Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-116
372 llfi. országos ülés május 5. 1879. absorbeálja a felekezeti iskolákat. Én nem azért idéztem, hanem azért, hogy bebizonyítsam, hogy azon a téren, melyen a törvényjavaslat áll, az állami iskolák tevékenysége a felekezetiekkel szemben mily arányban áll, és hogy mennyi teendője van még e téren az államnak. Ennélfogva a bizottság nem tartotta lehetségesnek, hogy a magyar nyelv tanítása a felekezeti iskolákra ki ne terjesztessék, hanem hogy a törvény rendeletének a felekezeti iskolákra is ki kell terjesztetnie. E szerint állítása ellenkezik az általam niondottakkal. (Ugy van !) A mi a hozzám intézett kérdést illeti, azt kérdi, ki fogja eldönteni az ellentétet a 6. § értelmében a tanfelügyelő és a vizsgáló bizottság köztt a magyar nyelvképesség megbirálá;-ára nézve? Erre azt jegyzem meg, hogy igenis, a bizottság nem tartotta szükségesnek külön felülvizsgálatról gondoskodni, mert azon nézetben volt, hogy akkor, midőn a magyar nyelv tudása világosan praecisirozva van a törvényben, annak minősítésére vonatkozólag semminemű eltérő nézet nem létezhetik; de másfelül elégnek tartotta a bizottság azt, hogy a törvény végrehajtásával megbízott miuister a viszonyokhoz képest kellően intézkedhetik. Egyébiránt, a mennyiben e kérdés netalán aggodalmat idézne elő, a háznak módjában leend, a részletes tárgyalásnál ezen intézkedést kellően szabályozni. A képviselő ur végül még egy állítást koczkáztatott, azt t. i., hogy ezen törvényjavaslat kifelé agyonhallgattatott. T. íiáz! Ezen javaslat jelen szerkezetében már április első napjaiban terjesztetett a ház elé; azóta közbejölt a húsvéti szünet, és a közönség kellően tájékozva lehetett a törvényjavaslatra és indokaira nézve; ennélfogva senki sincs jogosítva azon állításra, hogy a törvényjavaslat jelen szerkezetében agyonhallgatott. {Helyeslés.) Máriássy Sándor: T. ház! Ha a vita jelen előhaladott, állapotában szemben a t. háznak természetesen lankadt türelmével, bátor vagyok néhány perezre felszólalni, teszem ezt azért, mert Szepesmegyének nagy részben német ajkú lakóit képviselvén, kötelességemnek tar íottatn röviden felszólalni oly irányban, nehogy a szász képviselő urak által e házban elmondott nyilatkozatok folytán a tájékozatlan közönség részéről, esetleg azon feltevés támadjon, mintha a jelen törvényjavaslattal szemben hazánk német ajkú lakossága általában ellenkező nézetben lenne. [Helyeslés.) Midőn a jelen törvényjavaslat a ház elé terjesztetett, én részemről örömmel üdvözöltem, nemesek az elvért, mely benne érvényre jut, hanem ölömmel üdvözöltem már azért is, mert reméltem, hogy annak tárgyalása az e házban gyakorta és a legközelebb is lefolyt heves viták után örvendetes bizonyítékot fog nyújtani arra nézve, hogy álljanak bármily mereven szemben pártjaink, különböző politikai nézetek által vezéreltetve, ott, hol az országkétségtelen joga, hol a magyar államnak tekintélye forog szóban és hol az intézkedés minden idegen tényező befolyásától teljesen menten, egyedül hazai érdekeink által vezéreltetik, minden válaszfal leomlik e pártok között, melyeknek a leghevesebb viták közepette is marad egy közös jelszava, s ez a hazafiság. Méltányolva a javaslat fontosságát és annak népnevelési intézményünkre gyakorlandó hatását, vártam, sőt reméltem, hogy annak részletei élénk és beható vitára fognak alkalmat nyújtani. Hittem, hogy a törvényjavaslat gyakorlati hatályának szempontjából különböző, eltérő, sőt ellentétes vélemények fognak nyilváníttatni; de azt, hogy a magyar nyelvnek Magyarország néptanodáiba kötelező tantárgyként leendő behozatala a magyar képviselőházban — egy-két, szavának visszhangját e haza határain kivül kereső különcztől eltekintve, — elvileg megtámadtassák, azt, t. ház, én valóban nem képzeltem, A vita folyamában hallott felszólalások, fájdalom, részben ellenkezőről győztek meg, mert noha a túlnyomó többség a ház minden oldalán örömmel üdvözli a törvényjavaslatot, mégis nem jelentéktelen azok száma, kik annak közhasznú egyszerű és természetes czélját tagadva, abból a közművelődés és nevezetesen a hazánkban lakó idegen ajkú nemzetiségek jogai és érdekei ellen irányzott merényletet igyekeznek kimagyarázni, Bővebb czáfolata ezen vádaknak felesleges volna, de mégis történt már elegendőleg. Feleslegesnek tartanám, mondom, mert, midőn pl. részemről szívesen elfogadom az egyik szónok által kifejezett azon nézetet, hogy a tudományos műveltség terén messze előttünk haladó német nemztt nyelvét ápolni, és irodalmának kitűnő termékeit lehetőleg elsajátítani önérdekünkben kívánatos kötelességünk, azalatt másrészt a t. képviselő ur, reménylem, szintén nem fogja tagadni, hogy anyanyelvét ismerni minden állampolgárnak első kötelessége. Azok pedig, kik ezen országban a magyar nyelvet anyanyelvükül nem ismerik el, műveltségi fokuk tekintetében az által, hogy a magyar nye-vet egyéb ismereteiken kivül elsajátítják, csorbítást szenvedni semmi esetre nem fogna'-:. Hallottunk itt oly nézetet is, — ugy hiszem Zay képviselő ur fejezte ki, — hogy ezen javaslat a népnevelés érdekeivel ellenkezik, mert a falusi iskolákban a fennálló mezőgazdasági viszonyok mellett évenkint hat hónapnál és heienkint 20 óránál többre nem tehető tanidő | alatt az emberi műveltség legelemiebb igényeinek | sérelme nélkül új tantárgyat fölvenni nem lehet,
