Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-114
114. országos ülés május 2. 1879. 3gg választási törvény Erdélyre nézve, a hol I7s millió román, ha a passivitásból kilépnének, alig volnának képesek négy-öt képviselőt választani ; ha hiszi, hogy a municipális törvény virilis intézményével, mely után 9 / J0 többségű román megyékben alig lehet 7io román bizottsági tagot találni ; ha hiszi, hogy a nemzetiségi törvény, melynek criteriuma „lucus a non lueendo :í , a híres kikerekítési töryény, melylyel megsemmisíttetett a még létező néhány compact román törvényhatóság, a közigazgatási bizottsági törvény, a románok teljes mellőzése a hivatalokból, a közadóknak oly magas mérvbeni fokozása, hogy azok lerovása teljes lehetetlenség, erre az adó executiók folytonosítása. Minden három községben adóexecutor, stb. stb. Sok volna a törvényhozás ilyetén boldogító intézkedéseit mind elősorolni, azok köztt jót úgy sem lehet találni: és hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat alkalmatos arra, hogy a népek boldogságát és megelégedését fokozza és hogy az egyetértést, ha az létezne, meg ne zavarja. Állították többen s közttük a ministerelnök úr is, hogy ezen törvényjavaslattal semmi sem czéloztatik egyéb , minthogy a különböző nemzetiségeknek mód nyujtassék egyfelől egymást megérteni, másfelől pedig, hogy a magyar nyelv tudása által képesittessenek a nem magyarok is, az állam különböző hivatalaira. Gyönyörűséges naivitás, minő jó és ártatlan ezélok elérése helyeztetik kilátásba, csak az a sajnálatra méltó, hogy mindezen állítások a múltból és jelenből okulva, nem találnak hívőkre. Á különböző nemzetiségek századok óta együtt élnek és a magyar nyelv kötelező tudása nélkül is megértették egymást. A különböző állami hivatalokhoz való jutóhatás pretextusa pedig kaczagni való irónia, hisz ha még száz és ezer annyi hivatali állás volna, mint a mennyi van, pedig már is borzasztó sok van, az mind szükséges a domináns, a magyar nemzetiség fiai részére, kiket miután anyagilag a fennálló koldusító rendszer tönkre tett, el kell helyezni állami hivatalokba. Ugyan kérdem a t. ministerelnök urat. ki tudvalevőleg két ministeriumot vezet, hány nem magyar és in speeie hány román nemzetiségű hivatalnoka van? bizonyára nem nagy fáradságba kerül azok számát megmondani; pedig jó lélekkel nem fogja azt mondhatni, hogy nem voltak competensek és hogy azok egyéb qualificatión kívül, a magyar nyelvet is birták. Nem ez, t. ház, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat valódi, de hivatalosan és nyilvánosan be nem vallott ezélja; hivatalosan, mondom, mert hát privative és bizalmasan azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur is bármennyire nem közlékeny és begombolkozott természetű, mégis mint KÉPYH. NAPLÓ. 1878 — 81. V. KÖTET. mindenki, ő is beismeri, hogy tulajdonképen a valódi ezél a nem magvar nemzetiségek megmagyarosítása. Azonban, ha bűn egyes individuum léte és élete ellen akár egyenes, akár mellékutakon és módokon törni, mennyivel nagyobb bűn a milliókat képező nem magyar nemzetiségek élete ellen habár csak ilyen mellékes utón is törni. A t. ministerelnök ur Polit képviselő urnak beszédére válaszolva, felhozza, hogy a szomszéd Szerbiába minden tekintetben, de különösen nyelvök használatában a románok mennyire el vannak nyomva. Ha a t. minister ur ezt nem azért említi föl, hogy ez által excusálja és igazolja itteni szerinte kevésbbé elnyomásunkat —• én azon szerencsés helyzetbe jutottam volna, hogy ezért köszönetet mondjak, igy azonban nem érzem magam kötelezve. Szomorú tény biz az, t. ministerelnök ur, hogy a román nemzet nyolez-tiz milliónyi számban itt a keleten szétszaggatva, több-nagyobb és kisebb tyrannusok járma alatt görnyed, jelenben még a menekülés minden reménye nélkül. Meglehet, hogy ez dicső őseink egykori hatalmi abususának méltó bűnhődése, és hogy még nem tölt le a bűnhődés és vezeklés ideje. De legyen ez bármiként, ma resignatióval tűrjük el balsorsunkat a jelenben és reménynyel a jövőben conserváljuk magunkat, és nem zárkózunk el nyugati testvéreink valódi civilisatiója elől nyelvünk és nemzeti szokásaink elhagyásával, mert hisszük, hogy el kell érkezni a megszabadulás idejének, és akkor, nem mint most, elnyomókra fogunk találni a magyarokban, de saját existentiájuk érdekében találni fognak hű szövetségeseket. Stojkovics képviselő ur beszédjére elmondhatják a szerbek ..ments meg uram az ilyen jó baráttól, az ellenségektől majd védekezünk mi", részemről csak annyit jegyzek meg, hogy ő ugyan megmondta hogy szerb, és hogy szerbek választották, de azt nem említette, hogy épen Miletics volt kerületétői miiyen saltus mortalis; ebből lehet következtetni az annyira hangoztatott consolidált viszonyokra Magyarországban. És még egyet és ezt önhittséggel kell hogy constatáljam, azt ugyanis, hogy közttünk románok köztt a kormány nem talál chauvinisticus politikájának ilyen védőket. Madarász képviselő ur romániai azon közleményére, hogy ott a román nyelv tanítása még az osztrák-magyar alattvalók iskoláiban is megköveteltetik, csak annyi súlyt fektetek, mennyit egy meg nem bizható hirlapi közlemény megérdemel ; az meglehet, hogy a román nyelvet tanítják, de nem törvény és államkényszer következtében, mely nem létezik, és melyet Madarász ur sem 42
