, hanem az akkori képviselőház is azzal, a mit tőn. Hogy ez helyesen volt így, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy megemlítsem csak azon fontos körülményt, hogy nemcsak a fővárosban, hanem a vidék sok helyén tartott népgyűlések egyikének sem jutott eszébe a képviselőház elé járulni, hogy ily törvényjavaslat terjesztessék elő, pedig ha a közvélemény óhajtotta volna, erről a népgyűlések semmi esetre sem feledkeztek volna meg. Csak utolsó időkben kívánta a közvélemény ily törvényjavaslat beterjesztését, — mint a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat — és midőn a kormány e közvéleménynek megfelelt: kétségtelen, hogy ez a legjobb időben terjesztetett be. Végül beszédem befejezéséül a nemzeti-