Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-116
116. »rsüíígos ülés május 5.1859. 373 no hát kérem, feltéve, de meg nem engedve, e számítás teljes helyességét, higyje meg a képviselő ur, hogy a népiskolai tanrendnek vannak oly tárgyai, melyeknek esetleg szükségből való elejtéseért hazánk idegen ajkú hű polgárainak °/io része a magyar nyelv elsajátíthatása által magát bőven kárpótolva érzendi. Vagy talán képzelhető-e, hogy az a honpolgár, a ki őszintén, elv gyanánt sajátította el koszorús költőnk azon szép szavait, melyeket ismét, ha jól tudom. Zay képviselő ur méltóztatott idézni, hogy „a nagy világon e kivül nincsen számodra hely." Zay Adolf: Nem mondtam! Máriássy Sándor: Akkor leheí, hogy egy más képviselő ur mondta. De hallottam a törvényjavaslatot ellenző egyik képviselőtől, a névben tévedhettem; — mondom — képzelhető-e, hogy az, a ki hódol e szép elvnek, teljesen és mindenkor, minden körülmények közit megfeleljen honpolgári kötelmeinek, a nélkül, hogy biniá a, nyelvet, melyen e hazának állami gépezete működik. (Helyeslés.) Vagy talán nem záratik e el a szellemi művelődésnek, esetleg kitűnő sikerhez vezethetett útja a természettől kiváló tehetséggel megáldott falusi gyermektől, akkor, midőn ismereteinek első elemeit nyerve, nem oktattatik egyúttal a nyelvben, melynek ismerete reá nézve egyedül teszi lehetővé haladni a megkezdett utón e hazában. De ez nem is új elv. Követi ezt minden nemzet. Követi ezt, — mint pl. az előttem szólott képviselő ur czáfolni igyekezett — a román nemzet is. Ha jelen volna a t. képviselő ur, szeretnék hozzá egy kérdést intézni, vájjon tagadhatná-e, hogy a román fejedelemség ezt az elvet egy új állami alkatrészében sokkal szigorúbban érvényesíti, mint mi azt cselekesszük. Ügy iudom, hogy alig jutott aromán állam a Dobrudzsa birtokába, már is az iskolák román néptanítókkal vannak ellátva. De én részemről, egyéni nézetemet fejezve ki, megvallom, hogy nekem meggyőződésem, miszerint támadják meg bár egyesek jóakaratúlag ezen törvényjavaslat alakját és részleteit, — elvileg csak az nem üdvözli azt örömmel, a ki, hogy ne használjak élesebb kifejezést — közönynyel, érdektelenül viseltetik a magyar állameszme fokozatos megszilárdulása iránt. Közönynyel, érdektelenül szemléli azt, mert — e házban kellett e szavakat hallanunk, ott, a hol ez eszme nemzeti ünnepet ül, idegennek érzi magát. ( J 9 az! ) De valamint ez a meggyőződésem, ép ugy meggyőződésem az is, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy kevesen vannak ezen idegenek e hazában, mert szólott légyen bármely nyelven e haza szülöttje először szüleihez, szive mélyében, számba alig vehető csekély kivétellel, az mind igaz magyar. (Helyeslés.) Én pl. szintén kizárólag idegen ajkú kerületet képviselek, mégis büszkén, e;>;y magyar megye, egy magyar választókerület képviselőjének vallom magamat, noha abban a megyében, a magasabb műveltségű köröket kivéve, magyar szót alig hallani. De méltóztassék megkérdezni Szepes hazafias német ajkú népét az ő nemzetisége iránt; azon német faj, mely évszázadokon át arra, tanította gyermekét, hogy éltét s vagyonát e haza tulajdonának tekintse; méltóztassék megkísérteni, s legyen a kérdező meggyőződve, hogy nem nyer más választ e német ajkakról, mint e büszke szót: „leh bin ein Ungar!" (Tetszés.) És vájjon hiszi-e valaki, hogy ily hazafias érzülettől áthatott idegen ajkú konfi keble nem örömmel üdvözli-e a törvényt, mely az ő gyermekének módot ád arra, hogy a szeretett, hazának államnyelvét elsajátíthassa, avagy lehet-e c törvény sújtó azokra az idegen ajkú honpolgárokra, kiknek kehelében más, mint magyar nemzeti aspiratió nem honol? Nem, uraim, kell hogy örömmel üdvözölje, a mint hogy velem együtt örömmel üdvözli is e javaslatot a Szepesség német ajkú fia; és ha tehetne ellene kifogást, valószínűleg nem tenne mást, mint azt, a melyet én is teszek, hogy e törvényjavaslat, azon czéi érdekében, melyet kitűzött, túlszelidnek tűnik fel. De hiszen nagjdelktí volt a magyar nemzet mindig és kiválólag, a végletekig menő nagylelkűség jellemezte a honában lakó nemzetiségekkel szemben minden tényét a magyar törvényhozásnak ; ezért csak következetesség lesz, ha ezen törvényjavaslat is jelenlegi szelid szerkezetében fo.;r törvényerőre emelkedni, noha én részemről örömmel fogok fogadni minden módosítást, mely a törvény gyakorlati súlyát fokozhatja, (Tetszés és helyeslés jobbfeldl) miért is a részletekre nézve feltartva elhatározásom szabadságát, a javallatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Hadzsics Antal: T. ház! A legrégibb időtől mostanig, a világtörténet minden szakában azon tapasztalást látjuk igazolva, hogy az összes emberiség haladása mindig arányban állt azon öntudattal, melylyel egyes népek saját nemzetiségükhöz ragaszkodtak, s hogy valamint a családi élet az egyes népnél, ugy a nemzetiségi érzület • enyészete az emberiségnél a sülyedésnek volt előjele mindig. A szerbnek épen ugy, mint a magyarnak, egyik legszebb tulajdona, melyet tőlük még azok sem tagadhatnak meg, kik irántuk kevesebb rokonszenvet táplálnak, hogy szilárdan ragaszkodnak nemzetiségükhöz, anyanyelvükhöz. Ugy látszik, az isteni gondviselés, midőn e két
