Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

116. országos ülés május 5. 18J9. 357 következő ellenindítványával szemben: „A ministeriumíól kért és a véderő-bizottságtól ajánlott utólagos jóváhagyás — a minisíerium előrerjesztésének nemcsak alaki hiányai, de főleg az 1868: XLL t.-cz. rendeletének megsértése miatt, a képviselőház által meg nem adatik", elfogadta a véderő-bizottság jelentését s a kormánynak a nevezett dandárra vonatkozó intézkedését utólagosan jóváhagyta. Arról van most szó, hogy a ház ezen határozata közöltessék-e a főrendekkel ? E kérdés napirendre tűzése tekintetében bátor vagyok javaslatba hozni, hogy mivel e tárgy talán nem épen nagyon sürgetős, vétessék föl akkor, mikor a már kitűzött napirend ki lesz merítve, azaz ha elvégezzük a magyar nyelv oktatásáról szóló törvényjavaslatot és az általam már említett négy kisebb jelentését a pénzügyi bizottságnak, továbbá az erdőtörvényjavaslatot. (Helyeslés.) Akkor fog tehát a ministerelnök ur áital tett indítvány napirendre kerülni. Következik a napirend: a magyar nyelvnek az elemi népiskolákban való kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Cosma Párthén: T. ház! Ha tegnapelőtt Várady Gábor t. képviselőtársam indíttatva érezhette magát arra, hogy a vitát annyira kimerültnek és az ellenzéknek érveit annyira megczáfoltaknak jelezze, hogy azoknak, kik ezt a törvényjavaslatot pártolják, ez érdemben felesleges szólniok, annál inkább tehetem én azt az ellenzők részéről a törvényjavaslatot pártolókkal szemben; mert valóban azon fontos, azon logikus, azon tudományos ismereteken alapuló érvek ellen, melyek a törvényjavaslat ellen előhozattak, ez oldalról, én legalább nem hallottam oly fontos ellenérveket, nem hallottam egyebet nagy frázisoknál és alaptalan gyanúsításoknál. T. ház! Ott, hol egy közoktatásügyi törvényjavaslat tárgyalásánál egy Molnár Aladár, a ki e tekintetben mindenki által szívesen elismert tekintély, arra szoruljon, hogy szavainak nyomatékot adjon, hogy az ellenvélemény szónokairól azt mondja, hogy leginkább csak azért beszélnek, hogy az által maguknak fontosságot tulajdonítsanak. Molnár Aladár: Nem mondtam! Cosma Párthén: Mert a nélkül még élni sem tudnának, — s ez arra van számítva, hogy az emberek ne merjenek oly mulasztásokról szólni, melyek kinevezésekkel jöhetnek összefüggésbe, nehogy személyes érdekből látszassanak beszélni; ha a eultusminister és a ministerelnök ur is szükségesnek találja argumentatióikban szintén azt a modort használni, s hogy inkább hassanak, azt mondani, hogy a törvényjavaslat ellen csak azok vannak, a kik szerepelni kivannak, mert attól tartanak, hogy ha az emberek megtanulják a magyar nyelvet, az Ö* szerepléseknek vége lesz és a nép nem fog többé reájok hallgatni. Sőt a eultusminister ur ehhez még azt is hozzá tette, hogy hiszen a nép igen jól tudja, hogy neki van hasznára a magyar nyelv megtanulása s akarja is azt megtanulni és a kik az ellenkezőt vitatván, azt állítják, hogy a nép nevében beszélnek, csak azt akarják, hogy félrevezessék a népet, ha, mondom, a minister urnak is ily érveket kell használni, ha egy Várady Gábor nem tartja szükségesnek, hogy a tárgyhoz hozzá szóljon, hanem aa ellenféllel szemben csak is agitátorokra hivatkozik, ott, a hol egy Ivánka Imre nem tartja szükségesnek, hogy belebocsátkozzék a tárgy érdemébe, hanem szükségesnek tartja, hogy DakoRomániát, Na gy- Szerb iát és efféleket emlegessen: ott, t. ház, nem lehet mondani, hogy igen tárgyilagos érvekkel barczolunk egymás ellen, Kérdem azokat, a kik a házban jelen voltak a vita megkezdése óta, hogy — mert kifelé agyonhallgattatik e vita — hogy a tárgy fontosságához méltó felelet-e az ellenpárt részéről az, melyet a törvényjavaslat megtámadóiíiak érveire adatni hallottunk. Én azt tartom, nem, és ezt fájdalommal constatálom. T. ház! Mielőtt a tárgy érdemébe bocsátkoznám, szükségesnek tartom egynémely t. képviselőtársam előadására némi reflexiókat tenni. Megvallom, hogy én nem szeretek olyan dolgokat előhozni, mik e házon kivül történnek és senkisem fogja rólam mondhatni, hogy mióta szerencsém van e ház tagjának lenni, vagy egyszer is ilyen dolgokat emlegettem volna, pedig volt szerencsém több fontos tárgynál felszólalni. Azonban ha már mások jónak találták s felhoztak olyan dolgokat is, melyek nem e házban történtek, nekem kötelességem hozzászólani, annálinkább, mert én egy tekintetben személyesen is érintve vagyok. Mindenekelőtt, nem ugyan Várady képviselőtársam kezdte, ő csak folytatta, mégis kénytelen vagyok az ő reflexióra is nyilatkozni, ö agitátorokról beszélt Máramarosban és megczáfolni igyekezett Román Sándornak az ismeretes feliratra vonatkozó állításait, azokat alaptalanoknak nyilvánítván. Én nem avatkozom senki házi dolgaiba, nem vagyok máramarosi ember, hát nem tudom egész részletességgel, hogyan történtek azon dolgok; azt azonban, a mi a lapokban olvasható volt én is tudom úgy, mint a háznak bármely tagja, ha ott nem volt is, s merem állítani, hogy Román Sándor jogosítva volt mindazokat elmondani, a miket mondott, ha egyebet nem tudott volna is, mint a mit a magyar hírlapokból olvasott. Én nem mondhatom, hogy okos eljárás volt az, mit a magyar hírlapok követtek,