Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

332 114. országos ülés májas 2. 1879. terén általában, tehát felekezeti népiskoláinkra nézve is behozatni szándékolt oly törvényhozási intézkedés, melynek, bármennyire is méltányoltassék, kijelentett czélja, gyakorlati kivitele a közmívelődésre nézve károsnak, neveléstani szempontból épen lehetetlennek, egyébiránt eredményeiben pedig olyannak mutatkozik, mely hazánk nemzetiségi viszonyai köztt egyrészről a foganatosítás körül túlbuzgó eljárást vonhat maga után, másrészről pedig a természetes és ösztönszerű nemzetiségi érdekek szempontjából féltékenységet, bizalmatlanságot és oly idegenkedést szülhet, nemcsak egyházunk híveinél, hanem a többi nem magyar nemzetiségek kebelében is: mely mindenkor, de különösen a mostani nem eléggé derült általános politikai helyzetben a hazai népeknek annyira kívánatos testvéries összetartását és az állam érdekeihez való hazafias ragaszkodást könnyen lazulttá tehetné és magának az illető törvényhozási intézkedésnek kijelentett ezélját csak hátráltatná, vagy épen meghiúsítaná. " Továbbá midőn azt mondja: „Kincs észrevételünk az ellen, hogy az állampolgároknak a lehetőségig alkalmas mód nyujtassék a magyar nyelvnek mint államnyelvnek megtanulására, habár ennek általános szükségét a fennálló nemzetiségi törvény, illetőleg a nemzetiségeknek biztosított nyelvhasználati jog és általában hazánk ethnographiai viszonyai legkevésbé sem igazolják: ámde a magyar nyelv megtanulása ezéljából a törvényjavaslat oly intézkedéseket tesz, melyekre nézve — bár nagy tisztelettel viseltetünk Felséged kormányának különböles belátása iránt — kénytelenek vagyunk azon meggyőződésünket kifejezni, hogy ama intézkedések a kitűzött czélnak megfelelni egyáltalában nem képesek. Erre nézve mindenekelőtt bátorkodunk legalázatosabban megjegyezni, hogy a népoktatási törvény a népiskolákra nézve a nép alsóbb osztályának okvetlenül szükséges oly sok tantárgyat szab elő, melyeknek a tanulók anyanyelvén eszközölhető megtanulása a törvényben meghatározott időt teljesen igénybe veszi, úgy, hogy a már előirt tantárgyakon kivül még egy, a tanulók előtt egészen ismeretlen nyelvnek akár elemző, akár pedig csak gyakorlati oktatására oly mértékben, mint ezt a törvényjavaslat czélja megkívánná, eltekintve az elinefogékonyság hiányaitól, már csak a kellő phisikai idő is teljesen hiányzik. Hogy ha tehát mindamellett a magyar nyelvet nem értő egyházközségek elemi népiskoláiban a magyar nyelv, ennek szó- és irásbaui elsajátítása eredményével szándékoltatik taníttatni, erre nézve nem marad fenn más gyakorolható mód, mint az, hogy a törvény által már előszabott és a közéletben ép úgy, mint a további művelődéshez okvetlenül szükséges tantárgyak háttérbe szorításával, az iskolaoktatási éveknek egész tartama a közéletben nem mindenkinek feltétlenül szükséges magyar nyelvnek gyakorlati I oktatására fordittassék, még pedig a tanulók saját j anyanyelve használatának és az elmetehetségek • fejlődésének megszorításával. Nem tehetjük fel Felséged kormányáról, j hogy a magyar iryelv elsajátítását a most jelzett I módon szándékoznék eszközölni, mert ily módon a népnevelés czélja egy erőtetett nyelvtanítás érdekében feláldoztatnék, és utóvégre is az egész | nyelvoktatásnak a nem magyar községek népj iskoláiban más eredménye nem lehetne, mint az: j hogy a nem magyar nyelvű elemi tanulók hosszas j erőködés után tudnák talán itt-ott némileg törni | a magyar szót, vegyítve azt saját anyanyeivök I elemeivel; de a reális szükségnek megfelelő műi velődésnek még csak elemeit sem sajátíthatnák | el; kilépve pedig az iskolából, a magyar nyelvnek nagy erőltetéssel szerzett hiányos ismeretét a közéletben csakhamar elfelejtenék, mint ezt a gyakorlati életből számtalan példával lehet bebizonyítani.''' Ezen kijelentéseket a közoktatási minister I ur praeceptumokként vehetné és megtanulhatná j belőle, hogy minden népet csak saját anyanyelvén kell tanítani, azonkívül az ebben foglalt I hazafiúi, tehát nem reactionarius maximákat elj sajátíthatnák a legnagyobb magyar hazafiak is. Nem zárkózik el a petitio a magyar nyelv tam'tása elől, a midőn mondja: „Más tekintet alá esnek a felsőbb felekezeti népiskolák s jelesen a tanítóképezdék, melyekben tehát a magyar nyelv tanítására fokozatosan nagyobb mérvű intézkedé| seket is lehet tenni; de erre nézve is autonóm egyházunk iskolahatóságainak buzgalma csak növekednék, ha azok a már fennálló törvények alapján, de minden újabb törvényhozási intézkedés nélkül, menten minden külnyomástól, maguk önszántából tehetik időnként a művelődési igényeknek megfelelő intézkedéseket." Azonban nem mulasztja el a túihajtásokra nézve hazafiúi aggodalmait és panaszait is kijelenteni a következő részében: ,,A mi a magyar nyelvnek, mint kötelező tantárgynak, a nem magyar ajkú felekezeti elemi népiskolákba szándékolt behozatalát illeti, kénytelenek vagyunk a fentebb érintett neveléstani legyőzhetlen akadályok mellett jelen legalázatosabb felterjesztésünkben egy igen sajnos körülményt is felhozni, melyet a kérdéses törvényjavaslattal kapcsolatban nagyon is figyelembe veendőnek tartunk. Tudva van i ugyanis, hogy hazánkban a magyar közvélemény, I melynek a közéletben és a sajtóban épen úgy, j mint az országházban is kifejezés adatik, oly i törvényhozási és kormány-intézkedéseket sürget