Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-115
342 1]L5, országos ülés május 3. 1879. nem alattomosak, színlelők, köpenyforgatók és az orientális perfidiának terjesztői; a nemzetiségek nem kifelé kaezérkodók, befelé ármánykodók, a mint a magyar chauvinisticus journalistika minket majdnem mindennap traktál, hanem szeretik e hazát, szeretik a szabadságot és tartoznak hűséggel fejerielmük, hazájuk és a monarchia iránt, akár jutalmazza ezen hőségüket elismerés, akár nem; kötelességük teljesítésében nem gátolhatja sem gáncs, sem megfélemlítés — ez vigasztalásuk bármekkora igaztalan szemrehányással szemben — de óvakodjanak önök is a nemzetiségeket erőszakosan a Leopoldinismus karjaiba hajtani, a melyek mindig nyíltak és fogadásra készek. Beszédem végén engedjen meg a t. ház még csak egy megjegyzést. (Halljuk!) Megvallom, hogy igen kellemetlenül voltam meglepetve az igen t. közoktatási minister urnak azon szavai által, hogy „hasztalanul írunk és beszélünk mi azok ellen, a kiket szenvedélyesség, előítélet, vagy szereplési vágy vezérel." Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a mennyire én tudom, ezen szót „szereplési vágy" I lelfy t. képviselő ur említette legelőször e házban és azóta az, mint Sehlagwort, általánosan el van fogadva. Ebben a szóban Helfy t. képviselő urnak egész nemzetiségi politikája bennfoglaltatik. Nyíltan kimondotta ő ezt a budget-tárgyalások alkalmával tartott beszédében. Figyelemmel kisértem akkor Helfy t. képviselő ur beszédjét és láttam, hogy az előtte ült Irányi Dániel t. képviselő ur tagadólag intett. Irányi Dániel t. képviselő ur azt mondotta, hogy az, a ki képes a magyarországi nemzetiségek közt békés egyetértést létrehozni, Magyarország uj alapítójának tekinti. Midőn láttam, hogy Irányi t. képviselő ur Helfy t. képviselő ur beszédjére tagadólag int, meggyőződtem arról, hogy ő Helfy t. képviselő urat Magyarország iij alapítójának nem tekinti. {Derültség.) Ily hangon és módon beszél Magyarország kultusministere, egy ily komoly és kényes kérdés felett természetszerűleg támadt nagy vitában. Szabadjon nekem ennek ellenében a flamand nyelvnek használata iránt javaslatot tett bizottságnak a belga kamara elébe terjesztett jelentésének ezen szavait idézni: „La langue est plus que l'intérét personnel; elle est plus que la conscience politique, car celle-ci est, par suite des eirconstances extérieures, sujette ä des modifications multiples. Elle est mérne plus intimé au peuple que sa religion, car elle est plus ancienne et tient plus ä son individualité. La question de la langue est une question de conscience, dans laquelle personne, d'autre que le propriétaire de l'idiöme n'a a intervenir ; c'est douc une affaire qui ne souffre pas de discussion." Igeuis, a nyelv több mint személy érdek, több mint a politikai hitvallás, mert sokféle változásoknak van kitéve külkörülmények által; a nyelv szorosabban van fűzve a nemzethez mint vallása, mert sokkal idősebb és a legbensőbben individualitásához tartozik; a nyelvkérdés a lelkiismeret kérdése, a mely felett senkinek beavatkozni nem szabad, mint a nyelv tulajdonosának, ez tehát egy ügy, a mely semmi discussiót nem tűr. Tehát nem a szenvedélyesség, hanem a legszentebb kincsnek megsértése által méltó felháborodás ; nem előítélet, hanem a haladás és közműködés ; nem a szereplésvágy, hanem a lelkiismeret indít bennünket oly erős ellenállásra, önök politikai hitvallásával szemben. Jól tudom, t. ház, hogy a politikai hitvallás itt e házban győzni fog, hiszen nincs itt a szó Bosznia occupatiójáról, a mikor a szavazásnak az eredménye kétséges, hanem az iskolák occupati ójáról, a mikor egy bizonyos exprit de corpus már előre is nyilvánult. De e házon kívül miénk a többség. (Felkiáltás a szélső balfelöl: Olyan nincs!) Ezek után, t. ház, nem fogadom el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslések) Nagy István: T. ház! A házszabályok értelmében, félremagyarázott szavaim kiigazítása végett bátor vagyok szót kérni. Én korántsem állítottam és nem is arrogálom magamnak azt, hogy jobban ismerném a szerb congressus határozatait Maximovics képviselő úrnál. De bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy én, midőn utolsó beszédemben bebizonyítani igyekeztem, hogy a jelen törvényjavaslat a nemzetiségi érdekekbe nem ütközik, akkor nem hivatkoztam a szerb congressus bizottságára, hanem magára az egész congressusra, annak zömére. Hogy pedig a szerb congressus, a jelen törvényjavaslatot az általam említett módon nem bírálná meg, azt a t. képviselő úr sem igyekezett tagadásba vonni. Herics Antal: T. ház ! Mindenek előtt kijelentem, hogy én a „magyar nyelv tanításának kötelezettségéről a népoktatási tanintézetekben" szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Teszem ezt daczára mindazon ellenvetéseknek, melyek akár nemzetiségi féltékenységből, akár más okokból, ezen törvényjavaslat ellen a a lefolyt napokban fölhozattak. Teszem, daczára Szabovljevics Mihály t. képviselő ur tegnapelőtti érdekes és gyönyörű magyarsággal tartott beszédének, — vele együtt, csakhogy más szempontból kiindulólag remélve, hogy ez lesz az utolsó lépés e téren — melyet
