Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-116
376 116. orizágos ttlés május 5. 1879. t. képviselő urnak benső meggyőződéssel mondott beszédjére a következőket jegyezte meg: „Elmondhatják a szerbek, ments meg uram az ily jó baráttól; az ellenségtől majd megvédjük magunkat mi!" Erre csak azt válaszolom: vigyázzon, hogy a képviselő urnak beszédjére saját román testvérei ne mondják épen azt, a mit Stojkovics képviselő ur beszédjére mondott. Hogy pedig Stojkovics képviselő ur abban a kerületben lett megválasztva, melyet azelőtt Miletics képviselt, abból nem tudok más következtetést levonni, mint azt, hogy ez igen szerencsés választás volt, s a derék csajkásoknak csak becsületére válik. (Elénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Trefort Ágoston közoktatási minister: Tacticája azoknak, kik a törvényjavaslat ellen beszélnek, bennünket, mostani kormányférnakat az 1868-ki kormányférfiakkal ellentétbe hozni; de én biztosítom azon urakat, hogy mi az I8ú0~ki kormányférfiak emlékét bizonyosan jobban tiszteljük, mint ők, mi, kik azokhoz közelebb ültünk mint ők. (Tetszés.) Mi csak azok traditióit folytatjuk, és ezt legjobban bizonyítja azon tény, melyet a t. házzal közölni fogok, s mely Cozma Párthén adatait legjobban czáfolja meg. Kozma képviselő ur azt mondja: lb68-ban a népoktatási törvénynyel az akkori kormányférfiak máskép jártak el. Felolvasom tehát az országgyűlési naplóból erre vonatkozó indítványomat 1868-ból: „A t. ház a népiskolai közoktatás tárgyában beadott törvényjavaslatot az osztályokhoz méltóztatott utasítani. E kérdés megoldásának sürgős voltát tekintvén, mert e kérdés sem párt, sem hitfelekezeti kérdés, de a magyar kultúra kérdése, mint a VlII-ik osztálynak elnöke, siettem az osztályt összehívni. Azonban mindjárt az előleges tárgyalások alkalmával több kétely és nehézség merült fel, melyeknek megoldására ezélszertínek látszott indítványozni, hogy a törvényjavaslat külön bizottsághoz utasittassék. Ennek folytán az osztály megbízásából van szerencsém indítványozni : váiasztassék egy 25 tagból álló bizottság, melyben valamennyi hitfelekezet képviselve legyen, és mely a közoktatásügyi minister hozzájárulásával, szakférfiakat minden hitfelekezetből kihallgatva, a törvényjavaslatot a népiskolai közoktatás tárgyában megvitassa, és a mennyiben a felmerülő nézetek és kívánalmakhoz képest szükségesnek látszanék, módosítva mielőbb a képviselőház elé terjeszsze. Bátorkodom ezen indítványt a t. ház figyelmébe ajánlani, és kérni, hogy ha az elfogadtatik, a váíasztást mindjárt a holnapi napra kitűzni szíveskedjék". Ez indítvány elfogadtatott s a kiküldött bizottságból fejlődött az állandó közoktatási bizottság. A jelen törvényjavaslat oda utasíttatott — miután tartalmát a közönség nagy részben ismerte — a bizottság nem tárgyalta azt titokban — s ha szükségesnek vélte volna, szakférfiakat kihallgatott volna. Ez oly egyszerű j kérdés: kell-e az elemi iskola tantervébe a magyar nyelvet felvenni, hogy enquetet s a felekezetek hatóságait kihallgatni — valóban az éretlenséggel párosult gyermekes eljárás lett volna. (Tetszés:') Bereczky Sándor: T. ház! Én be is fogom azt váltani, a mit sokan Ígértek: t. i. rövid leszek. A törvényhozásnak az a legfőbb kötelessége, hogy a polgárok óhajtásait teljesítse. Hogy pedig ezeu törvényjavaslat által a polgárok óhajtása teljesítve vau, azt bátor leszek | röviden bebizonyítani. (Halljuk!) Akárki járja is J be Erdélyt és különösen a szász városokat, senki sem fog találni egyetlenegy szász várost sem, a hol a szász családok ne törekednének arra, hogy akármi módon is magyar ajkú szolgálókat és szolgákat tartsanak és pedig csupán csak azért, hogy kiskorú gyermekeik már zsenge korukban megtanulhassák a magyar nyelvet. Másik példa pedig az, hogy a szász városok lakói keresve keresik a szomszéd városokban j azon magyar családokat, a melyeknél gyermekei j ket elhelyezhessék, cserébe vévén azon magyar családnak gyermekeit. Ezt is csupán csak azért I teszik, hogy gyermekük a magyar nyelvet el| sajátíthassa. Már most kérdem én azon t. képviselő I urakat a Szászföldről, a kik azon népnek érde| keit képviselik, csakugyan igazán képviselik-e | ezen érdekét is a szászoknak, a kik már rnagáj ban az életben keresik az alkalmat ezen érdéi köknek érvényesítésére, vagy pedig beszélnek I valami egyebet ? (Tetszés.) Én úgy hiszem, hogy ha az élet maga i kényszeríti arra szász polgártársainkat, akkor az ! itt felszólalt szász képviselőtársaim, kik ezen törvényjavaslat ellen beszélnek, nem képviselhetik annak a népnek érdekeit, hogy ha azokat, kiknek nincs módjuk és alkalmuk magyar szolgálót, vagy | magyar szolgát tartani, megfosztják azon alka| lomtól, hogy gyermekeik könnyű módon meg! tanulhassák a magyar nyelvet. És épen ez az j intentiója ezen törvényjavaslatnak is, mert azt i mindenki nagyon jól tudja, hogy hiszen zsenge | korában a gyermek jobban tanulja a nyelvet és j az állam épen zsenge korukban akarja azokat | taníttatni. Van még egy, a miért panaszkodnak, klilö| iiöseu a horvátok. Azt mondják ugyanis, hogy j.itt a magyar Ludoviceumban a szerb fiuk is ; kénytelenek magyarul tanulni. Igenis. De miért? j Azért, hogy a vezényszót annak idején egy' a ránt megérthessék. Hát kérem, ha valaki egy
